Empátia, türelem, kérdések: kommunikációs tippek érzékenyebb időkre
Szponzorált tartalom
„Mi bajod van?” „Semmi.” Ismerős párbeszéd? A hónap bizonyos napjaiban sok nő érzi úgy, hogy a teste és a lelke egyszerre dolgozik ellene. Feszültség, érzékenység, sírás, ingerültség, kimerültség – a premenstruációs szindróma, vagyis a PMS nemcsak a nők mindennapjait, hanem a párkapcsolatokat is próbára teheti.
Ezeket láttad már?
Több mint rossz napok sora
„A PMS körül még mindig rengeteg a félreértés” – mondja Kata, aki a pszichológusával folytatott beszélgetések során jött rá arra, hogy PMS-sel küzd. „Sokan hajlamosak bagatellizálni a tüneteket, pedig a hormonális változások valódi testi és lelki hatással vannak a nőkre.” A ciklus luteális szakaszában zajló folyamatok a hangulatot, az energiaszintet, az alvást és az érzelmi reakciókat is befolyásolhatják. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor sérülékenyebbek lehetünk. A kommunikációs helyzetekben nem mindig számolunk el háromig, azonnal reagálunk, és sokkal nehezebb türelmesnek maradni – még akkor is, ha egyébként kiegyensúlyozott kapcsolatban élünk.
Miért fontos erről beszélni a párunkkal?
A problémák gyakran nem magából a PMS-ből, hanem a félreértésekből fakadnak. Ha a partner nem tudja, mi zajlik bennünk, könnyen személyes támadásnak, elutasításnak vagy érdektelenségnek élheti meg a viselkedésünket. „Amikor egy nő meg tudja fogalmazni, hogy most érzékenyebb időszakban van, az leveszi a terhet a kapcsolatról” – hangsúlyozza a szakember.
Nem kifogásról van szó, hanem kontextusról. Az őszinte kommunikáció segít abban, hogy a partner ne ellenfélnek, hanem szövetségesnek érezze magát. Egy egyszerű mondat – „Most PMS-em van, ilyenkor nehezebb számomra minden” – máris új megvilágításba helyezheti a helyzetet.
Így támogathat a környezet
Nem kell nagy gesztusokra gondolni. Sokszor elég az empátia, a türelem vagy az, ha a partner megkérdezi: „Mire lenne most szükséged?” Van, akinek több térre, másnak több ölelésre van ilyenkor igénye. A közös megállapodások – például, hogy ilyenkor nem hozunk fontos döntéseket vagy nem merülünk bele vitás kérdésekbe – szintén csökkenthetik a feszültséget.
A PMS közös ügy lehet
A pszichológus szerint fontos felismerni, hogy a PMS nem „női probléma”, hanem kapcsolati téma is. Ha tabusítjuk, elszigetel; ha beszélünk róla, közelebb hozhat. A megértés, az elfogadás és az együttműködés nemcsak a nehezebb napokat teszi elviselhetőbbé, hanem hosszú távon is erősíti az intimitást.
Amióta nevén nevezi, minden könnyebb
Kata szerint a fordulópont az volt, amikor a pszichológusával közösen felismerte, hogy a PMS nem „rossz napok” sorozata, hanem egy visszatérő, kiszámíthatóbb, de érzékenyebb időszak. „Onnantól kezdve nem magamat hibáztattam, hanem elkezdtem figyelni magamra” – meséli. A felismerést pedig nem tartotta meg magának: leült a párjával, és elmondta, mire jöttek rá együtt a terápián.
Azóta minden hónapban emlékezteti magát – és a párját is –, hogy most türelmesebb kommunikációra, több megértésre van szüksége. „Nem kifogásként használom, inkább jelzésként” – mondja. Ha feszültebb, kimondja, ha érzékenyebb, jelzi, és ez a nyíltság nem eltávolította őket egymástól, hanem épp ellenkezőleg: közelebb hozta őket, és akár együtt is nevetnek egy-egy PMS-okozta nehezebb szituációban.
Kata története jól mutatja, hogy a PMS nem gyengeség, nem túlérzékenység, nem tabu. Ha megértéssel, önismerettel és őszinte kommunikációval közelítünk hozzá, akkor a PMS nemcsak egyéni megküzdés lehet, hanem közös tanulási folyamat is a párkapcsolatban – ami ráadásul erősíti is a két fél közötti köteléket.
