Minden bulin van egy olyan ember, aki feltűnően korán távozik, de a társasági körünkben is biztosan akad olyan, aki folyton csak ígérgeti, hogy beülünk majd valahova meginni egy pohár italt, valójában azonban alig mozdul ki és kifejezetten kerüli a társasági eseményeket. A legtöbben őket antiszociálisoknak bélyegzik meg, pedig a pszichológia szerint ezek a jelek másra is utalhatnak.
Ezeket láttad már?
- Sokan antiszociálisnak tartják azokat, akik kerülik a társasági eseményeket, pedig ez másra is utalhat.
Egyre több kutatás utal arra, hogy számos, rendszeresen antiszociálisnak bélyegzett viselkedésforma valójában egy magasabb kognitív szinten működő elme jele – egy olyan elméé, amely mélyen feldolgozza az információkat, valódi stimulációra szorul ahhoz, hogy figyelmes maradjon, és megtanulta úgy kezelni a saját környezetét, hogy ez kívülről nézve elvonulásnak tűnik.
A magány választása
A British Journal of Psychology-ben megjelent 2016-os tanulmány több mint 15 ezer felnőtt adatait elemezte, és megállapította, hogy míg a gyakoribb társasági élet a legtöbb ember számára magasabb életelégedettséggel járt, ez a kapcsolat az intelligencia spektrumának felső végén megfordult: a magasabb kognitív képességű egyének esetében a gyakoribb társasági élet valójában alacsonyabb életelégedettséggel járt.
A kutatók szerint ennek az az oka, hogy az intelligensebb emberek jobban fel vannak készülve arra, hogy a hosszú távú célokat kövessenek anélkül, hogy a társas kapcsolatokra támaszkodnának - íja a Vice.
Elkalandozás
A gondolatok elkalandozása összefüggésbe hozható a nagyobb munkamemória-kapacitással és az erősebb kreatív problémamegoldással, valamint azzal a folyamattal, amelynek során az agy tudat alatt tovább dolgozik egy problémán, majd váratlanul előáll a megoldással.
Mit jelent, ha azt álmodod, hogy iskolában vagy? Ezt üzeni vele a tudatalattid
Egy 2020-as tanulmány azt találta, hogy a nagyobb kognitív erőforrásokkal rendelkező emberek hajlamosabbak a gondolatok elkalandozására, amit a kutatók a szabad kapacitásnak tulajdonítanak: amikor egy feladat nem foglalja le teljesen a magas szintű agyműködést, az agy valami érdekesebbet keres. A gondolatok elkalandozása ebben az összefüggésben azt jelzi, hogy bármi is történt, az nem volt elég.
Nem szívesen csevegnek
Az igazán intelligens emberek nem szeretik a könnyű csevelyeket, és emiatt sokan félreértik őket. Valójában azonban ez nem az arrogancia jele: az alulstimuláltság okozza. A Psychological Science folyóiratban megjelent kutatás megállapította, hogy a magasabb szintű jóllétet és szociális-kognitív működést mutató embereknél szignifikánsan kevesebb volt a felszínes és több a tartalmas beszélgetés – és mérhetően kevésbé voltak elégedettek, amikor a beszélgetések felszínesek maradtak.
A csevegés jellemzően sablonok szerint zajlik: időjárás, hétvégi tervek, általános panaszok a sok elfoglaltságról. Egy komplexitásra beállított agy számára ezek a sablonok szinte azonnal feldolgozódnak, így nem marad semmi, amivel foglalkozni lehetne. Nem arról van szó tehát, hogy ezek az emberek nem érdeklődnek mások iránt. Gyakran éppen az ellenkezője igaz, csak azt szeretnék, ha a beszélgetés valami tartalmas irányba haladna.
