Október 30-án pénteken újabb tüntetés zajlott az Országház előtt a bántalmazott nők védelmét célzó Isztambuli Egyezmény hazai elfogadásáért. Az elhangzó beszédek mellett helyet kaptak a résztvevők tapasztalatai is: a tömegben körbesétáló fekete kabátos önkéntesekre írhatták fel a nők a valaha nekik címzett bántó mondatokat. Jelen voltak az ügy érdekében összefogó női magazinok főszerkesztői is.
Ezeket láttad már?
Ahogy közeledtem a Parlamenthez, szokatlanul nagy csapat rendőrt láttam. Ilyen sok egyenruhást vezényeltek ki volna a védelmünkre? A menet tovább vonult és elhagyta a Kossuth teret – pedig nem ártott volna, ha az áldozatok helyzetéről elmondottakat hallja minél több rendőr is.
A szexizmus és az erőszakbagatellizálás ugyanis, mint jó ideje tudjuk, igencsak elharapózott az állományban – nemhiába kapta a rendezvény a „Sikítozó kékharisnyák” címet. Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (azóta áthelyezett) szóvivője ugyanis ezzel a kifejezéssel illetett egy újságírónőt, aki a budapesti utcai zaklatások elleni fellépésről szeretett volna érdeklődni.
A sötétségbe borult téren kb. négyszáz fős tömeg gyűlt össze. A megjelentek korosztály szempontjából vegyesnek bizonyultak, és lehetett látni nőket, férfiakat egyaránt – feltűnően sok pár jött el. Egyre többen látják tehát, hogy a nőkkel szembeni erőszak elleni fellépés össztársadalmi feladat. Találkoztam leszbikus párral és transznemű nő résztvevővel is.
A magyar nők 12 pontja: ezekért a jogokért emelnek szót a Kossuth téren
Nem csoda, hogy az LMBTQ közösség tagjai is maguk érezték az ügyet – már csak azért is, mert 2020-ban az akkori kormány őket tette meg bűnbaknak és az Isztambuli Egyezményt a gyakran az LMBTQ közösség, különösen a transzneműek elfogadásával azonosított „genderideológiára” hivatkozva utasította el. Az egyezmény szövegében a gender kifejezés azokat a társadalmi nemiszerep-elvárásokat jelöli, melyek létrehozzák a férfiak dominanciáját és a nők alávetettségét, így alapját képezik a nők elleni erőszaknak.
Érdemi segítséget kell biztosítani
A színpadra a szervező, a Hétköznapi feminizmusom oldalt működtető Hajnal Edina konferálta a felszólalókat. A beszédek alatt fekete kabátos önkéntesek jártak körbe a tömegben, és a jelenlevők felragaszthatták rájuk mindazokat a nekik címzett bántó, szexista mondatokat, melyek mély nyomot hagytak bennük.
Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus arról beszélt, hogy a kliensei gyakran keresik fel a bántalmazás által okozott láthatatlan sebekkel, majd hangsúlyozta: az érzések nem jogosítanak fel senkit elnyomó viselkedésre: például a féltékenység nem igazolja a partner kontrollálását. A szakember kitért arra is, hogy az áldozatnak nem elég annyit mondani, hogy „lépjen” ki, vagy „ne hagyja magát”, hanem, ahogy az Isztambuli Egyezmény is előírja, érdemi segítséget, védelmet kell biztosítani számára.
Görög Zita modell, színésznő és emberi jogi aktivista aggasztó számadatokkal indította beszédét, többek közt azzal, hogy jelenleg Magyarországon mintegy 70 ezer fizikailag bántalmazott gyermek él. Beszédében felszólította a szülőket, hogy mutassanak példát az egyenrangúságra, a rokonokat, szomszédokat pedig, hogy ne falazzanak a családtagjaikat bántalmazóknak.
