Neked is ismerős az az érzés, amikor meglátsz egy növényt, és hirtelen eszedbe jut róla a nagymamád konyhája vagy az otthoni ablakpárkány? Egy pillanat alatt beugrik a régi szobád, a megszokott bútorok, a fény az ablakban, és azok a növények, amelyek akkoriban szinte minden háznál természetes részei voltak a mindennapoknak.
Ezeket láttad már?
Manapság azonban sokan már egészen más szobanövényekért rajongunk. Sorra fedezzük fel a különleges levelű, egzotikus fajtákat, és szívesen varázsolunk kisebb-nagyobb dzsungelt a lakásból. Közben néhány régi kedvenc szinte észrevétlenül kikopott a mindennapjainkból, annak ellenére, hogy egykor alig akadt ablak vagy polc, ahol ne találkoztunk volna velük. Pedig nem véletlenül voltak olyan sokáig népszerűek: szépek, hálásak, és egy kis odafigyeléssel ma is az otthonunk ékei lehetnek.
Muskátli télen is
A muskátli sok magyar otthonban máig a nyár egyik kedvelt növénye. Az ablakládából leomló piros, rózsaszín vagy fehér virágok látványa szinte összeforrt a vidéki házak, erkélyek és teraszok képével. Ami viszont kevésbé köztudott, hogy a muskátlit nem feltétlenül kell minden ősszel lecserélni.
A köznyelvben muskátlinak nevezett pelargoniumok nem fagytűrők, ezért a hideg idő beállta előtt fagymentes helyre kell kerülniük. A Royal Horticultural Society (RHS) szerint a növények világos, hűvös helyen is átteleltethetők, télen pedig jóval kevesebb vizet igényelnek. A nagyobb példányokat ősszel vissza is lehet vágni, így kevesebb helyet foglalnak, mire eljön a tavasz.
Ősszel először érdemes alaposan átnézni a növényt: távolítsuk el az elszáradt leveleket és virágokat, és nézzük meg, nincs-e rajta kártevő. Ezután a muskátlit egy világos, hűvös, de mindenképpen fagymentes helyre tegyük. Télen nem kell úgy öntözni, mint nyáron: elég akkor vizet adni neki, amikor a földje már kiszáradt. A túlöntözés ilyenkor könnyen többet árthat, mint az, ha egy kicsit szárazabban tartjuk. Tavasszal, amikor újra több fényt és meleget kap, fokozatosan visszatérhetünk a gyakoribb öntözéshez.
Egy kertészmérnök tanácsa: ezt tedd meg most, hogy gyönyörű és egészséges kertet kapj tavasszal
Fokföldi ibolya
A fokföldi ibolya (Saintpaulia ionantha) számára ideális körülmények között szinte folyamatosan képes újabb virágokat hozni. A növény eredeti élőhelye Kelet-Afrika, és a gondozásánál az egyik legfontosabb szempont a fény. Julie Weisenhorn, a University of Minnesota Extension kertészeti szakértője szerint a fokföldi ibolya a világos helyeket szereti, de a közvetlen, erős napsütést kerülni kell. Egy világos, szórt fényű hely jó választás lehet.
Hasonlóan fontos az is, hogy ne álljon folyamatosan vízben. A kertészeti szakértő szerint jó vízelvezetésű ültetőközegre és megfelelő vízelvezető lyukakkal rendelkező cserépre van szüksége. Emellett a levelekre sem érdemes rendszeresen vizet locsolni. A bársonyos levélfelületen maradó vízcseppek foltosodást okozhatnak, ezért ha felülről öntözzük, célszerű közvetlenül a földre juttatni a vizet.
Szobai futóka
A szobai futóka (Epipremnum aureum) hosszú hajtásaival néhány hónap alatt teljesen más hangulatot adhat egy polcnak, könyvespolcnak vagy függő kaspónak. Az RHS szerint világos, szórt fényben fejlődik a legszebben, de kevésbé világos helyekhez is képes alkalmazkodni.
A szobai futókánál a túlöntözés könnyen gondot okozhat, ezért érdemes megvárni, amíg az ültetőközeg felső része kiszárad, és csak ezután újra öntözni. Télen, amikor a növény növekedése lelassul, még óvatosabban kell bánni a vízzel. Ha pedig a futóka hosszú, ritkás hajtásokat növeszt, bátran visszavághatjuk. A hajtásvégek eltávolítása elősegítheti az elágazást, így dúsabb növényt kaphatunk. A levágott egészséges hajtásokat pedig dugványozásra is használhatjuk, így egyetlen régi futókából idővel akár több új növényünk is lehet.
Nem véletlenül lettek klasszikusok
A muskátli, a fokföldi ibolya és a szobai futóka három egészen különböző növény, mégis van bennük valami közös: nem a ritkaságukkal vagy különleges megjelenésükkel váltak népszerűvé, hanem azzal, hogy évekig, akár évtizedekig díszítették az otthonokat. Ezért is érdemes ma is emlékezni rájuk, és újra felfedezni, miért szerették őket annyira a szüleink és a nagyszüleink.