„Mindig teljes koncepcióban gondolkodtam, és jöttek a lehetőségek” - interjú a Lozar márka alapító-tervezőjével, Lotfi-Schadi Rékával
Lotfi-Schadi Réka nem hagyományos módon lett divattervező, viszont elmondása szerint, ha kigondolt valamit, azt meg is csinálta, és mivel szívét-lelkét beleadta, a lehetőségek jöttek maguktól. Így nőtte ki magát a Lozar magyar márka is. Rékával, a márka alapító-tervezőjével beszélgettünk.
Ezeket láttad már?
A Lozar már 2017 óta jelen van a magyar piacon: videoklipekben, TV-ben és persze a hétköznapokban is látható rengeteg nőn, akik imádják, hogy egyedit viselhetnek. A márka Lotfi-Schadi Réka és Nagy-Papp Henriett közös munkájából született, ám 2025 augusztusában a tervezők különváltak, így Réka egyedül folytatja a brand menedzselését. A tervezővel a Showroom Budapestben találkoztunk, ahol a Lozar jelenlegi kollekciójának darabjai is megtalálhatók. A beszélgetés során a tervező betekintést adott gondolkodásmódjába, beszélt a kihívásokról, és arról is szó esett, hogy miként születtek meg a viselhető festmények.
Mikor kapcsolódtál először a divathoz?
Nagyon sokáig stylistként dolgoztam. Rengeteg videoklipben segítettem, például a Red Bull-lal való együttműködésben, illetve akkoriban indultak el az átalakítós fotózások is: smink, haj, styling, teljes koncepció. Ezt is sokáig csináltam Kazal Vikivel, és nagyon szerettem látni, hogy kiből mit lehet kihozni. Dolgoztam nagyobb cégek teljes katalógusfotózásán is. Az egyik legmeghatározóbb és leghosszabb munkám a Varga Kristály volt, ahol kristálypoharak készültek. A munka legizgalmasabb része az volt, hogy miként lehet a divatot egy tárgyi világgal összekapcsolni, és ebből esztétikus, egységes egészet létrehozni. Sok termék, sok téma, különböző kollekciók voltak, és mindenhez helyszínt, koncepciót, modellt kellett kitalálni.
Tehát már akkor is inkább egészben gondolkodtál?
Igen. Mindig teljes egészében gondolkodtam. Már akkor is egyfajta művészeti vezetői szemlélettel közelítettem meg a fotózást. Nemcsak a ruhát néztem, hanem az egész koncepciót, a körítést, a vizualitást.
Gyerekkorodban mennyire vonzott a divat világa? Vannak meghatározó emlékeid?
Mindig eléggé kilógtam a sorból. Gyakorlatilag mindenhol megszóltak, de még anyukám is teljesen ki volt attól, ahogy kinéztem. Állandó volt, a „Kislányom, hogy lehet így felöltözni?” kérdés. Mindig megvolt bennem ez a különcség, és az, hogy a magam feje után mentem. Kitaláltam, mit szeretnék csinálni, és azt csináltam. Azt vettem észre, hogy amikor szívvel-lélekkel beleálltam valamibe, akkor elkezdtek jönni a lehetőségek. Soha nem voltam az a típus, aki megijed egy lehetőségtől. Sokszor fogalmam sem volt, hogyan fogom megvalósítani, de annyira tetszett az ötlet, hogy azt mondtam: persze, megcsinálom! Aztán másnaptól már dolgoztam, és megcsináltam. Ez végigkísérte az egész életem.
A Budapest Central European Fashion Week 2026 ismét nemzetközi figyelmet hoz a közép európai divatnak
Hogyan jutottál el odáig, hogy megalapítsd a Lozar márkát?
Amikor megszületett az első kislányom, még nagyjából tudtam dolgozni. De amikor terhes lettem az ikrekkel, akkor tudtam, hogy a határidős, nagy produkciós munkák teljesen esélytelenné válnak. Egy forgatásnak nincs eleje és vége, és nemcsak az adott napról szól, hanem az előkészületekről és az utómunkáról is. Viszont a bennem lévő kreativitást valahogy ki kellett adnom. Ekkor jött az ötlet, hogy hobbi szinten márkát csináljak.
