Keszeg Anna: „Lagerfeld prototípusa volt annak a gondolkodásnak, mely a divatot a társadalmi és önkontroll terepeként kezeli”
A divat nem szólt mindig és kizárólag a pénzről és a hatalomról. Május első hétfőjén azonban mindig kapunk egy erőteljes emlékeztetőt, hogy a 21. században a divat egyenlő a gazdasági érdekekkel és a totális spektákulummal.
Ezeket láttad már?
Az 1948 óta egy-két rendhagyó kimaradással folyamatosan megszervezett MET-gála, a legnagyobb divatünnep, folyamatosan emlékeztet arra, mennyire az irracionális növekedés vágyának gépezete hajtja a divatvilágot. Idén ez a tanmese különösen élesre sikeredett, ugyanis az 1990-es években bebetonozódott globális divatvilágrend emblematikus alakjának, Karl Lagerfeld előtt tisztelgett.
Super Bowlba oltott kiállításmegnyitó
A MET-gála a globális médiaesemény iskolapéldája: a pénz, a sztárrendszer és a művészet megkérdőjelezhetetlen szövetsége uralja. Ne felejtsük el, hogy tulajdonképpen egy kiállításmegnyitó. A New York-i Metropolitan Museum of Arts Costume Institute-ja által szervezett kiállításé, amely jótékonykodási célú tematikus beöltözős buli. Mindig arra emlékeztet, hogy a globális világ geopolitikai központja továbbra is New Yorkban van.
A MET-gála története is azt példázza, hogy New York milyen ambíciókat követően tudott globális divatfővárossá válni. Az Eleanor Lambert által kitalált esemény előbb egy, az Upper East Side arisztokratáit megcélzó privát parti volt. Az rendezvény tétje a hetvenes években kezdett emelkedni, amikor Diana Vreeland a Costume Institute tanácsadója lett, és a média láthatósági kívánalmait kezdte érvényesíteni a gála megszervezésében. Az 1995 óta egyre növekvő befolyású háziasszony, Anna Wintour nagyban felelős azért, hogy a mára körülbelül 700 fős vörösszőnyeges gigapartyra egy jegy 50.000 dollárba kerül. Ezt az összeget a meghívottaknak nem kell kifizetniük.
1973-ban először volt tematikus előírás az öltözeteket illetően: ekkor Balenciaga örökségét idézték meg, és a gálát Spanyolország kormánya támogatta. A 2023-as év témája sok szempontból klasszikus: egy divattervezőnek állít emléket Karl Lagerfeld: A Line of Beauty címmel. A témakijelölés nem aratott osztatlan sikert. A Glamour is tudósított arról, mennyire felháborítónak tartják aktivisták Karl Lagerfeld megkérdőjelezhetetlen istenítését.
A Karl-mítosz jelentése
A MET-gálát megelőző napokban a Karl-kultusz teljesen elárasztotta a divatsajtót. A májusi amerikai Vogue borítójának címe Karl Lagerfeld. A Celebration. Az Annie Leibovitz fotózta anyag tíz divattervező tíz szupermodellre tervezett, Lagerfeld ihlette alkotását mutatja meg a párizsi Grand Palais épületében. Az eseményt videók dokumentálják, melyek a Vogue médiafelületein követhetőek. Ahogy a média napirend-elmélete előírja, alkalmasak arra, hogy folyamatosan forrón tartsák az érdeklődést.
Minek a szimbóluma Karl Lagerfeld? Annak a folyamatnak, amivé a divattervező vált 2023-ra. A divattervező egy marketinggépezetbe beépített látnok. Olyan alkotó, aki együtt forog a géppel. Olyan alkotó, akinek soha nem változó kinézete azonosítható a géppel/gépezettel. Lagerfeld ugyanis prototípusa annak a tervezőnek, aki egyszerre több divatház bértervezője (Fendi, Chloé, Tiziani, Charles Jourdan, Krizia, Valentino és természetesen Chanel). Nem is annyira a ruhatervezéshez ért, hanem a ruha emlékezetessé tételéhez.
Lagerfeld prototípusa annak a gondolkodásnak, mely a divatot a társadalmi és önkontroll terepeként kezeli. Ezért kell a divatot egy idealizált, sztenderd testre tervezni. Ezért nem lehet a tervezőnek egy divatház kreatív feladatainak egyikét sem kiszervezni. Lagerfeld a divatról való kommunikáció teljes terepét uralta: fotósként, rendezőként is részt vett a Chanel-kampányok kivitelezésében. Ezért kell a divattervező testét ikonná alakítani, amely nem változik. Illetve az ikonná alakított emberi testet csak fenn kell tartani, és nem kell folyamatosan újraalkotni. Ebben áll az egyenruha-szerű öltözet előnye: hatékony munkavégzést tesz lehetővé, mert nem kell energiát és időt fecsérelni az újragondolásra.
