Mindenki sóvárog az elfogadás, a megértés, a szeretet, a támogatás után. De vajon megadjuk-e mindezt egymásnak? Tudunk-e helyesen kommunikálni a szavakon túl?
Ezeket láttad már?
Mondani bármit mondhatunk, szóhasználatunk könnyedén kétértelművé teheti közlendőnket, amivel a másikat bizonytalanságban hagyhatjuk, esetleg később mentegetőzhetünk: nem úgy értettük. Ezzel szemben az érintések nem hazudnak.
Egy érintésből sokszor többet tudhatunk meg a másikról, mint egy órákig tartó beszélgetésből. Talán ezért is zárkózunk el tőle, holott az őszinte, mély, mindkét felet kielégítő kapcsolathoz, illetve a testi-lelki egészségünkhöz szükség lenne rá.
De valakihez hozzáérni, valaki előtt megcáfolhatatlanul felfedni az érzéseinket, az aktuális lelki állapotunkat, az veszélyekkel is jár. Megnyílunk, így sebezhetővé, kiszolgáltatottá válunk, az elutasítás kockázata pedig a maximumra nő. Így inkább visszatartjuk, megvonva másoktól és magunktól is az egyik legalapvetőbb kapcsolódási lehetőséget.
Talán manapság különösen igaz ez. Két nő között ugyan elfogadott az ölelés, az érintés, erre senki nem kapja fel a fejét. Két férfi között azonban "férfiatlannak" számít ez a viselkedés. Férfi és nő között meg mi más lenne, mint szexuális vonzódás, szerelem kezdete. Legtöbbünk az érintést csak szélsőséges formában éli meg. Kézfogásban vagy szexben. A két véglet közti árnyalatok sokszor mintha nem is léteznének. Hogy egy férfi megöleljen, megsimogasson egy nőt barátságból? Vagy két nő összebújva aludjon támogatásból? Manapság mindez őrültségnek hangzik, elképzelhetetlen. Pedig csak nem tudjuk kezelni, átélni, adni és elfogadni. Nem tudunk különbséget tenni gyengéd szeretet, és szexuális közeledés között. Azt tanuljuk meg, hogy az érintés célja a szex, az orgazmus elérése.
Azt, hogy mennyire magabiztosan használjuk ezt a kommunikációs csatornát, a gyerekkorunk határozza meg. Hogy otthon mennyi volt a bőrkontakt szüleinkkel, testvéreinkkel, hogy mennyire osztottuk meg egymással ily módon az érzéseinket. Sajnos a legtöbb családban ez nem kielégítő, nem sajátítjuk el megfelelően ezt a nyelvet, így nem is tudjuk használni.
Szerencsére azonban megtanulható később is. Fontos lehet, ha tudatosan figyelünk arra, mikor esne jól egy ölelés, egy támogató simogatás, és akár kérjük meg az egyik barátunkat, hogy ott, abban a pillanatban adja ezt meg nekünk. Kérjük meg arra is, ő is közölje, ha erre szüksége van. Így lassan rátanulhatunk, hogy észrevegyük: mikor alkalmas, mikor kevésbé, mi fér bele, és mi nem. Ha pedig ez is bizonytalanságot okozna, vagy szeretnénk önismerettel, traumafeldolgozással, testtudatunk növelésével, régről hiányzó érintések kapásával és adásával is összekötni, akkor érdemes a bodywork-öt választani.
