A 90-es években, de még a 2000-es évek elején is rendkívüli népszerűségnek örvendett a műkorcsolya, az európai és a világbajnokságokat is hihetetlen figyelemmel kísérte mindenki, az Olimpiáról nem is beszélve. De valahogy az idő múlásával kezdte egyre kevésbé érdekelni az embereket, már nem tudtak kapásból felsorolni legalább 5 műkorcsolyázót, és a pontrendszer átszervezése is úgy elbonyolította a sportot, hogy követhetetlenné vált.
Ezeket láttad már?
Nos, a legutóbbi téli Olimpia kétségtelenül teljesen új megvilágításba helyezte ezt az amúgy hihetetlen szép sportágat. Természetesen tagadhatatlan, hogy a szabályok fellazítása is - például lehet már olyan számokra is korcsolyázni, amiben énekszó is felcsendül (ez korábban szabályellenes volt), így már nemcsak Hattyúk tava és Carmen van, hanem Beyoncé és Ed Sheeran is a fiatal rajongók legnagyobb örömére - segített ebben.
Mindemellett azonban a műkorcsolya az egyik legdrágább sportág, és elképesztő pénzbefektetést igényel a fenntartása, ami a legtöbb esetben közel sem térül meg még a legsikeresebb és legtehetségesebb korcsolyázóknak sem.
A Time magazin utánajárt, hogy konkrétan mennyibe is kerül ebben a sportszámban indulni, és az eredmény igencsak döbbenetes: először is ahhoz, hogy valaki az Olimpiáig eljusson, többszáz órányi korcsolyázásra van szükség, miközben kemény edzéseken is részt kell venni a jegen kívül, a műkorcsolyázó elfelejtheti a hagyományos iskolát, és azzal is számolnia kell, hogy nehezen épül fel a korcsolyázás okozta igencsak komoly sérülésekből. És akkor a rengeteg utazást még nem is említettük, ami a versenyekhez való eljutással jár.
Ez persze érvényes szinte minden sportágra, de a korcsolyázásra különösen, az edző ára, az utazás, az orvosi kezelések és a test nagyon komoly edzésben tartása igencsak sok pénzbe kerül, így mindezek együtt évi akár 35-50 ezer dollárba is fájhatnak egy sportoló számára. Hova megy ez a sok pénz? Nos, az élvonalbeli korcsolyázók heti 6-szor edzenek több órát, korcsolyáznak, táncolnak és komolyan készülnek a programjukra, ami kevesebb mint 5 percet tart csak. Miután egy korcsolyázó már haladóvá válik, profibb edzőre is kell váltani, a sikeres bajnokokat kitanító edzők órabére 65-120 dollár között mozog Amerikában. Köztük is váltogatni kell, mert van, aki az ugrásokban segít, míg egy másik edző a forgásokra koncentrál. Emellett a jégpálya bérlést is ki kell fizetni, ez 20-40 dollár naponta attól függően mennyit edzenek. A koreográfia szintén sokba kerül, 1500-tól egészen 5000 dollárig terjed egy táncprogram összeállítása. Ezenfelül a konditermi edzések, a balett, a tánc és sokszor akár a színjátszó órákat is ki kell fizetni, hogy a korcsolyázó megfelelő átéléssel fejezzen ki bizonyos érzéseket a jégen. Erre jön még rá a fellépőruha, ami akár 10 ezer dollárba is kerülhet.
Ha egy korcsolyázó már eléri az olimpiai szintet, akkor a felszerelését szponzorálják, de amúgy egy jó bakancs 800-1000 dollár körül mozog, ehhez még 1000 dollár a penge. Egy korcsolyázó pedig évente akár több bakancsot is elhasznál. Az utazási költségeket is állni kell nemcsak a sportoló családtagjai számára, hanem az edzőt is ki kell fizetni, sokszor a versenyeken való extra edzésekért plusz költséget is felszámolhatnak. És végül, ha még sikerül is komoly baleset nélkül megúszni az egészet, akkor is számolni kell a rendszeres orvosi vizsgálattal és a masszázzsal, ami szintén nem olcsó.
A téli Olimpián a műkorcsolya az egyik legfontosabb szám, ezért relatíve nagy a költségvetése is, így a sportolók elég szép összegeket kaphatnak egy-egy jó helyezéssel. A nemzetközi bajnokságokon 2000-45000 dollárt lehet keresni, de még így is csak kis töredéke a korcsolyázóknak kap annyi pénzt, hogy egyáltalán elkezdje törleszteni a családja hitelét.
De hogyan lehet akkor mindezt finanszírozni? Természetesen első sorban a sportoló családja kaparja össze rá a pénzt, néhány szponzoráció, alapítvány, gyűjtés vagy a sportszövetségek segíthetnek ebben, de alapvetően a sportolóra és családjára hárul a költség oroszlánrésze.
