Az Európai Unió központjában, az Európai Parlamentben március 3-5. között rendezték az immáron hagyományosnak mondható, nőnapi sajtószemináriumot. Ezt az eseményt minden évben egy kiemelten aktuális, és a társadalmi nemi, illetve közvetlenül a női esélyegyenlőséghez kapcsolódó témában szervezik, és amelyre számos Uniós országból érkeznek újságírók és médiaszakemberek.
Ezeket láttad már?
A Silencing women is silencing democracy című idei szemináriumon a nők elleni online zaklatás volt a téma, mint az esélyegyenlőséget leginkább romboló, napjainkra különösen veszélyesség váló jelenség.
Cél a nők helyzetésnek javítása
Az Európai Unió – és a schengeni övezet, ahogyan erről nemrég egy podcastben is beszélgettünk – a világ egyik, ha nem legerősebb gazdasági és kulturális szervezete, ami korábban példátlan módon, bürokratikus eszközökkel fogja össze a kontinens megannyi különböző, identitásában azonban közös jegyeket hordozó országát. Magyarország különösen szerencsésnek mondhatja magát, hogy évtizedes, sőt évszázados geopolitikai balszerencse után formálisan is a kontinens többségéhez tartozhat, akkor is, hogyha politikai formációk ezt kisebbíteni, vagy egyenesen megszüntetni akarják.
Az európai országoknak a hidegháború vége óta az egyik közös törekvése az identitáspolitikai csatározások, azon belül pedig kiemelten a társadalmi nemi különbségek csökkentése, aminek normatív és direktív, vagyis kulturális és politikai, jogszabályi megoldásai egyaránt vannak. Ennek jegyében szervezik minden évben nőnap körül azt a sajtószemináriumot, aminek témája egy, az adott évben meghatározó, a nők és a társadalmi nemi kisebbségek helyzetére vonatkozó téma. Idén az online zaklatás volt a középpontban, és a számos, különböző országból és szakterületről érkező felszólaló egészen megdöbbentő statisztikákról, ugyanakkor előremutató eredményről is beszélt.
Ahogyan a szemináriumhoz tartozó háttéranyagban is hangsúlyozták, a káros nemi sztereotípiák gátolják a személyes kibontakozást, fenntartják a társadalmi egyenlőtlenségeket, és káros nyomásokat helyeznek ránk – például visszatartják a fiúkat az érzelmeik kimutatásától, vagy a lányokat a természettudományos (STEM) területek meghódításától. Fontos, hogy ezeket a beidegződéseket megkérdőjelezzük, ha inkluzívabb társadalmat szeretnénk, ahol mindenki szabadon alakíthatja identitását és álmait.
Az oktatás, a média megfelelő ábrázolása, valamint a nyílt párbeszédek nélkülözhetetlenek a káros klisék lebontásához és a valódi egyenlőség elősegítéséhez.
Mielőtt azonban rátérnék a szemináriumon elhangzottakra, érdemes tisztázni, hogy mit jelent az online zaklatás fogalma, milyen módozatai vannak, és adott esetben hogyan tudjuk az ennek való kitettségünket csökkenteni.
Ők lettek a GLAMOUR Women of the Year nyertesei 2026-ban
Bántalmazó társadalom és zaklatáskultúra
A nők elleni online zaklatás az interneten vagy digitális platformokon keresztül megvalósuló bántalmazó, fenyegető vagy megalázó viselkedés, amely kifejezetten a női nemhez kapcsolódó előítéletekre, sztereotípiákra vagy szexista attitűdökre épül. Ide tartozik minden olyan kommunikációs vagy vizuális tartalom – például komment, üzenet, kép vagy videó –, amely célja a nő megszégyenítése, megfélemlítése, elhallgattatása vagy lejáratása az online térben. Az online zaklatás gyakran a közösségi média felületein, fórumokon, üzenetküldő alkalmazásokban vagy kommentmezőkben jelenik meg, és sajátossága, hogy gyorsan terjedhet, nagy nyilvánosság előtt történhet, valamint anonim módon is elkövethető.
