A TROPICAL YOGA és Életmódközpont megálmodója, Szabó Nóra ezentúl minden héten szuper tippekkel segít neked, hogy a legjobb formádban legyél és lelkileg is feltöltődj.
Ezeket láttad már?
Előző heti blogposztomban már kifejtettem, hogy van 5 olyan mozgás, amibe konkrétan szerelmes vagyok. Akkor a jógáról és a túrázásról írtam. Most ezt a "szerelmi vallomást" a tánccal, a síeléssel és a búvárkodással szeretném teljessé tenni.
Két és fél éves koromtól kezdve táncolok. Előbb 17 éven keresztül a klasszikus balett, a kortárs- és modern táncok vontak bűvkörükbe. Később a páros műfajok is megtaláltak: a könnyedebb, de forró vérmérsekletű salsa, majd egy rövid ideig az érzelmekkel és szenvedéllyel teli argentin tangó. Bár ma már leginkább a szabadabb irányzatok vonzanak – Lemanguria, Kontaktánc – mégis úgy érzem, hogy mindegyik korszak ugyanannyira fontos számomra. Hiszen valamennyi stílus mérhetetlen örömet okozott és nemcsak a mozgáskultúrám fejlődött, hanem az önkifejeződésem is erősödött. Varázslatos érzésnek tartom, amikor a zene átjárja a lelket és a test magától elkezd mozogni.
A síelés számomra egy téli kaland. Olyan, mintha újból gyerek lennék. Élvezem a sebességet, ahogy meghódíthatom a lejtőket. Lenyűgöz a hó fehérsége és hegyek nagysága. Szeretem a nagy pályarendszereket, mert ilyenkor még szabadabbnak érzem magam. Ugyanakkor ugyanabban a pályában is öröm lelem, mert soha nincs két azonos csúszás. Egy-egy újabb hókupac, egy új kanyar vagy egy nem várt bucka, mindig izgalmassá teszi a havas játékomat.
A búvárkodással folytatott elválaszthatatlan viszonyom 2005 óta tart. Kalandvágyam és szabadságszeretetem itt is megjelenik, folytonos kíváncsiságommal kiegészülve. Az Óceán mindig más arcát mutatja meg. Felfedezőként egyszerre vagyok a "kék mélység" megfigyelője és egyben a része is. A víz alatti meditációban megnyitom magam a víz tükrének. Vajon mi van bennem a mélyben? Mi az, ami már a felszín felé úszik és mi az, ami még felfedezésre vár?