„Ha mi nem változunk, a gyilkos közöny fog győzedelmeskedni" – figyelmeztetett. Megemlítette azt is, hogy a kényszerláthatások mennyire megterhelők a gyerekek számára – az Isztambuli Egyezmény előírja, hogy a szülői felügyeleti jog, illetve láthatási jogra vonatkozó határozatok meghozatalakor figyelembe kell venni, ha az adott szülő kapcsolati erőszakot követett el. „Az Isztambuli Egyezmény nem elvont elmélet, hanem a túlélés garanciája" – zárta beszédét Görög.
A magyar nők az asztalra csaptak: fotókon a Sikítozó kékharisnyák demonstráció legemlékezetesebb pillanatai
Szexizmus mindenhol
Bordás Róbert operatőr a nőkkel szembeni erőszakot normalizáló dalszövegek ellen emelt szót. Szerinte az ezekkel kapcsolatos aggályokra nem lehet a művészi szabadságra hivatkozva legyinteni, ugyanis sok gyerek és tizenéves fiatal is hallgatja és énekli az érintett népszerű előadók szexista számait. „Ez nem ártalmatlan szórakozás, ez mintákat teremt" – érvelt, mire a közönség tapssal fejezte ki egyetértését. A lázadás nem merülhet ki a nők alázásában, nyomatékosította Bordás, majd felszólította az előadókat a társadalmi felelősség vállalására.
A legfiatalabb felszólaló, a húszéves gyermekjogi aktivista, Újvári Bianka szenvedélyes hangvételű beszédében kijelentette, hogy ha párkapcsolati erőszak érné, nem lehetne biztos benne, hogy a rendszer megvédené őt. Minden nő ismeri az érzést is, amikor a kulcscsomóját szorongatva, félve siet haza – Újvári azt szeretné, hogy a leendő lányainak már ne kelljen félnie.
A nők elleni erőszak a legelterjedtebb sérelem a világon, közölte felindultan. Idézte a 2024-es adatot, miszerint a 18-74 év közötti magyar nők 54,6 százaléka ellen követett el élete során akár korábbi, akár jelenlegi partnere fizikai erőszakot, ezzel való fenyegetést, szexuális erőszakot, és/vagy lelki erőszakot. Azaz, a magyar nők több mint fele érintett párkapcsolati erőszakban, ezzel pedig az EU tagállamai közül nálunk a legrosszabb a helyzet. Újvári együttérzését fejezte ki a szociális munkásokkal is. Szerinte a rendszer őket is cserbenhagyja, hiszen nem elég, hogy alacsony fizetést kapnak, a férőhelyek hiánya és a kedvezőtlen munkakörülmények szinte lehetetlenné teszik számukra a hatékony segítő tevékenységet.
Az Európa Tanács főtitkárhelyettese is megszólalt a magyar helyzetről, életeket mentene meg, ha ratifikálnánk az isztambuli egyezményt
Legyenek ingyenesek a fogamzásgátló szerek
Murinai Angéla író különösen lelkes fogadtatásban részesült. Ő a nők elleni erőszakot tágabb kontextusba helyezte és úgy érvelt, hogy abba a reprodukciós jogsérelmek is beletartoznak. Követelte a szívhangrendelet eltörlését („szekuláris államot!” – kiabálta be valaki e ponton) és a nők testi önrendelkezésének tiszteletben tartását. Szerinte az állam az abortusz okát nem firtathatja: „nem elfogadható, hogy csak a szenvedés igazolhatja a nők döntéseit”. A jelenlevők ujjongva adtak hangot egyetértésüknek, amikor Murinai a fogamzásgátló szerek és eszközök olcsóvá, illetve rászorulók számára ingyenessé tételét követelte.
A férfiak szerepe
Szűcs Gergely rétor elsősorban a férfiakat szólította meg: nézzenek szembe önmagukkal és kezdjenek el együttműködni a nőkkel. A patriarchális intézményeket, melyek a nőket másodrendűnek tekintik, férfiak hozták létre, így a férfiaknak a változásban is részt kell venniük.