A nők elleni online zaklatás számos formát ölthet. Gyakori példája a sértő vagy lealacsonyító kommentek tömeges küldése, amikor egy nő nyilvános megszólalása – például egy cikk, videó vagy közéleti vélemény – után szexista, nőgyűlölő üzenetek jelennek meg a hozzászólások között. Ide tartoznak a szexuális tartalmú, kéretlen üzenetek vagy fenyegetések is, amelyek a nő testére, szexualitására vagy nemi szerepére utalva próbálják megfélemlíteni az áldozatot. Előfordul az is, hogy manipulált vagy beleegyezés nélkül megosztott képekkel próbálják lejáratni az érintettet, illetve, hogy valakit tartósan követnek, zaklató üzenetekkel bombáznak különböző platformokon.
A nők elleni online zaklatás jelenségének súlyosságát számos nemzetközi kutatás is alátámasztja. Az egyik leggyakrabban idézett felmérést az Amnesty International készítette egy több országra kiterjedő kutatásban. A vizsgálat során több mint 4000, 18–55 év közötti nőt kérdeztek meg nyolc országban (például az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban vagy Lengyelországban) az online térben szerzett tapasztalataikról.
Az én külsőm, az én szabályaim! - Így pereghet le rólad az online bullying
Megdöbbentő számok
Az eredmények szerint a megkérdezett nők 23%-a – vagyis közel minden negyedik nő – már legalább egyszer tapasztalt online zaklatást vagy bántalmazást. A kutatás azt is kimutatta, hogy az online zaklatás gyakran súlyos fenyegetések formáját ölti. Azok közül a nők közül, akik online bántalmazást tapasztaltak, 19–25% számolt be fizikai vagy szexuális erőszakkal való fenyegetésről, míg 41% azt mondta, hogy az ilyen élmények miatt veszélyben érezte saját fizikai biztonságát.
A zaklatás jelentős része ismeretlen felhasználóktól érkezik: a válaszadók mintegy 59%-a szerint az elkövetők idegenek voltak, akik az internet anonimitását kihasználva küldtek sértő vagy fenyegető üzeneteket. Az online zaklatásnak ugyanis az egyik fontos sajátossága, hogy gyakran nem egyetlen elkövetőhöz köthető, hanem csoportos formában jelenik meg: egy-egy nyilvános megszólalást követően több felhasználó egyszerre kezd támadó kommenteket írni, ami az áldozat számára intenzív és folyamatos nyomásgyakorlást jelenthet. Emiatt az online térben megvalósuló zaklatás nemcsak egyéni támadásként, hanem szélesebb társadalmi jelenségként is értelmezhető, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a nők visszafogják nyilvános megszólalásaikat vagy részvételüket az online közéletben.
Az Európai Parlamentben rendezett szemináriumnak is ez volt az egyik fő témája, egyben az egyik fő célkitűzése: hogyan lehet visszaszorítani az online zaklatást annak érdekében, hogy a nőket ne rettentse el a nyilvános társadalmi, vagy politikai térben való szerepléstől. Ami persze természetes reakció, hiszen ki szeret(ne) magáról gyalázkodó kommenteket, sértő beszólásokat, adott esetben halálos fenyegetéseket olvasni? Ki szeretné annyira kitenni magát az ismertségnek, hogy végül a saját mentális, vagy éppen fizikai épségét kelljen féltenie? A megközelítés, miszerint akkor a nőknek kell visszalépnie a szerepléstől, persze éppen úgy hibás lenne, mint a klasszikus áldozathibáztatás.
Nem a nőknek kell visszalépni, hanem azokat a politikai és ideológiai erőket, közszereplőket és technológiai modelleket kell szabályozni, amely normalizálja, hogy másokat – különösen a nőket, vagy egyéb, sérülékeny társadalmi csoporthoz tartozó személyeket – életükben és méltóságukban bántsanak és fenyegessenek.
„Az online világ nem csak egy virtuális tér, valós emberek valós életéről van szó” – Bárki az internetes zaklatás áldozatává válhat, akár te is
Hogyan szabadulhatnánk fel?
Ezt emelte ki a szeminárium legrangosabb megszólalója, Zuzana Čaputová, aki 2019 és 2024 között Szlovákia köztársasági elnöke volt; szinte hozzá sem kell tennünk, hogy az első és – remélhetőleg csak eddig – az egyetlen nő az ország történetében, aki betöltötte ezt a pozíciót. Čaputová hangsúlyozta, hogy ez a történet nem az áldozati szerepről szól, hanem azt mutatja meg, hogy a nők milyen új típusú fenyegetéseknek vannak kitéve a digitális térben és az online környezetben.
