A légiutas-kísérői munka kívülről tökéletesnek, izgalmasnak tűnik. Egyik nap Párizsban ébredsz, másnap New Yorkban, néhány nap múlva pedig egy teljesen másik időzónában dolgozol. A repülés szerelmeseinek ez álommunka lehet, miközben az utasok többsége csak a mosolyt, a fancy egyenruhát és a világ körüli utazásokat látja.
Ezeket láttad már?
A szakmának azonban van egy kevésbé látványos oldala is. A légiutas-kísérők munkakörülményei között több olyan tényező is jelen van, amely hosszú távon egészségügyi kockázatokat jelenthet. Ezek között szerepel a kozmikus ionizáló sugárzásnak való kitettség, a gyakori időzónaváltás és a felborult alvási ritmus.
A légiutas-kísérőknél gyakoribb a rákos megbetegedés
Az amerikai CDC Nemzeti Munkavédelmi és Munkaegészségügyi Intézete, a NIOSH szerint a légiutas-kísérők körében bizonyos daganattípusok, különösen a bőrrák és nőknél az mellrák előfordulása magasabb lehet a lakosság általános szintjénél. Ez persze nem azt jelenti, hogy a légiutas-kísérői munka automatikusan rákot okoz. Sokkal inkább azt, hogy bizonyos összefüggések reálisak, és az átlagtól magasan eltérnek.
A magasban más a sugárterhelés
A Föld légköre természetes védelmet nyújt a kozmikus sugárzás egy részével szemben. Minél magasabbra emelkedünk, annál nagyobb a kozmikus ionizáló sugárzásnak való kitettség. Egy utas számára egy-egy repülőút nem jelent olyan munkakörnyezeti terhelést, mint annak, aki éveken vagy évtizedeken keresztül rendszeresen repül. A személyzet tagjai ugyanis évente akár több száz órát is a levegőben töltenek, ez pedig hozza magával, hogy a sugárzás sokkal nagyobb mértékben van jelen.
A CDC szerint az utaskísérőknél, és persze a pilótáknál is, az emelkedett kozmikus ionizáló sugárzás és a cirkadián ritmus megzavarása egyaránt olyan tényező, amelyet a kutatók az egészségügyi kockázatok vizsgálatakor figyelembe vesznek, és ez a következő probléma.
Kétszer is gondold meg, mielőtt a repülő hátsó részébe veszel jegyet - ezért nem ajánlják sokan
Teljesen felborulhat az alvás
Egy légiutas-kísérő számára az éjszaka nem feltétlenül jelenti az alvásidőt. A járatok közlekednek éjjel is, nappal is, a beosztás pedig nem szabályos, és a legkevésbé sem kiszámítható és rendszeres. Az időzónák váltakozásáról nem is beszélve: néha nyugatra, néha keletre átutazni 3-4-5 zónán, teljesen megborítja az ember testét. A szervezet belső órája azonban nem alkalmazkodik egyik pillanatról a másikra.
A gyakori időzónaváltás, az éjszakai munka és a rendszertelen alvás megzavarhatja a cirkadián ritmust. A NIOSH szerint egyes kutatások felvetik, hogy a cirkadián ritmus tartós zavara hozzájárulhat bizonyos daganatos megbetegedések kockázatokhoz is, bár ennek pontos mértékét és mechanizmusát még vizsgálják.
Egy 2018-ban publikált, a Harvard Flight Attendant Health Study adataira épülő kutatás több mint ötezer légi-utaskísérőt hasonlított össze egy amerikai lakossági mintával. A vizsgálatban a női utaskísérőknél magasabb volt a reproduktív daganatok, valamint az összes vizsgált daganat előfordulása a kontrollcsoporthoz képest. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták a vizsgálat korlátait, így az eredményekből önmagukban nem lehet ok-okozati kapcsolatot bizonyítani.
Különösen érdekes a bőr és az emlőrák kérdése
Egy másik, szintén a Harvard Flight Attendant Health Study adatait elemző kutatás szerint a női légiutas-kísérőknél különösen az emlőrák, a melanoma és a nem melanómás bőrrák előfordulása volt magasabb a vizsgált általános népességhez képest.
A szakma nem egyenlő a betegséggel
A légiutas-kísérői munka rengeteg előnnyel járhat, de különleges munkakörnyezetet is jelent. A rendszeres repülés, az éjszakai szolgálatok, az időzónák közötti mozgás és a kozmikus sugárzás olyan tényezők, amelyek miatt a légiszemélyzet egészségét a kutatók külön is vizsgálják. A legfontosabb azonban az, hogy ne essünk pánikba: jelenlegi bizonyítékok bizonyos daganatok magasabb előfordulását mutatják egyes légiszemélyzeti vizsgálatokban, de a pontos okokat nem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni. A genetikai háttér, az életmód, az alvás, a reproduktív tényezők, a napfénynek való kitettség és számos más körülmény szintén számíthat.
A repülés tehát nem egyenlő a rákkal. De a szakma sajátos egészségügyi terheléseit érdemes komolyan venni, és ez az egyik oka annak, hogy a légi-utaskísérők egészségét világszerte egyre több kutatás vizsgálja. Mi több, nemrég pert nyert egy amerikai légi-utaskísérő, miután mellrákot diagnosztizáltak nála: a bíróság igazat adott neki abban, hogy a munkahelyi veszélyek, a közel 30 év repülés nagyban hozzájárult az egészségügyi problémák kialakulásához.
