Merő Péter: „Nehezen nyitok a hétköznapi viseletek felé”
A Magyar Állami Operaház mögött húzódó Révay utca – a legendás Centrál Színházon kívül – különleges kincseket rejt: a káprázatos ruháktól roskadozó utcafronti ékszerdoboz, avagy a MERO brand bemutatóterme kétségkívül a környék egyik legfényesebben ragyogó csillaga.
Ezeket láttad már?
A helyiség pozitív, varázslatos energiától lüktet: a gondosan komponált enteriőrben vibráló, geometrikus mintázatokkal tarkított Kare Home bútorok sorakoznak, amelyek a Merő Péter által tervezett szenzációs ruhakölteményeken köszönnek vissza. Minden apró részlet a helyén, minden szál elvarrva. Az üzlethelyiség hátsó szakaszában egy tekintélyes méretű, függönnyel szeparált próbaterem húzódik, amelyben szerencsés megrendelők százai morzsolják el örömkönnycseppeiket a tökéletes ruhadarab láttán. És hogy vajon mi a siker titka? A válasz: szív, lélek és az utánozhatatlan Merő testvérpár.
Hogyan írnád le a tervezői pályafutásod – formavilágod, gondolkodásmódod – evolúcióját? Le tudnád bontani különböző szakaszokra, vagy sokkal inkább a koherens működés jellemző rád?
Az első időszak egyértelműen a szerelem jegyében telt – ekkor kizárólag az alkotás örömére koncentráltunk, utána egy tudatos váltás következett, amikor kénytelenek voltunk a figyelmet az üzleti oldalra átcsoportosítani. Végül a folyamatok (az üzleti tervek, kollekciók) stabilizálódtak, márkává nőttük ki magunkat.
A szerelem persze végigkísérte az utunkat, de az arányok megváltoztak – ugyan soha nem a ruhadarabok értékesítésére helyeztük a hangsúlyt. A mi üzenetünk és titkunk sokkal inkább a ruhák elkészítésének (és viselésének) örömében, őszinteségében rejlik, tervezői és megrendelői oldalról egyaránt.
Korábban egy évtizedet töltöttél balettművészként Berlinben, később színházi varrodában végeztél gyakorlatot. Milyen konkrét elemeket tudsz interpretálni ebből a szakmából, akár az anyaghasználat, akár a szabásminta, akár a dramaturgia szintjén?
A színház jelentős hangsúlyt kap mind az életemben, mind a tervezői módszeremben – mindig is rajongtam a táncért, zenéért, drámáért, jelmezekért, olyannyira, hogy egy időben több kritika ért minket a ruhák „jelmezjellege” miatt. Tény és való, nehezen nyitok a hétköznapi viseletek felé, egyrészt mivel ez a szcéna igencsak telített, az általam készített darabokban viszont felsejlik az a színházadta plusz, amely a kollekciót történettel, karakterrel ruházza fel.
Merő Péter: „A divattervezés művészet, ha a ruhának van mondanivalója”
A mi üzenetünk és titkunk sokkal inkább a ruhák elkészítésének – és viselésének – örömében, őszinteségében rejlik.
A különleges, csillogó, gyöngyözött anyagok, az old-Hollywood-esztétika, az idealizált sziluettek mind a revüszínházban töltött múltamból eredeztethetőek. Később persze beláttam, hogy az általam megálmodott extravagáns formák egy kisebb réteget szólítanak meg, így szépen lassan „hordhatóbb” mederbe tereltük az egészet – a történet továbbra is megmaradt, a ruhák azonban kifinomultabbá váltak.
Mit gondolsz, miért nem születik több haute couture vagy formal márka Magyarországon?
Egyrészt rendkívül kicsi a piac, és a pandémia sem kedvezett neki. Másrészt hiába a kultúránk része, ma már közel sem rendeznek annyi bált, mint régen, így nehéz az extravagáns báli viseletekre alapozni a működést. Régebben egy átlagos polgárnak nem jelentett gondot egy egyedi, akár utcai ruha (zakó, nadrág) varratása – ez a tradíció a világ egyre gyorsuló működése miatt sajnos jelentősen kikopott.
A streetwear térhódítása tagadhatatlan – az alkalmi ruházkodás szokásai, akár az Operában viselt ruházat hagyománya nagy mértékben változott az utóbbi években. Az emberek jóval lazábban kezelik az öltözködéssel kapcsolatos etikettet. Hogyan látod ezt a jelenséget tervezőként?
A trendek áramlását mi is érzékeljük – nem foglalkoztat minket különösképpen, bár tényszerűen az estélyi ruhák esztétikájában is visszaköszön ez a tendencia. Jelenleg a letisztultabb összképek népszerűek, a csillogás helyét izgalmas vonalak és printek vették át, én pedig kimondottan kedvelem ezt az irányt – viszont az Operaház látogatóinak viselete rendkívül zavaró. A világ persze folyamatosan változik – érdekes feladat, amikor egy klasszikus estélyi ruha jellegzetességeit emeljük át a jelen korba úgy, hogy egy fiatalnak is csillanjon rá a szeme.
Fotó: Udvardi Attila
Stylist: Kiss Márk
Smink: Titkos Bernadett
Haj: Szepeshelyi Gabriella
Nem kell mindenféle címkét magadra aggatni ahhoz, hogy értékes legyél
