Nyári Dia babát vár, csak itt láthatod álomszép kismama fotósorozatát
Nyári Dia színésznő élete új, csodálatos fejezetéhez érkezett. Hosszú hónapok titkolózása után most megosztja a nyilvánossággal is az örömhírt: második gyermekét várja. Exkluzív interjúnkban mesél a boldogság pillanatairól, a várakozás izgalmáról, és arról, hogyan próbálja egyensúlyban tartani a színészi karriert és a babavárás varázslatos időszakát.
Ezeket láttad már?
Huszonnégy évesen lett édesanya, azóta számtalan öröm, kihívás és felejthetetlen élmény formálta mindennapjait. Az elmúlt években Nyári Dia színésznő tudatosan kezdett el foglalkozni egészségével, miközben anyaként és színésznőként is új kihívásokkal nézett szembe.
Milyen érzések dolgoznak most benned, hogy a második gyermekedet hordod a szíved alatt?
Amikor először megláttam a két csíkot, ösztönösen arra gondoltam, hogy a hírt azonnal megosztanám mindenkivel. Aztán idővel minden lecsendesedik, és mire publikussá válik, a család és én is hozzászokunk az új élethelyzethez. Abban biztos voltam, hogy ha megosztom az emberekkel – ami nálam elkerülhetetlen, hiszen a magánéletünk így is látható –, akkor méltó körülmények között szeretném megtenni, egy olyan platformon, ahol otthon és biztonságban érzem magam.
Vágytam a lecsendesedésre, szükségem is volt rá. Szerintem ilyenkor két út van: vagy történik valami váratlan, ami rákényszerít a megállásra, vagy eljön az a pont, amikor az ember önként lassítja a tempót. Amióta beindult a karrierem, soha nem éreztem időszerűnek félretenni bármit, csak egyre több lett a feladat. Egyszer aztán mégis azt mondtam magamnak, hogy így nem mehet tovább.
Ha szeretnénk gyereket, bele kell vágni, mert soha nem lesz olyan időszak, amikor ez lemondás nélkül megoldható.
Mindig jár valamennyi lemondással – legalábbis a karrier szempontjából –, de biztos vagyok benne, hogy megéri. Egyszer már átéltem, akkor is azt éreztem, hogy nincs ennél fontosabb.
Korábban sajnos volt egy terhességem, ami nem volt tudatosan tervezett, és végül véget ért. Ez nagyon megviselt minket, de egyúttal ráébresztett arra, hogy nem szeretnénk, ha a kisfiunk egyedül nőne fel. Onnantól tudatosan készültünk a családbővítésre: fél évig családtervezési programra jártunk, de komolyabb beavatkozásra szerencsére nem volt szükség.
Amikor egy családtervezési folyamatban a várt eredmény nem érkezik azonnal, könnyen elbizonytalanodhatunk. Te miben találtál támaszt ezekben a pillanatokban?
Nagy megnyugvást adott, hogy már van egy egészséges gyermekünk: ha nem sikerül, akkor sincs baj. Ehhez hozzájárult a biztonság érzete is, tudtuk, hogy biológiailag mindketten alkalmasak vagyunk, hiszen egyszer már minden rendben ment.
Igaz, ez hét éve volt, és azóta sok minden változhat egy ember szervezetében, de azt éreztem, hogy vagy most, vagy később már nem szeretnénk belevágni. Sokáig kérdés volt, hogy szeretnénk-e két gyereket, most viszont biztos vagyok benne, hogy nem lesz harmadik. Aztán ki tudja, lehet, hogy pár év múlva újra beszélgetünk majd erről a kérdésről.
A külvilág gyakran hajlamos ítélkezni, és a jó tanácsok mellett rögtön felmerül a kérdés: mikor jön a testvér? Neked voltak ilyen tapasztalataid?
Eléggé tapintatlannak tartom az ilyen kérdéseket: kinek mikor vagy hány gyereke lesz… Ettől függetlenül soha nem érintett rosszul, hiszen mindig olyan emberektől kaptam ezeket, akiket pozitívan fogadtam.
Fiatalon kezdtem a családalapítást, huszonnégy éves voltam, amikor megszületett az első gyerekem. Az elmúlt években sokszor és sokan tették fel a kérdést a kistestvérrel kapcsolatban, én ilyenkor mindig azt válaszoltam, hogy nem tudom, mert őszintén nem tudtam erre válaszolni. Volt egy időszak az életemben, amikor úgy gondoltam, nem lesz testvére.
Ahogy az ember éli az életét, a körülményei, a gondolatai is változnak. Nem lehet egy életszakaszon át ugyanúgy gondolkodni valamiről. Voltak időszakok, amikor sokat kellett dolgoznunk a kapcsolatunkon, nem lett volna időszerű még egy gyerek.
Soha nem volt kérdés, hogy együtt maradunk, de határozottan lehetett érzékelni, hogy jobb vagy rosszabb időszak van a kapcsolatunkban. Nem akartunk gyereket vállalni, amíg nem volt ideális az élethelyzetünk. Miután rendbe tettük az életünket, úgy éreztük, jöhet bármi.
A karrier és a gyerekvállalás kérdése sok nő életében megjelenik. Szerinted hogyan fér meg a kettő együtt?