Megemlítette, hogy a nemi sztereotípiák még a tudományos eredményeket is sokszor eltorzították: pl. a régészetben a közelmúltig tévesen feltételezték, hogy az eltemetett harcos vagy vadász minden esetben férfi. Az, hogy mi a dolga egy nőnek vagy egy férfinak, csak társadalmilag létrehozott, korlátozó elvárás. Azon férfitársainak, akik azzal érvelnek, hogy az arab országokban vannak igazán elnyomva a nők, nem nálunk, Szűcs azt üzente: „az, hogy van nálunk rosszabb, nem jelenti azt, hogy mi rendben vagyunk". Végezetül felszólította a férfiakat, hogy hallgassák meg a környezetükben élő nőket, ismerjék meg tapasztalataikat.
Utolsó felszólalóként Hajnal Edina tiltakozott az áldozathibáztatás ellen („a szégyent az elkövetőnek kell viselnie”) és biztatott mindenkit a bántalmazott nők támogatására és a velük vállalt szolidaritásra. „Nem kell feltétlenül ugyanazt átélni, hogy kezet nyújtsunk nővéreinknek" – mutatott rá. Örömét fejezte ki, amiért ilyen sokan megmozdultak és a közbeszéd részévé tették az Isztambuli Egyezmény ratifikációjának fontosságát, továbbá méltatta a női magazinok főszerkesztőinek összefogását. „Most a kormányon a sor!" – zárta beszédét.
Ezután Hajnal Edina és Murinai Angéla felolvasták a magyar nők 12 pontját, majd a fekete kabátos önkéntesek léptek a színpadra, akikről eltávolították a szexista, bántalmazó mondatokat tartalmazó ragasztócsíkokat. A gyönyörű hangú énekesnő, Aeriké dalával ért véget a rendezvény.
„Azért jöttem el, mert úgy gondolom, hogy az Isztambuli Egyezményben foglaltak megvalósítása hatékony védelmet nyújtana az áldozatok számára. Jó volt szembesülni azzal, hogy egyre több férfi van jelen ezeken a tüntetéseken, és most már aktív szerepet is vállalnak" – mondta a résztvevők közül Nagy Zsófia, aki maga is nőjogi aktivista.
Megszabadulni a tehertől
„Az önkéntesség vállalása könnyű döntés volt, azonban az, ahogy a nők a tömegben egymás után írták rám mindazokat a bántó mondatokat, amiket az életük során kaptak, már megviselt. Volt, aki három, négy mondatot is felidézett. Oda is súgtam Edinának, hogy most nagyon nehéz viselni ezt a kabátot – osztotta meg velem a tüntetés végeztével az egyik önkéntes, Kontics Mónika, miközben a kabátjáról levéve egy kartonlapra ragasztotta a lekicsinylő, elhallgattató, fenyegető vagy éppen testszégyenítő mondatokat. – Jó érzés most megszabadulni ezektől a szavaktól. Hazaviszem ezt a táblát, és otthon elégetem."
„Azért jöttem el, mert 2013-ban a legjobb barátnőm párkapcsolati erőszak, majd brutális gyilkosság áldozata lett. 2015-ben pedig egy szintén közeli barátnőm bántalmazó volt partnere megölte a csecsemőkorú közös fiukat, Ádámot, ledobta a gangról – mondta el egy másik résztvevő, Rassiga Niki. – Ezeket a sebeket életünk végéig hordozni fogjuk. Soha nem hagy nyugodni a kérdés, hogy mi, a családtagok, barátok, mit csinálhattunk volna másképp, mit tehettünk volna még. A civileket eszi a bűntudat, és ez nincs rendben. Nem elfogadható, hogy az állam semmit nem tesz az áldozatok védelméért. Mindkét bántalmazó ismert volt a hatóságok előtt, de nem történtek érdemi lépések a megfékezésükre, megvárták, hogy tragédia történjen. Megrázó volt most itt lenni, de amivel most hazamegyek, az a remény. Bízom benne, hogy régóta tartó küzdelmünknek lesz eredménye. Ha csak egy életet megment az Isztambuli Egyezmény, már akkor is megéri ratifikálni."
