A gonoszok köztünk járnak?
Ha te alapelvednek tekinted, hogy amennyire csak tőled telik, erkölcsös életet élj, rosszul érzed magad, ha hazudni kényszerülsz, és még nem ötlött föl benned a gondolat, hogy valakit módszeresen kihasználj a saját érdekeid érvényesítésére, akkor döbbenetesnek tarthatod az olyan emberek viselkedését, akik rutinszerűen manipulálnak másokat, és a dolgok jó vagy rossz mivoltát aszerint ítélik meg, hogy ők tudtak-e belőle hasznot húzni vagy sem.
Ezeket láttad már?
A pszichológia az ilyen embereket nevezi machiavellistának. Ők minden helyzetben saját boldogulásukat tartják szem előtt, és ha ahhoz esetleg erkölcsbe, vagy akár törvénybe ütköző eszközöket kell is felhasználniuk, az sem probléma számukra, de még ha nem is szegnek törvényt, az biztosan nem érdekli őket, hogy más emberekkel rosszat tesznek-e. A machiavellista szent meggyőződése, hogy ha valaki hagyja magát kihasználni és becsapni, akkor az egyedül az ő hibája, és semmiképpen sem azé, aki kihasználja.
A machiavellista érthetően kevés empátiával rendelkezik és számára az emberek sokkal inkább eszközök, mint egyéniségek. Ugyanakkor éppen azért, mert mindenkit manipulálni akar, kezdetben nagyon elbűvölő és kedves. (Illetve, már az elején is föl lehet fedezni, hogy bizonyos emberekkel nagyon rideg – ők azok, akikről már az ismeretség elején fölmérte, hogy számára használhatatlanok). Ez a viselkedés csak abból a szempontból lehet gyanús, hogy nem tűnik reálisnak az, hogy valaki szinte mindenkivel rettentően mézesmázos legyen, hogy mindenki komolyan és mélyen érdekelje, hogy mindenkivel barátkozni akarjon, és mindenkinek azt mondja, amit hallani szeretne. Aki azonban nem veszi észre, hogy kilóg a lóláb, annak számára a machiavellista – első blikkre legalábbis – rendkívül vonzó és érdekes. És sajnos nagy eséllyel válik az áldozatává. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy azt tesszük, amit a machiavellista szeretne, hogy tegyünk. Ő ugyanis nem csak előszeretettel manipulál másokat, de – szó szerint - félelmetesen profi is ebben.
Persze, nem lehet tudni, hogy egy machiavellista meddig megy el, de érdemes azon elmélázni, hogy tulajdonképpen mennyi gonosz dolgot el tudnánk követni mások ellen, rengeteget úgy, hogy még felelősségre sem vonnának minket érte. Arra, hogy miért nem tesszük meg ezeket mégsem, nyilván az a válasz, hogy azért nem, mert rossz érzéssel töltene el minket másokat bántani. Még akkor is, ha nekünk ebből előnyünk származna.
Nem tesszük meg ezeket, mert nem vagyunk rossz emberek, ugyanakkor éppen ezért másokról sem feltételezzük, hogy ilyesmire képesek, és sajnos éppen ez tehet minket áldozattá olyanok számára, akik ellenkezően gondolkodnak. Ők ugyanis vélhetően csak a saját céljaikat néző manipulátorokra és lúzerekre osztják a világot.
Ha beszélsz angolul, kitöltheted a MACH-IV tesztet az alábbi linken, és akár még a machiavellizmussal kapcsolatos kutatásokhoz is hozzájárulhatsz:
http://personality-testing.info/tests/MACH-IV.php
