Ma már sokan természetesnek vesszük, hogy számos súlyos fertőző betegségtől védőoltások óvnak bennünket, és bizonyos kórokról is alig hallunk, amelyek egykor egész családok életét keserítették meg. Pedig nem is olyan régen még rettegett betegségek voltak, amelyek járványokat okoztak, maradandó károsodást hagytak maguk után, és rengeteg ember életét követelték.
A védőoltások története jól mutatja, mekkora változást hozott az orvostudomány fejlődése. Egyes betegségek ma már egészen más veszélyt jelentenek, mint néhány generációval ezelőtt, de korántsem tűntek el mind. Mutatjuk, milyen súlyos betegségekről van szó, mikor jelentek meg az első ellenük védő oltások, és miért nem szabad ma sem teljesen megfeledkeznünk róluk.
1. Feketehimlő
A feketehimlő az emberiség történetének egyik leghalálosabb fertőző betegsége volt. A variolavírus okozta fertőzés magas lázzal, súlyos rosszulléttel és az egész testen megjelenő, jellegzetes hólyagos kiütésekkel járt. A túlélők közül sokan maradandó hegekkel, egyesek pedig vaksággal élték tovább az életüket. A betegség legsúlyosabb formái rendkívül magas halálozással jártak.
A WHO adatai szerint a feketehimlő önmagában a 20. században mintegy 300 millió ember halálát okozta világszerte. A betegség elleni védekezés történetében mérföldkőnek számított 1796, amikor Edward Jenner angol orvos egy tehénhimlőből származó anyaggal végzett kísérletei nyomán megalkotta az első sikeres feketehimlő elleni védőoltást. Megfigyelte ugyanis, hogy a tehénhimlőn átesett tejeslányok védettebbnek tűntek a feketehimlővel szemben.
Az oltás elterjedése azonban hosszú folyamat volt. A WHO 1967-ben indított átfogó nemzetközi programot a betegség felszámolására, amelynek keretében tömeges oltásokkal és a fertőzések szigorú nyomon követésével vették fel a harcot a vírussal. Az utolsó természetes úton kialakult esetet 1977-ben Szomáliában regisztrálták, 1980-ban pedig a WHO hivatalosan is bejelentette a feketehimlő teljes felszámolását. Ez különösen figyelemre méltó eredmény: a feketehimlő az egyetlen emberi fertőző betegség, amelyet világszerte sikerült teljesen eradikálni, vagyis természetes úton már sehol sem terjed.
Te tudod, ki az a 3 nő, akinek a találmányai nélkül ma más lenne a világ?
2. Gyermekbénulás
A gyermekbénulás, más néven poliomyelitis egy vírusos fertőzés, amely elsősorban a gyermekeket veszélyeztette. Bár a fertőzöttek jelentős része tünetmentesen vagy enyhe panaszokkal vészelte át a betegséget, a vírus egyes esetekben megtámadta az idegrendszert, és maradandó izombénulást okozott. A legsúlyosabb formában a légzésért felelős izmok is lebénulhattak, ami akár halálhoz is vezethetett.
A 20. század közepén különösen nagy félelmet keltettek a poliojárványok. Az Egyesült Államokban 1952-ben több mint 57 ezer megbetegedést jelentettek, és több mint 20 ezer embernél alakult ki bénulás. Sok súlyos állapotú beteg úgynevezett vastüdőre szorult, amely a légzés fenntartásában segített.
A betegség elleni küzdelemben 1955-ben következett be az áttörés, amikor az amerikai kutató, Jonas Salk kifejlesztett, elölt vírust tartalmazó, injekció formájában beadott vakcináját engedélyezték. Néhány évvel később Albert Sabin lengyel-amerikai bakteriológus, virológus és gyermekgyógyász élő, legyengített vírust tartalmazó, szájon át adható oltása is megjelent. A vakcinát cseppek formájában, de akár cukorkockára cseppentve is be lehetett adni, ami nagyban megkönnyítette a tömeges oltási kampányokat.
A vakcinák elterjedése óriási változást hozott: a WHO szerint 1988 óta több mint 99 százalékkal csökkent a gyermekbénulás eseteinek száma világszerte. A betegség azonban még nem tűnt el teljesen: 2025-ben Afganisztán és Pakisztán továbbra is a vad poliovírus endémiás országai közé tartozott, ami azt jelenti, hogy a vírus még jelen van, és az oltási lefedettség fenntartása nélkül ismét könnyebben terjedhetne.
3. Kanyaró
A kanyarót sokan ma is egyszerű gyermekkori fertőzésként tartják számon, amely néhány napos lázzal és kiütésekkel jár. Valójában azonban az egyik legfertőzőbb vírusos betegségről van szó, amely súlyos szövődményeket is okozhat. A tüdőgyulladás és az agyvelőgyulladás mellett ritkán egy különösen súlyos, évekkel a fertőzés után jelentkező idegrendszeri betegség is kialakulhat.
A védőoltás előtti időszakban a kanyaró szinte minden gyermeket elért. A WHO becslése szerint az oltás 1963-as bevezetése és a széles körű immunizáció előtt a nagyobb járványok két-három évente tértek vissza, és évente körülbelül 2,6 millió ember halálát okozták világszerte. A kanyaró elleni első oltást 1963-ban engedélyezték az Egyesült Államokban. Kezdetben többféle vakcinát alkalmaztak, majd 1971-ben megjelent a kombinált MMR-oltás, amely a kanyaró, a mumpsz és a rózsahimlő ellen is védelmet nyújt. Ma már ezt a kombinált oltást alkalmazzák széles körben.
