(– Melyik készítményt használjam inkább, gazdi? – kérdezi a macskám aggódva. – Azt, ami drágább, de több folsavat tartalmaz, vagy inkább az olcsóbbikat, amiben viszont sokkal kevesebb van?)
(– Ez attól függ, hogy mennyi az ajánlott napi mennyiség, kedves macskám. Én a kisebb folsavtartalmút szedném, miután a drágábbikban az ajánlott napi mennyiség kétszeresét préselték belé.)
(– Nem is tudom, gazdi. Az a tény, hogy ennyire olcsó egy kicsit elbizonytalanít. Ha ezt használnám, akkor folyton az lenne az érzésem, hogy megalkudtam, és a másik sokkal, de sokkal egészségesebb választás lett volna. Tudod mit, inkább maradok a drágánál.)
(– Ahogy gondolod, kedves macskám, ahogy gondolod.)
Ezeket láttad már?
A velőcsőzáródási rendellenességek gyakorisága nagyban csökkent, miután felfedezték a kapcsolatát a folsavhiánnyal. A velőcső a gerinc magzati megfelelője, és körülbelül a várandósság 4. hetén záródik be. Ha a magzatot ezen idő előtt éri valamilyen károsító hatás, akkor a záródás elmaradhat vagy csak részleges lehet. A folsavhiány éppen ilyen hatást fejthet ki, ezért is nagyon fontos a várandós anyák megfelelő folsavbevitele.
Ha az ember egészségesen táplálkozik, akkor túlnyomó többségben fedezni tudja az ásványianyag- és vitaminszükségletét. Ez alól egyedül a D-vitamin képez kivételt, illetve a folsav várandósság idején. A folsavszedést legalább másfél hónappal a tervezett fogantatás előtt kel elkezdeni, és minimum az első trimeszter végéig kell szedni, de nem baj, ha egészen a szoptatás végéig folytatjuk. Terhesség előtt, illetve az első trimeszterig 400 mikrogrammot kell szedni, második és harmadik trimeszterben 600 mikrogrammot, szoptatás alatt pedig 500 mikrogrammot.
Eddig világos. Most már csak azt nem értem, hogy egyes készítményekbe miért tesznek 800 mikrogrammot? A 800 mikrogrammal nincsen semmi baj, hisz naponta akár 1000 mikrogramm is biztonságos lehet, de nem túl meglepő, ha az anyák aggódni kezdenek, amikor a laborleleten azt találják, hogy a vérük folsavtartalma határérték feletti.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a felső határérték környékén mozgó mennyiségnek nem lesz semmilyen káros hatása a babára nézve, és hatványozottan jobb, mintha nem érné el a kívánt szintet, ugyanakkor miért kell fölösleges fejtörést okozni az anyáknak, akik értelemszerűen azt szeretnék, hogy minden a lehető legnagyobb rendben legyen? A válasz erre valahol a macskámmal folytatott velős diszkurzusban található.