Gyerekkori barátnőmmel, Nagy-Papp Henriettel vágtunk bele, aki hasonló élethelyzetben volt. Nagy segítséget jelentett, hogy nem kenyérre kellett a bevétel, így nem volt rajtunk az a nyomás, hogy azonnal profitot kell termelnünk. Magyarországon szerintem nagyon nehéz divatmárkát indítani és abból megélni, évek kellenek ahhoz, hogy egy márka beérjen.
Hogyan születtek mag az első darabok?
A fodrászom, Hoglmayer Attila, aki a Wella Top Team fodrásza volt, nyitott egy helyet, a Blow-t az Irányi utcában. Fent fodrászüzlet, lent egy designer shop működött, ahol olyan márkák voltak, mint a Hidegvér. Felmerült, hogy miért ne tehetnénk be ide a ruháinkat mi is. Ez egy nagyon cool, szépen megcsinált hely volt, jó lokációval, így a mi kollekciónk is bekerült. Megszülettek az első darabok, amelyekhez készítettünk egy szép fotóanyago - így indult el a Lozar 2017-ben.
Hány darabbal indult a márka?
Hat–nyolc darabbal, és szettekben gondolkodtunk.
Hogyan született meg a márka stílusa és a koncepciója?
Henivel közösen alakítottuk ki. Ő mindig egy finomabb vonalat képviselt, én viszont extrémebb voltam, és a kettő ötvözete lett a Lozar. Az elején kísérletező fázisban voltunk: azt figyeltük, hogy mi az, ami eladható, és amit a közönség szeret. Ekkor kezdtem el a „one size gondolkodást” is. Olyan darabokat terveztünk, amelyek XS-től nagyobb M-ig hordhatók. Egy XS-es nőn oversize, lazább hatású, míg egy M-es nőn nőiesebb, feszesebb. Körülbelül három év kellett ahhoz, hogy kiforrjon, mit is csinálunk valójában.
14 éves korában jósolták meg a sikerét, később megalapította a Dior divatházat
Milyen kihívásokkal találkoztál a tervezés során?
Anyagbeszerzés, anyagismeret, szabásminták, szinte minden. Mezei Szonjával kezdtünk el együtt dolgozni, aki azóta saját esküvői, fitnesz- és táncruha-márkát visz - például a Dancing with the Stars ruháinak nagy részét is ő varrta. Nagyon sokat tanultunk együtt. Sokszor volt olyan, hogy egy darabot rengeteget kellett volna szabni-varrni, és megtanultuk, hogy amit túl sokáig kell erőltetni, azt el kell engedni. Ami jó, az viszont viszonylag hamar működik.
Ha visszatekintesz, hogyan látod a Lozar fejlődését 2017 óta?
A Lozar egy önjáró, kiforrott márkává vált. Sok visszatérő vásárlónk van, és látom, hogy 5-6 évvel ezelőtti darabokat is ugyanúgy hordanak. Időtálló lett a stílus. A Fashion & Art Show is sokat hozzáadott ehhez, mivel ma már nem csak kollekciókban, hanem egész élményekben gondolkodom.
A Ruhastory ünnepi kollekciója ahol a magyar divat a gyerekkor emlékeivel találkozik
Mennyire fontos nálad a fenntarthatóság?
Igyekszem figyelni rá, de nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt. A természetes anyagok kényesebbek, a műszálasak praktikusabbak. Volt például kollaboráció a LaVidaYarn márkával, akik újrahasznosított fonalból, magyar nagymamákkal készítenek makramé táskákat. Ez tökéletesen illeszkedett a tengeri tematikájú nyári kollekcióba.
Darabszámot tekintve hogyan dolgozol?
Mindig kis szériában. Tesztkollekcióval indulok, és amire nagy az érdeklődés, abból készül több. Nincs nagy raktárkészlet, és általában el is viszik a kollekciók darabjait.
Kellett klasszikus értelemben marketingelned?