Elmegyógyintézetbe kerülhetett, aki nem volt túl lelkes a feleség szereptől
A betegség azonban korántsem a múlté. A WHO becslése szerint 2024-ben világszerte mintegy 95 ezer ember halt meg kanyaróban, többségük ötévesnél fiatalabb gyermek volt. Európában is újra megjelentek a nagyobb járványok: az ECDC adatai szerint 2024-ben az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség országaiban összesen 35 212 esetet jelentettek, ami tízszerese volt az előző évi adatnak. A számok arra figyelmeztetnek, hogy a kanyarót nem érdemes félvállról venni. A megfelelő átoltottság nemcsak az egyéni védelmet erősíti, hanem azok számára is fontos, akik életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt nem kaphatnak védőoltást.
4. Diftéria
A diftéria, közismertebb nevén torokgyík, egykor az egyik legrettegettebb gyermekkori fertőző betegségnek számított. A Corynebacterium diphtheriae nevű baktérium okozza, amelynek egyes törzsei veszélyes méreganyagot termelnek. A fertőzés elsősorban a felső légutakat támadja meg, és a torokban, illetve a mandulákon kialakuló vastag, szürkés lepedék miatt a beteg akár a légzésben is akadályozottá válhat. A baktérium toxinja emellett a szívet és az idegrendszert is károsíthatja.
A betegség súlyosságát jól mutatja, hogy az Egyesült Államokban az 1920-as években évente 100-200 ezer megbetegedést és 13-15 ezer halálesetet regisztráltak. A diftéria különösen a gyermekekre jelentett nagy veszélyt, és megfelelő kezelés nélkül ma is halálos lehet: a WHO szerint az oltatlan, megfelelő ellátásban nem részesülő betegek körében az esetek akár 30 százaléka is végzetes kimenetelű lehet.
Négy hétköznapi női hős, akit aligha ismersz, pedig nélkülük nagyon más lenne ma a világ
A betegség elleni védekezés fontos állomása volt, amikor Gaston Ramon francia kutató az 1920-as években kifejlesztette a diftériatoxoidot. Ez a módosított, ártalmatlanná tett méreganyag alkalmas volt arra, hogy az immunrendszert ellenanyag-termelésre ösztönözze anélkül, hogy a betegséget okozná. Az oltóanyag az 1940-es években vált a gyermekek rutinszerű oltásának a részévé.
A védőoltások elterjedésével a diftéria előfordulása jelentősen visszaesett azokban az országokban, ahol magas az átoltottság. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a baktérium eltűnt volna. A betegség ma is felbukkanhat, különösen olyan közösségekben, ahol sokan oltatlanok vagy nem kapták meg az életkoruknak megfelelő emlékeztető oltásokat.
5. Szamárköhögés
A szamárköhögés, vagyis a pertussis egy rendkívül fertőző bakteriális betegség, amely jellegzetes, rohamokban jelentkező köhögéssel jár. A beteg sokszor olyan hosszan és erőteljesen köhög, hogy a roham végén húzó hang kíséretében próbál levegőt venni. A fertőzés különösen a csecsemőkre veszélyes, akiknél légzéskimaradást, tüdőgyulladást és más súlyos szövődményeket is okozhat.
5 vészjósló jel, hogy az immunrendszered egyre csak gyengül
A védőoltások előtti időszakban a szamárköhögés az egyik leggyakoribb gyermekkori fertőző betegség volt. Az amerikai járványügyi hatóság, a CDC adatai szerint az Egyesült Államokban 1934 és 1943 között évente átlagosan több mint 200 ezer megbetegedést és 4034 halálesetet jelentettek. A legmagasabb esetszámot 1934-ben regisztrálták, amikor több mint 260 ezer fertőzést tartottak nyilván.
A szamárköhögés elleni vakcinát 1914-ben engedélyezték az Egyesült Államokban, széles körű alkalmazása azonban csak az 1940-es években kezdődött. Az 1948-ban bevezetett kombinált oltás a diftéria és a tetanusz elleni védelemmel együtt biztosított védelmet a szamárköhögés ellen is. Később újabb oltóanyagok jelentek meg, köztük az úgynevezett acelluláris vakcinák, amelyek a baktérium bizonyos alkotóelemeit tartalmazzák, nem pedig teljes, elölt kórokozót.
A betegség ma is jelen van, és időről időre ismét emelkedik az esetszám. Különösen fontos a csecsemők védelme, hiszen náluk alakulhat ki a legsúlyosabb lefolyás. A védőoltás jelentős mértékben csökkenti a súlyos megbetegedés kockázatát, de a védelem idővel gyengülhet, ezért az emlékeztető oltásoknak is fontos szerepük van. A csecsemők védelmében a várandósság alatti szamárköhögés elleni oltásnak is fontos szerepe van. Az anya szervezete által termelt ellenanyagok ugyanis a méhlepényen keresztül a magzathoz is eljutnak, így a baba már élete első heteiben, még a saját oltásainak megkezdése előtt is átmeneti védelmet kaphat.
Az 5 legrosszabb dolog, amit elkövethetsz influenzaszezonban
A védettség nem mindig magától értetődő
Ma már sokszor elképzelni is nehéz, mekkora pusztítást végeztek ezek a betegségek, hiszen a védőoltásoknak köszönhetően háttérbe kerültek. A történetük azonban arra figyelmeztet, hogy ami ma ritkának számít, nem feltétlenül marad az a jövőben: ha csökken az átoltottság, a korábban visszaszorított fertőzések ismét komoly veszélyt jelenthetnek. Ezért sem szabad természetesnek vennünk, hogy egyes betegségekkel ma már csak minimális eséllyel találkozhatunk.
