2009. szeptember 7.
Remélem, előző bejegyzésemet senki nem értette félre, és nem hiszi, hogy minden férfi azonnal beskatulyázza a nőket. Ez csak egy típus. Ha iszonyú szerencsés vagy, neked sosem kell találkoznod az ide tartozó férfiakkal, és udvarlóid mind magabiztos, laza és kedves fiúk lesznek, akik nem fogalmazzák meg magukban két perc után, hogy mit, miért és hogyan szeretnek benned, hanem csak hagyják magukat folyni az árral, és esetleg több hetes ismeretség után rájönnek, hogy érzelmileg közelebb kerültetek egymáshoz, és akkor randira hívnak. De nem vagyunk mind szerencsések, így meg kell tanulnunk kivédeni azt, hogy a vadászó, az ideális barátnőjelöltről határozott elképzelésekkel rendelkező férfiak összetörjék a szívünket. Ez egyébként sokkal könnyebb, mint elsőre tűnik. Először is: gondoljuk végig, hányszor fordult elő velünk életünk során, hogy egy pasi nagyon odavolt értünk, ám hirtelen kiszeretett belőlünk, mert az első három randi alatt nem akartunk vele lefeküdni. Hát, igen. Egyszer sem. Mert ha ez megtörtént, akkor az illető sosem volt értünk oda olyan nagyon. Azaz, ha nekünk nagyon tetszik az pasi, de nem tudjuk biztosan, hogy csak szórakozgat velünk vagy komolyan gondolja, elég csak a hagyományos randevúzásra koncentrálni. Az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki, aki csak ágyba akar vinni minket, végigszenvedjen három-négy-öt mozizós, kávézós, vacsorázós, órákig beszélgetős randit. (Ha mégis, akkor legalább annyit elmondhatunk magunkról, hogy döbbenetesen dögösek vagyunk). Az ilyen férfiak inkább a "dévédézzünk nálam", "menjünk el a haverjaimmal koncertre"stb. programokat fogják ajánlgatni, vagyis azokat, amiket követően elvi lehetősége van a szexnek. Persze, lehet, hogy egyszer még a legnagyobb széltoló is hajlandó a vacsorára és mozira, úgyhogy azért az első iszonyúan jól sikerült találka után még ne gyakoroljuk kis fecniken, hogyan írnánk asszonynevünket. Ha azonban következetesek vagyunk, egy-két hét alatt kiderülhet, mit is akar tőlünk udvarlónk. Az pedig, hogy valaki két randi után lelép mindenfajta magyarázat nélkül, még nem a világ tragédiája. Ha hetekig emésztjük magunkat, és azon gondolkodunk, vajon ma hívni fog-e, vajon mit is akar tőlünk, vajon miért mond mást, mint amit tesz, az már tényleg feleslegesen vesz el tőlünk energiát. Ne hagyjuk, hogy eddig fajuljon egy olyan dolog, ami már az elején nagyon könnyen megfejthető!
Ezeket láttad már?