Azt is hozzátette, hogy a demokrácia válságához – amely mostanában az Európai Unión belül is kiemelten fontos téma – nemcsak a populizmus és a szélsőjobboldali ideológiák terjedése járul hozzá, hanem az is, hogy a nők egyre kisebb arányban lépnek ki a nyilvános terekbe, mert sokkal nagyobb árat fizetnek a láthatóságért. Pedig az arányok így is elkeserítőek. Az Európai Unió országaiban átlagosan 30% a nők aránya a politikai vezetők között, Magyarországon ennek nem egészen fele: az országgyűlési képviselők között 14% a nők aránya, a miniszterek között pedig egyetlen nő sem található 2026 márciusában.
Zuzana Čaputová sajnálatos módon saját élményekről is be tudott számolni: elnöksége alatt, de még utána is folyamatos online abúzusnak volt kitéve, ami elsősorban nem a politikai teljesítményére, hanem a női mivoltára vonatkozott. Magyarországon is mindennapos, hogy női politikusok társadalmi nemi alapú agressziónak vannak kitéve, a legismertebbek talán Cseh Katalin és Kunhalmi Ágnes esetei, akik azért is más elbírálás alá esnek, mert nem felelnek meg a jelenleg regnáló hatalom leegyszerűsítő nőképének. De említhetnénk még – ahogyan Čaputová is megtette – az egykori finn miniszterelnököt, Sanna Marint, aki egy házibuli után lett komoly zaklatások és lejárató kampányok áldozata.
A szeminárium egyik legérdekesebb, és a magyar közönség számára legkevésbé ismert felszólalója Imani Raissali pszichológus, rapper és áldozatsegítő volt, aki művészként és pszichológusként is a zaklatás, elsősorban pedig az online abúzus kérdéseivel foglalkozik. A marokkói származású, de Spanyolországban felnőtt Raissali saját hátterén keresztül számos, egymástól eltérő típusú kitettséget tapasztal meg. Kiemelte, hogy a bevándorló közösségekben sokszor a nők, elsősorban az idősebb nők tartják fent az elnyomó, nőellenes retorikát, illetve nevelik arra a fiatalabb generációkat, hogy a nők dolga az engedelmesség – hiszen maguk is ebben nőttek fel, és nem kaptak semmilyen eszközt arra, hogy kritikával illessék a bevett szabályokat.
A generációs beidegződések ellen is küzd, ahogyan azért is, hogy a bevándorló közösségekben tapasztalható, sokszor az anyaországinál is erősebb fundamentalizmus alól hogyan lehet a fiatal nőket és lányokat kiszabadítani. Sirpa Pietikäinen finn képviselő, az Európai Néppárt frakciójának tagja, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagja a „You are not okay” felkiáltással kezdte hozzászólását, ami ezesetben nemcsak a jóllétre vonatkozott, hanem azt is jelentette, hogy „nem vagy elég” – szerinte ugyanis ez az üzenet, amivel a nők a legtöbbször szembesülnek nemcsak az online, hanem az offline térben is.
Vonatkozzon az állítás akár a külsőre, akár a teljesítményre, a nők sokkal gyakrabban szembesülnek ezekkel a meglátásokkal, mint a férfiak, akik, noha szintén áldozatául esnek online zaklatásnak, közel sem akkora arányban, és annyira szexualizált módon, mint a nők. Az online zaklatás nem csupán egyéni konfliktusok sorozata, hanem szélesebb társadalmi probléma, amely hatással van arra, hogy a nők mennyire érzik magukat biztonságban a digitális nyilvánosságban.
Éppen ezért az online zaklatás elleni fellépés nemcsak technológiai vagy jogi kérdés, hanem a digitális nyilvánosság demokratikus működésének alapfeltétele is: annak biztosítása, hogy a nők félelem nélkül vehessenek részt a közéletben, az offline és az online térben egyaránt. A szeminárium tanulságai egy ideális világban magától értetődőek; a miénk azonban korántsem az, így kénytelen vagyunk harcolni az online zaklatás és az azt övező tabuk ellen.