A gyerekvállalás nagy szövetség, csapatmunka kérdése, amelyben nem csak a nő, hanem a férfi is részt vesz. Ideális esetben mindkettőre lehet időt és figyelmet fordítani. Talán még azt is meg lehet oldani, hogy ne kelljen teljesen lemondani a karrierről: bizonyos szerepek, feladatok továbbra is működhetnek, persze az adott helyzethez igazodva.
Ez a színésznői élet sajátossága. Nekem is volt olyan szerepem, amit a babavárás és a pocakom miatt szinte azonnal le kellett adnom. A jelenlegi korom és alkatom miatt általában szőke nőket játszottam, akik vetkőztek vagy kis ruhákat viseltek az adott darabban, egy bizonyos pont után viszont már nem lehetett megoldani.
Bevallom, érzékenyen érintett, hogy bizonyos szerepeket el kellett engednem, még akkor is, hogy tudtam, a helyemre érkező másik kolléganő tökéletesen el tudja játszani.
Vannak szerepek, amiket megtartottam, kérdés, meddig tudok ezekben helytállni. Szerencsére a főnökeim mindenhol nagyon jól álltak hozzám, nem éreztem hátrányban magam. Ugyanakkor sajnálom azokat a nőket, akiknek nem ilyen lojális a főnökük.
Hogyan viseled most a várandósságot?
Most a második trimeszterben vagyok, eddig nagyon jól. Nem voltam rosszul, energikusnak érzem magam, tettre kész vagyok, ugyanakkor tudatosan intem magam nyugalomra, és többet foglalkozom az egészségemmel. Igyekszem odafigyelni a napi rutinomra, bár mostanra felhagytam a futással, mindennap sétálok, a Duna-parti lakóhelyünknek köszönhetően van egy másfél kilométeres táv, amit oda-vissza megteszek.
Elkezdtem a kismamajógát is, próbálom kerülni a szintetikus ételeket, de nem stresszelek, ha néha becsúszik valami. Összességében tudatosan kezelem a várandósságot, odafigyelek a pihenésemre, és próbálom úgy élni ezt az időszakot, hogy jól érezzem magam a testemben és lelkileg is.
Jakupcsek Gabriellával a címlapon megjelent a GLAMOUR BOOK őszi száma, főszerepben a hosszú élet titkával
A kisfiatok mit szólt a kistesó érkezéséhez?
Zétény már hétéves, nagyfiú, és bár kicsattanó örömmel reagált, racionálisan felvázolta nekünk a tényt, mennyi nehézséggel jár majd a baba érkezése. Megnyugtattuk, hogy ezeket bízza csak ránk, azóta nagyon várja a kicsit, örül, hogy jó helyen lesz, és fontos feladatai lesznek.
Korábban is vágyott már testvérre?
Erősen nem. Volt olyan ismerősünk, akinek a gyermeke nagyon akart testvért, de a mi kisfiunk mindig boldog kis egyke volt. Lehet, hogy a korkülönbség miatt is előnyös így.
Hogyan élte meg a férjed az örömhírt?
Az elején én voltam lelkesebb, de most már Dani is nagyon várja, főleg, mióta tudja, hogy kislányt hordok a szívem alatt. Igazán akkor kapcsolódik majd be, amikor a baba megérkezik, de most is figyel arra, hogy minden rendben legyen.
Hogy állsz az érzelmi hullámokkal?
Lehet, hogy nem nekem, hanem a családomnak, főleg Daninak kellene feltenni ezt a kérdést. A költözéssel járó stressz is hozott némi hangulatingadozást. Azt vettem észre, hogy sok minden idegesít, és bizonyos helyzetekben picit zárkózottabb lettem azokkal, akik nincsenek a közvetlen közelemben.
Mikor tervezel leállni a szerepekkel, és csak a babára koncentrálni?
Ez a baba igényeitől is függ. Egy–másfél évig szeretnék mellette lenni, de kisebb munkákat, például egy-két napos forgatásokat akkor is elvállalhatok, ha magammal tudom vinni. Szerencsére az anyukám és az anyósom is mindenben támogatnak, de csak olyan mértékben szeretnék bármilyen felkérést is elvállalni, ami nem terheli túl a családot.
Mennyire figyelsz a várandósság alatt a testedre és az étkezésedre?
Nem diétázom, és alapvetően nem változtattam az étkezésemen, de tudatosan figyelek arra, hogy egészségesen éljek. Tudatosan kezelem a pihenést és az egészségemet is. Néha nagyobbnak látom magam, mint valójában, de alapvetően megszerettem a pocakomat. Mentálisan is próbálom magam karban tartani, jól megélni a változásokat.
Mit üzensz azoknak a nőknek, akik gyereket terveznek vagy várnak?
Ha valaki gyermeket szeretne, ne várjon arra az „ideális pillanatra”, mert az valószínűleg soha nem jön el teljesen. A párkapcsolat állapota fontos, de még a legjobb helyzet sem garantál semmit.
Érdemes inkább elgondolkodni azon, hol szeretnénk látni magunkat idősebb korunkban, és kik vegyenek minket körül.
Ha valaki két gyereket szeretne, érdemes nem halogatni túl sokáig, mert később már nehezebb lehet megvalósítani ezt a vágyat.
Smink: Zilahi Zsanett, Haj: Sujbert Helga, Szerkesztő és produkciós menedzsment: Csáti Melinda, Művészeti vezető: Schneider Zoltán, Operatőr: Szekrényesy Dávid