Soha nem tukmáltam rá senkire a ruhákat. Sok közszereplő és influenszer magától keresi meg a Lozart. Ez lassú brandépítés, ami nem egyik napról a másikra történik, hanem évek alatt épül be a márka az emberek fejébe.
A gyász és az újjászületés ihlette a Fannica Alta Moda új kollekcióját, az Another Life-ot
Mit tanácsolnál kezdő tervezőknek a saját tapasztalataid alapján?
Ne kifogásokat keressenek, hanem kezdjék el csinálni. Kis lépésekben, kísérletezve, kis darabszámokkal. És ne várjanak azonnali bevételt.
Honnan inspirálódsz a tervezéshez?
Építészetből, más művészekből, az utcáról, emberektől. Próbálok jelen lenni, figyelek mindenre. Imádok állni az utcán, nézni az embereket, hogy ki miben van, ki hogyan néz ki. Nem kritizálásból, hanem mert izgalmas látni, hogy a mai fiatalok hogyan öltözködnek, mi számukra a divat, miben érzik jól magukat. Amióta csinálom a Fashion & Art Show-t, folyamatosan egészben gondolkodom, hogy mely művészekkel lenne jó együtt dolgozni. Ez elindít egy folyamatot, amiből végül kialakul a show.
„Nincsenek korlátok - az ékszereimmel ezt az érzést szeretném átadni” – Interjú Zeibig Annával
Kik viselik leginkább a ruháidat?
A 30–50 éves korosztály, de vannak fiatalabbak és idősebbek is.
Mik voltak az első nagy mérföldkövek a márka életében?
A Marie Claire Fashion Days bemutató 2019-ben, ahova az utolsó pillanatba kerültünk be, és egy éjszaka alatt raktam össze a moodboardot, de végül nagyon sikeres volt. A Home of Fashion eseményei is jól sikerültek, a bolt már ugyan nincs, de lett saját Showroom, ahol meg tudjuk mutatni a kollekciót. Az első önálló Lozar bemutató már Fashion & Art Show volt, a Budai Várban 2023-ban, egy Silvio Monti együttműködéssel. Utána Császár Előd, majd Vojnich Aliz művészete következett. Mindegyik show egy újabb kreatív kihívás volt. Korábbi társam, Heni végül a személyi edző pályát választotta, így már egyedül folytatom a kollekciók elkészítését.
Mesélj a Fashion & Art Show helyszíneiről és koncepciójáról!
A show-k mindig különleges helyszínekhez kapcsolódnak. Például a Budai Várban a török kert inspirált, a modellekre maszkokat készítettünk, kövekkel rendeztük ki a tereket. Az Alízzal közös kollekciónál a fenntarthatóság és a tengeri világ volt a téma, újrahasznosított anyagokat használtunk, és Alíz élőben festett a ruhákra. A legutóbbi kollekciónál Németh Emesével, Meskával eredetileg a Biodómot terveztük, de végül az Apolló galériában valósult meg, ahol a zene és a tér tökéletesen összhangban volt. Itt már sportruhákat is mutattam be a táncosokon.
Két generáció, egy álom és divat szeretetből – Anya-lánya brand robbantotta fel a TikTokot
Hogyan születnek meg a művészi darabok a kollekcióidban? Mennyire vesznek részt a tervezésben a felkért művészek?
A művészi darabokban is abszolút én vagyok. Például kitaláltam egy gallért, amelybe Emese alkotásait integráltuk a legutóbbi bemutatóra. Kipróbáltuk különböző anyagokkal, ami sok kihívás volt, és végül tökéletesen működött, még ha az utolsó pillanatban is készült el. Minden ilyen darab részletes kísérlet és együttműködés eredménye, hogy a művészet és a divat összefonódjon.
Mi várható 2026-ban a Lozar életében?
A Fashion & Art Show-k. Már tudom a nyári és az őszi kollekciók koncepcióját is, illetve részt veszek a Budapest Central European Fashion Weeken egy kis programmal február 11-én, ahol a lagree mozgásforma találkozik a divattal és a Lozar sportruhákkal.
