Annoni Zita a Miss Balaton idei szezonjában casting zsűritagként lesz jelen, azonban saját pályafutása is a versenyhez kötődik. A kétezres évek elején indult megmérettetés számára nemcsak élmény, hanem szakmai indulópont is volt, amely elindította modellkarrierjét.
Ezeket láttad már?
Az idei Miss Balaton casting zsűri felkérés kapcsán Annoni Zita fotóssal felidéztük a kezdeteket, beszélgettünk a közösség erejéről, valamint az is szóba került, hogyan változott a verseny szemlélete az elmúlt évtizedekben.
A Miss Balaton verseny nem áll távol tőled, azonban most teljesen más szerepben leszel jelen. Visszatekintve hogyan emlékszel arra az időszakra, amikor elindultál, milyen élmények maradtak meg benned?
A Miss Balaton meghatározó élmény az életemben, a későbbi pályámat is alapjaiban határozta meg. A kétezres évek elején indultam kétszer is, akkoriban a versenyhez pénzjutalom is járt, ami különösen nagy jelentőséggel bírt. Később ezt az összeget arra fordítottam, hogy egy professzionális fotóssal elkészíttessek egy portfóliót, amelyet később modellügynökségekhez tudtam beadni. Ez a lehetőség tulajdonképpen a karrierem kezdetét is jelentette. Akkor még nem volt lehetőségem saját forrásból ilyen anyagot elkészíttetni, így ez a díj egyfajta belépőt jelentett a szakmába, és elindított azon az úton, amely később a modellkarrieremhez vezetett.
A verseny kapcsán a szervezők, mentorok gyakran hangsúlyozzák a támogató, közösségi légkört. Te ezt annak idején hogyan tapasztaltad meg?
Az akkori versenyszervezővel a mai napig nagyon szoros és baráti kapcsolatot ápolok. Ez a kapcsolat az évek során sem kopott meg, rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, és a mai napig fontos szerepet tölt be az életemben.
A mostani sajtótájékoztató során különösen erős élmény volt számomra, hogy a sminkesek között olyan szakemberekkel találkoztam, akikkel 25 évvel ezelőtt is együtt dolgoztam. Ez egy rendkívül megható pillanat volt, amelyben egyszerre jelent meg a múlt és a jelen. Ugyanazok az emberek, ugyanaz a szakmai közeg, mégis teljesen más élethelyzetben találkoztunk újra. Számos szakmai és emberi kapcsolat a mai napig megmaradt, mind a versenyzők, mind a szervezők között, ami jól mutatja a közösség hosszú távú erejét.
Gelencsér Tímea édes vallomása: „Nagy családot tervezünk”
Milyen változásokat látsz a verseny működésében azóta?
A mai Miss Balaton versenyben sokkal hangsúlyosabban jelen van a mentális támogatás és a tudatosság. A szervezők és mentorok kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a versenyzők lelki állapotára is odafigyeljenek. Amennyiben valaki önbizalomhiánnyal, szorongással vagy a szerepléssel kapcsolatos félelmekkel küzd, külön figyelmet és támogatást kap. Mentorok segítik a lányokat abban, hogy ezeket a helyzeteket kezelni tudják, és magabiztosabban álljanak a színpadra. Ez a fajta szemléletváltás egyértelműen pozitív irány, és azt mutatja, hogy a verseny ma már nemcsak a külsőségekről, hanem a belső egyensúlyról is szól.
Most egy másik szerepben vagy jelen a produkcióban. Hogyan éled meg ezt?
Mindig fontos volt, hogy ne kizárólag a külső alapján ítéljük meg egymást.
A külső adottság mellett legalább ennyire lényeges a személyiség, a belső tartalom és az, ahogyan valaki jelen van egy helyzetben.
Nagyon szeretek emberekkel beszélgetni, különösen érdekel, hogy különböző témákban hogyan gondolkodnak. Számomra a humor és a kedvesség kiemelten fontos kapcsolódási pontok, amelyek nagyban meghatározzák, hogy kivel tudok igazán jól együttműködni.
Zsűriként mi a legfontosabb számodra?
Számomra a jókedv, a felszabadultság és a pozitív légkör megteremtése a legfontosabb. Úgy gondolom, hogy nem kell mindent túlságosan komolyan venni, és érdemes a helyzeteket egy kicsit könnyedebben kezelni. Ezt nemcsak a versenyzőknek, hanem saját magamnak is gyakran igyekszem emlékeztetni. A munkámban is azokat a helyzeteket szeretem, ahol természetesen, oldottan lehet jelen lenni, és ahol van tér a humorra és az őszinte pillanatokra.
Mit üzennél azoknak, akik gondolkodnak a jelentkezésen?
Mindenképpen azt, hogy érdemes belevágni. Aki nem próbálja meg, az biztosan lemarad egy fontos tapasztalatról és lehetőségről. Már a jelentkezés és a részvétel is értékes élmény, akkor is, ha valaki végül nem jut be a döntőbe. Ez is egy tanulási folyamat, amely minden alkalommal hozzáad valamit az emberhez. Én magam is két alkalommal indultam: egyszer sikerrel jártam, egyszer nem, de mindkettő ugyanolyan fontos része volt az utamnak.