Lagerfeld prototípusa annak a divattervezőnek, aki az életét a folyamatos médiafigyelemre való tekintettel éli. Lagerfeld tud és imád nyilatkozni. A karlizmusok (karlism) névvel illetett megszólalásai kiválóan alkalmasak arra, hogy mémesedjenek és szalagcímmé váljanak.
Lagerfeld prototípusa annak a kapitalista életeszménynek, mely nem tesz különbséget magánélet és szakmai élet között, és az élet egészét látványossággá teszi. Ahogy Anna Wintour írja április 11-i cikkében: Karl az élet maga, majd hozzáteszi, paradoxon. Idézzük csak fel, hogy Lagerfeldről azt a bon mot hangoztatta a divatipar, hogy német pontossággal alkotta meg a tipikus francia divattervezőt. Majd tegyük hozzá, hogy mindezt az amerikai sztárképzés gépezete tette megkerülhetetlenné.
Archív divat és konzervatív testkép
Lagerfeld hagyatéka azt is sugallja, hogy ugyan a testpozitív szemlélet elkezdett pici eredményeket elérni, mindez egy pillanat alatt lesöpörhető az asztalról. Lagerfeldhez nagyon sok olyan kijelentés köthető, mely testszégyenítésen (body shaming) alapszik. Ezért sem meglepő, hogy az idén a MET-gála egyetlen olyan vörös szőnyeges öltözetet sem mutatott fel, mely a normatív testképpel kapcsolatos elvárásainkat forgatta volna fel. Még Kristen Stewart tomboy öltözete is belesimult a mademoiselle-elvárásokba.
Azt viszont el kell ismerni, hogy éppen emiatt a vörös szőnyegen nagyon sok elegáns és klasszikusan ízléses szettet láthattunk. Az úgynevezett „archív divat” ünnepe is volt ez az esemény: a tweedek, a masnik, a fodrok, az igazgyöngysorok, a remekbe szabott öltönyök gálája. Nicole Kidman például a 2004-es Chanel haute couture kollekcióból viselt egy darabot: éppen azt, amelyben a No. 5 parfüm Baz Luhrmann által rendezett divatvideójában szerepelt.
Macskaszem és macskajaj
Karl Lagerfeld tehát privát és nyilvános összemosásának szakértője. Magánéletének két eleme nagyon nagy szerepet játszott a gála inspirációiban. Az egyik a tervező egyetlen felvállalt romantikus kapcsolata azzal, akit életében Franciaország legstílusosabb emberének neveztek, Jacques de Bascherrel. A hetvenes-nyolcvanas évek dandyje olyan testesztétikát képviselt, melyet a ma annyira a figyelem kereszttüzébe került Pedro Pascal elevenített meg.
Sokkal nagyobb szerepet kapott azonban a világ leghíresebb és leggazdagabb macskája, Choupette Lagerfeld. A macska-inspiráció borítékolható volt, és két verzióban is feltűnt a vörös szőnyegen: Doja Cat és Jared Leto interpretációjában is. Az ideservecouture instagram-oldal mémmé is kombinálta a kettőt.
Privát és nyilvános egybemosásáról szólva nem is csoda, hogy a vörös szőnyeget mindenféle magánéleti bejelentésekre használták. Serena Williams és Karlie Kloss terhességüket, Anna Wintour pedig Bill Nighyval való kapcsolatát jelentette be. De most lépett először vörös szőnyegre a Valentino képviseletében Florence Pugh is a márka kreatív igazgatójának, Pierpaolo Picciolinak az oldalán.
A csótány nem panaszkodik
A MET-gála ideji gagje az a csótány, aki meghívatlanul is helyet kért a vörös szőnyegen. A The Cut posztolta incidens alá olyan kommentek érkeztek, miszerint, ma már mindenkit beengednek az exkluzív gálára, de olyanok is, hogy a csótány Lagerfeld szelleme. No comment.
A megjelenő csótány és a rá érkező reakciók jól összegzik az ezévi tanulságokat. Jóval Demna Gvasalia és a Balenciaga előtt Karl Lagerfeld alakította mémmé a divatot.
