Picasso ma miket posztolgatna?
3200 forint a teljes árú jegy az Alakváltozások 1895-1972 című kiállításra, és egy igen alaposan összeszedett, nagyon nagy meglepetéseket is okozó kiállítást nézhetünk meg. Mielőtt bementem a galériába, egy gimnáziumi csoportba botlottam. A tanárnő próbálta eligazítani a szuper laza brigádot és egy erős üzenettel küldeni be őket a képek közé. Nem tudta, hogy engem is ezzel a gondolattal bocsájt utamra. "Picasso 92 évig élt és ebből 77 évet aktívan alkotott"- summázta a tanárnő. "Ilyen nincs!"- mondta az egyik Vans-es diák. És mégis van. Picasso egy igazán szerencsés ember volt, semmi kétség!
Ezeket láttad már?
Ha becsukom a szemem, nekem mindig a kubista képei jutnak eszembe, amikor a világ szétbomlik geometriai formákra és egyszerre roppant nyugtalanító, egyértelmű és persze humoros. Azt a korszakát szeretem a legjobban, amikor a szürrealistákkal barátkozott és imádom, hogy tulajdonképpen költőnek tartja önmagát. Az ellenben tényleg döbbenetes, hogy milyen szépen kezdett el festeni gyerekkorában. Látható a kiállításon a 14 éves korában festett Mezítlábas lányka című kép is, mely egy galíciai lányról készült teljes alakos portré. A tinédzser festő itt a spanyol iskola nagyjait követte és túl sokat nem sejteni abból, milyen transzformáción megy majd át majd az alkotási alapállása. Egyedül a durva, ormótlan boka, csonkoltnak tűnő lábujjak, aszimmetrikus szemek, a férfias kezek sejtetnek valamit, de őszintén, én soha nem mondanám meg, hogy ez egy Picasso. Már emiatt a kép miatt, az indulásának az átgondolása miatt is nagyon érdemes megnézni a kiállítást.
Később persze felrobbantotta a felszínt, szétdobálta, darabokra szedte szét a képzelete. Nekem innen indul az izgalom. Tényleg úgy érzem, hogy én vagyok Miss Léonie, a régi, japán papírra nyomott kubista nőalak. Miután imádom a kollázsokat, nagy kedvencem a Bajuszos férfi is. Majdnem felkacagtam a kiállítótérben, annyira tetszik A ló és az idomárnő rajza. Sosem láttam még és miután az utóbbi években gyerekrajzok vesznek körül, különösen közel kerül a lelkemhez ez a Krix és Krax meséit idéző alkotás. Az ormótlan, összetákolt szobrain már tényleg szélesen mosolyogtam, egyszerűen imádom őket! Egyrészt nagyon csúnyák, másrészt sosem felejted el őket, mert annyira eredetiek. Fantasztikus az alkotások mellett olvasgatni az életéről, a szerelmeiről, arról, hogy azért viszonylag tenyerén hordozta a sors a háborús időkben is, valahogy szerencsés csillagzat alatt született.
Igen, itt van A csók is. A síró nőnél már olyan jó kedvem lett, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Vettem is egy bögrét, amin egy popos Picasso idézet szerepel: "Minden, amit el tudsz képzelni, valóságos." Bár tilos volt a galáriában fényképezni, én úgy ültetném ezt át mai nyelvre: "Minden, amit le tudsz fényképezni, valóságos." Tehát ezt meg kell nézd, mert én nem tudtam lefényképezni.
Még valami: Jean-Charles de Castelbajac divattervező és festő nagyon hasonló életet él ma Párizsban mint annak idején Picasso. Kövesd az Instagramon @jcdecastelbajac! Fantasztikus, ahogy a divat és a képzőművészet összeolvad az életében. Vajon Picasso mit posztolna?
