Mi lenne, ha a kollégád a te munkádat mutatná be a vezetőségnek, mintha ő dolgozott volna vele? Vagy ha egy meetingen úgy felhúznának, hogy legszívesebben azonnal visszaszólnál, de inkább magadban tartod? És ha egy húzós nap végén otthon, egy teljesen jelentéktelen apróság miatt veszel össze a pároddal, a férjeddel vagy a lakótársaddal, aztán már te is érzed, hogy valójában nem ez volt a baj?
Ezeket láttad már?
A munkahelyi feszültségek és élmények időnként belemásznak az agyunkba, és amikor kitesszük a lábunkat a munkahelyről, akkor is dolgoznak bennünk. Sőt, néha nemcsak az agyunkba, de az ágyunkba is belemásznak.
Egy rossz meeting után még órákig pöröghetünk
Egy igazságtalannak érzett helyzet vagy egy kellemetlen megjegyzés órákig vagy akár napokig nyomaszthat. Újra lejátszhatjuk magunkban a beszélgetést, utólag fogalmazzuk meg a tökéletes választ, vagy azon kattogunk, vajon mit gondolnak rólunk a többiek. Máskor a düh marad meg bennünk: hiába vagyunk már otthon, még mindig azon jár az agyunk, hogyan kellett volna reagálnunk. Mire ágyba kerülünk, a kollégánkkal folytatott képzeletbeli vita már a sokadik körénél tart, mi pedig hiába kapcsolnánk ki, fejben még mindig az irodában ragadtunk.
„Nem is ő volt a hibás, mégis rajta csattant”
Előfordul, hogy a munkahelyi feszültség nem annál csapódik le, aki kiváltotta belőlünk. Képzeljük el, hogy egy különösen húzós napon valaki elront egy feladatot, mi pedig gondolkodás nélkül leteremtjük. Később kiderül, hogy nem is ő hibázott. A kellemetlen felismerés után már nemcsak az eredeti konfliktuson rágódhatunk, hanem azon is, miért reagáltunk ilyen hevesen.
A munkahelyi stressz mindenkiből mást hozhat ki: van, aki ingerültebb lesz, más inkább magába fojtja a feszültséget, vagy újra meg újra végiggondolja, mit kellett volna másképp mondania. Ilyenkor a történtek mellett a saját reakciónkkal is meg kell birkóznunk. A düh, a szégyenérzet vagy a szorongás az éjszakáinkra is ráülhet, de tudatosítsuk magunkban, hogy egy bocsánatkérésnek mindig van helye, és egy legközelebbi helyzetben már elszámolunk legalább tízig.
Az alvásunk is megsínyli, ami a munkahelyen történik?
Egy munkahelyi konfliktusnak a munkaidő lejárta után is lehet folytatása: fejben újrajátsszuk a történteket, bosszankodunk a saját reakciónkon, vagy már előre szorongunk a másnapi találkozástól. Ha ez rendszeresen előfordul, az esti pihenésünk is kárát láthatja. Hogy milyen kapcsolat lehet a munkahelyi élmények és az alvás között, azt az Edinburgh University Business School kutatói is vizsgálták.
Az említett egyetem kutatói egy éven át vizsgálták 45, 50 és 66 év közötti dolgozó munkahelyi tapasztalatait, jóllétét és alvását. Az eredmények szerint a résztvevők közel 70 százaléka tartós, klinikailag jelentős alvásproblémákról számolt be, noha korábban nem diagnosztizáltak náluk alvászavart. A vizsgálat ideje alatt 92 százalékuk legalább egyszer elérte az alvászavar klinikai küszöbértékét.
A kutatók a munkahelyi stressz és a rosszabb alvásminőség között is összefüggést találtak. Akik gyakrabban éltek át lehangoltságot, ingerlékenységet vagy feszültséget a munkájuk során, általában a fizikai és mentális jóllétüket is rosszabbnak értékelték. A viselhető eszközökkel gyűjtött alvásadatok egy másik érdekes részletre is rávilágítottak: a résztvevők 90 százalékánál előfordultak éjszakai alvásmegszakítások, akkor is, ha átlagosan 6,5-8 órát aludtak naponta. Vagyis nemcsak az számít, mennyi időt töltünk alvással, hanem az is, mennyire zavartalan az éjszakai pihenésünk.
Amikor a munkanap a hálószobában folytatódik
A kutatás nem bizonyítja, hogy minden alvászavar hátterében a munkahelyi stressz áll, és a vizsgálat résztvevőinek viszonylag kis száma miatt az eredményeket sem lehet automatikusan mindenkire kiterjeszteni. Arra viszont rámutat, hogy a munkahelyi közérzet, a munka és a magánélet egyensúlya, valamint az alvás minősége igenis összefügghet egymással.
Ha este újra és újra ugyanaz a konfliktus jut az eszünkbe, érdemes feltenni magunknak a kérdést: tényleg a történteket próbáljuk megoldani, vagy csak újabb köröket futunk velük? A kettő nem ugyanaz. Attól, hogy még századszor is végiggondoljuk, mit kellett volna mondanunk, a helyzet nem változik meg.
Segíthet, ha lefekvés előtt röviden leírjuk, mi foglalkoztat, és mi az, amivel másnap ténylegesen foglalkozni tudunk. Így nem kell fejben tartanunk minden elvarratlan szálat, és könnyebb lehet elengedni azt is, amin aznap már nem tudunk változtatni. Ha pedig a stressz és az alvási nehézségek tartósan fennállnak, vagy a nappali közérzetünkre is hatással vannak, érdemes szakember segítségét kérni.
A tartalom a Phytotec Hungária Bt. támogatásával készült. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashatsz részletesebben.
