Karl Lagerfeld lófarkának története ikonikus - de hogyan válhatott azzá, ha még csak nem is szép?
A Metropolitan Museum of Art 2023-as Costume Institute gálájának, a Met gálának és a párhuzamosan megrendezett divatkiállításnak idei címe: "Karl Lagerfeld - A szépség határai". Nagyon sok gondolatot ébreszt ez a sejtelmes cím, még Karl Lagerfeld ikonikus megjelenését is eszünkbe juttatja.
Ezeket láttad már?
Persze azok, akik a divatszakmában dolgoznak, pontosan megértik, miért járt Karl Lagerfeld – akire az idei Met gála is emlékezik –, mindig ugyanolyan ruhában, miért hordott tulajdonképpen egyenruhát, mint aki folyamatosan szolgálatban van. Ha túl sokat foglalkozol a divattal, akkor magadon jobban szereted az állandóságot. Legjobb, ha nem is a jelenből, hanem a múltból van az öltözéked, hiszen a jelen állandóan vibrál, mindig új dolgokat, új ötleteket vár tőled. Mindjárt elmagyarázzuk, hogyan is kapcsolódik Karl megjelenése a múlthoz, ahhoz, ami már nem dívik.
Felismerhetőség: eredményesebb márkaépítés
De vajon hogyan alakult ki idővel az a megjelenés, amit mindannyian fel tudunk idézni, és hogyan vált a legendás lófarok a fizimiska részévé? Mert Lagerfeld, akit a jellegzetes, fekete-fehér megjelenéséről és a szilulettjéről is fel lehetett ismerni, nem volt mindig ilyen. Annak idején, ahogy mindannyian, ő is kísérletezett a megjelenésével. A lófarok is egy ilyen kísérletezés eredménye.
Caroline Lebar szerint, aki Karl Lagerfeld régi munkatársa, és az arculatért és kommunikációért felelős rangidős alelnök, a lófarok akkor alakult ki, amikor Karlnak leomló, hosszú fürtjei voltak, és egyfajta kényelmi viseletként kezdődött, de idővel hatásos marketingeszközzé vált. A 80-as években Karl stílusváltáson gondolkodott. Az Elisabeth Arden csapat egyik tagja, akivel a divattervező a Lagerfeld by Karl Lagerdef illaton dolgozott együtt, azt mondta neki, hogy most már egy életre nem változtathatja meg a frizuráját, mert annak rossz hatása lenne a márkára.
A kezdeti sokk után, tulajdonképpen megtetszett neki az ötlet. Nyilván kicsit utánaolvasott a rengeteg könyvében, és rájött, hogy ez egy elegéns viselet volt a múltban. A 19. századig ilyen frizurát viseltek a férfiak, beleértve a katonaságot is, ahol még kötelező is volt. Egy idő után, amikor már intenzíven őszült, de még nem volt elég fehér a haja, púderezni kezdte, így alakult ki az a jellegzetes hajviselet, amit aztán a megjelenése egyik alapvető részének tekintettünk.
Stílusbaki: fehér por Karl vállán
Cseppet sem meglepő, hogy Karl Lagerfeld tulajdonképpen úgy kreált klasszikus hajviseletet magának, hogy visszanézett az időben. Ezt a trükköt a tervezései során is számtalanszor alkalmazta. Rachel Gibson, a The Hair Historian Instagram oldal szerkesztője, divattörténész hívta fel a Vogue figyelmét arra, hogy ez a jellegzetes, hófehér, lófarkas frizura tulajdonképpen a férfiak formális viselete volt a 18. században, és hogy a hajpor használata is mindennapi volt. A hajpor számos árnyalatban volt kapható, de ő a fehéret szerette. Sam McKnight, világhírű fodrász és Karl Lagerfeld rendszeres munkatársa a Met gálára készülődve posztolt egy visszaemlékezést, amiben felidézi az ikonikus hajviseleteket, amiket együtt hoztak létre. Nagyon sok időt töltöttek közös munkával a színfalak mögött.
McKnight a Vogue-nak mesélte el, hogy Karl Lagerfeld, miután megőszült, fehér száraz samponnal fújta be a haját, ő pedig alapos fodrászként a fehér port mindig leporolta a zakója válláról, ha épp fotózták a mestert. „Amikor piacra dobtam a saját szárazsamponom, láthatatlanná tettem, de persze ő nem ezt akarta, így a régi fehér cucc maradt!” – emlékezett vissza McKnight.
Egy kis időutazás
A Chertsey Múzeum írja erről a historikus hajviseletről: „18. századi férfiak hivatalos eseményeken parókát viseltek. A nem hivatalos alkalmakra a hosszú hajukat púderezték, hátrafésülték és a tarkójukon egy fekete szalaggal összekötötték. I. Frigyes Vilmos vezette be hadserege katonáinak a "nyakkendős lófarkat". Ez a stílus leginkább a 18. századhoz kapcsolódik. Az 1780-as évekre a fiatal férfiak divatot teremtettek azzal, hogy természetes hajukat enyhén púderezték. A hajport eredetileg főként zsírtalanítóként használták. A fehér színű parókák azért voltak népszerűek, mert drágák és ritkák voltak, ezért a férfiak fehér port kezdtek használni parókájuk és hajuk színezésére is, mivel ez kevésbé volt roncsoló hatású, mint a festék. 1790 után mind a parókák, mind a púder az idősebb, konzervatívabb férfiak viseletévé vált. 1795-ben az angol kormány évi egy guinea adót vetett ki a hajporra, ami 1800-ra véget vetett mind a parókák, mind a por divatjának. Franciaországban a parókáknak az arisztokráciához való kötődése miatt az 1793-as terror idején mindkettő eltűnt a divatból.” Karl mindenesetre visszahozta, miután egyszerre volt kényelmes és idézte a francia arisztrokráciát, tette őt különlegessé és felismerhetővé.
