Tépd le gyorsan, mint a ragtapaszt! - Tényleg ez a jó módszer az eltávolítására?
Nem tudom, ki hogy van vele, de gyerekkoromban, mikor elestem vagy valahogy megsebesítettem magam, a vérző sebtől már csak az volt rémisztőbb dolog, hogy majd hogyan jön le a ragtapasz. Képes voltam nagyon hosszasan ücsörögni a fürdőkádban, hogy majd hátha lejön magától, de az volt az általános elképzelésem, hogy egy seb kétszer fáj: mikor megszületik, és amikor lekerül róla a ragtapasz.
Ezeket láttad már?
Az ilyen gyerekkori traumák azok, amelyek annyira meg tudnak viselni embereket, hogy aztán mikor tudományos karriert indítanak, elkezdenek foglalkozni a témával, hátha rájönnek a tökéletes megoldásra, hogy más gyerekeknek már ne kelljen ettől stresszelnie. A ragtapaszgyártóknak is nagy kihívás ez, hiszen ha nem ragad annyira, akkor teljesen véletlenszerű helyzetekben jön le, ha viszont stabilan fennmarad, akkor meg a leszedés fájdalmas. De akkor mi a megoldás?
Letépni gyorsan vagy leszedni lassan?
A The Medical Journal of Australia folyóiratban megjelent kutatásban a queenslandi James Cook Egyetem arra kereste a választ önkéntesek bevonásával, hogyan kell leszedni úgy a ragtapaszt, hogy a lehető legkevésbé fájjon. A gyors és a lassú eltávolítás között zajlott a verseny, és a ragtapasz leszedése után 11 pontos fájdalomskálán értékelték azt, amit éreztek, ahol a 0 a fájdalommentességet, a 11 pedig az elviselhetetlen fájdalmat jelentette. Azok, akik lerántották a kötést, átlagosan 0,92-es fájdalompontszámról számoltak be. Akik pedig lassan, legalább két másodpercen keresztül hámozták le magukról a kötést, átlagosan 1,58 pontos fájdalmat adtak meg.
Vannak nehezítő tényezők
A kutatók ezek után azt is számításba vették, milyen testrészen volt a ragtapasz, és mennyire fedi testszőr az alanyt. Három különböző helyen próbálták ki a kötszert: a kezeken, a vállakon és a bokán, és kiderült, hogy a testrész fájdalom szempontjából nem számított. Viszont a gyengébb testszőrzettel rendelkezők kevésbé szenvedtek, akár a gyors módszerrel szedték le magukról a ragtapaszt, akár a lassú kapargatós módszerről volt szó.
A kutatásban nem tudták figyelembe venni az olyan tényezőket, mint hogy mekkora a seb okozta bőrérzékenység, és csak egy típusú ragtapaszt használtak, vagyis ebben lehetnek különbségek a különböző gyártók termékei között, és előfordulhat az is, hogy olyan a seb, illetve körülötte a sérült terület, hogy egyszerűen nincs az a gyorsaság, amivel ne lenne pokoli az élmény.
Apróságnak hangzik, de nem az
Bár úgy tűnik, hogy ez nem a világ legnagyobb problémája, és mondhatjuk, hogy ez csak katonadolog, ugyanakkor a gyártók nagyon szeretnének olyan ragtapaszokat készíteni, amelyeknek nem fájdalmas az eltávolítása. A felnőtteknél vagy a gyerekeknél ez azért kellemetlen, mert a szőrszálak sérülnek, és akár ki is húzódhatnak a bőrből, ez pedig fájdalommal jár. Viszont akik miatt a kutatás igen fontos, azok a koraszülöttek és az újszülöttek.
Az ő bőrük rendkívül érzékeny, és ezekre, a leginkább felnőttekre optimalizált ragtapaszokkal szemben valóban tehetetlenek. Az esetleges orvosi beavatkozások után vagy közben, például infúzió rögzítéséhez használt ragtapaszok akár életre szóló hegeket okozhattak, éppen emiatt dolgoznak már régóta a megoldáson. Érdekes adalék, hogy ehhez a természetből inspirálódnak, például ott vannak a pókhálók, amelyek tapadnak ugyan, de közben könnyedek és nagyon egyszerűen eltávolíthatóak. De vizsgálták a gekkók lábának a mintázatát is, hogy megnézzék hogyan lehet valamit könnyedén odaragasztani, ott tartani, majd könnyedén eltávolítani.
Léteznek már olyan spray megoldások, amelyek segtíenek a ragtapaszok könnyebb eltávolításában, és nem meglepő, hogy van már okos ragtapasz is. Ez például a diabéteszesek, égési sérültek és más, nehezen gyógyuló sebeket tudják bioszenzorokkal monitorzni, és akár stimulálni. Folyamatosan adatokat gyűjtenek a sebből, méghozzá észrevétlenül, így az elváltozást, elfertőződést már akkor tudja érzékelni az orvos, amikor még semmilyen szemmel látható jele nincs, így csírájában tudják megállítani az esetleges problémákat.
Sőt azt szeretnék elérni, hogy egy ilyen ragtapasz képes legyen akár automatikusan is gyógyszereket adagolni vagy fertőtleníteni, ha szükség van rá. Vagyis a ragtapaszok jövője izgalmas, sokkal izgalmasabb annál, mint azt gondolnánk, addig pedig első körben vigyázzunk magunkra, és ha megtörtént a baj, akkor tépjük le gyorsan azt a tapaszt.
