A klímaalkalmazkodás városi szinten dől el, van még itthon tennivaló

2021.december.23.
Megosztás Küldés Messengeren Pinterest

Már hétmillió magyar él olyan településen, ahol elfogadtak helyi klímastratégiát, ezek döntő része azonban a kockázatok elemzésén túlmenően keveset foglalkozik a megoldásokkal. Ezeket ráadásul településre kell szabni: hiába néz szembe a világ szinte összes városa nagyon hasonló, megváltozó körülményekkel (emelkedő hőmérséklet, megváltozó csapadékeloszlás stb.), a helyi szint jellegzetességei, a társadalmi és gazdasági szerkezet, a környezeti tényezők mind-mind külön válaszért kiáltanak. A sokszor tudás-, energia- és tőkehiányos önkormányzatoknak a hazai egyetemek és a vállalkozói szféra szakértelme nyújthat segítséget. Van már jó példa is Magyarországon, a kecskeméti klímastratégia több szempontból is kiemelkedik a mezőnyből.

A klímaalkalmazkodás városi szinten dől el, van még itthon tennivaló
Fotó: GettyImages, Montázs: Glamour

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) által augusztusban közzétett 6. Értékelő Jelentés (AR6) világosan megerősítette azt, hogy szoros összefüggés van a globális felmelegedés és a szélsőséges időjárási események fokozódása és azok gyakoriságának növekedése között. Ez alól a hazánkat magába foglaló európai régió sem kivétel: ha így folytatjuk, nőni fog a villámárvizek, az aszályok és az erdőtüzek gyakorisága és intenzitása, melyet egyre hosszabb hőhullámos időszakok kísérnek.

Az extrém meleg periódusok különösen érzékenyen érintik a városainkat, ahol az ún. városi hősziget hatás miatt jelenleg is megnövekedett hőstressznek vannak kitéve a lakosok, különösen az idősek, a krónikus betegek (kiváltképp a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők) és a legfiatalabbak. A helyi szint és az ott megvalósuló alkalmazkodási beavatkozások kulcsfontosságúak: míg a mitigáció, vagyis az üvegházhatású-gázkibocsátások csökkentésének területén van értelme globális feladatokról beszélni, addig az alkalmazkodási kihívások minden településen mások.

Hiába néz szembe a világ szinte összes városa nagyon hasonló, megváltozó körülményekkel (emelkedő hőmérséklet, megváltozó csapadékeloszlás stb.), a helyi szint jellegzetességei, a társadalmi és gazdasági szerkezet, a környezeti tényezők mind-mind külön válaszért kiáltanak.

Mit tesznek a magyar települések?

Jól ismerték fel ezt az igényt a hazai megyeszékhelyek is, ugyanis a 2010-es évek közepétől folyamatosan fejlesztették és fogadták el klímastratégiáikat egy tematikus KEHOP program keretében – melyhez nagy segítséget nyújtott a Klímabarát Települések Szövetsége által kidolgozott módszertani útmutató -, vagy Fenntartható Energia és Klíma Akciótervet (SECAP) készítettek.

Ez utóbbi a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségének (Covenant of Mayors) kezdeményezése, melyen belül – hasonlóan a klímastratégiához – mitigációs és adaptációs helyzetfelmérés és beavatkozások lehatárolása is megtörténik.

Fotó: Lamm Lenke / Másfélfok

Jelenleg 214 hazai település kötelezte el magát a klímaügy helyi megoldása mentén, legalábbis az előbb említett európai szövetség szerint ennyi aláíróval rendelkezik Magyarország, amely több, mint 7 millió lakost reprezentál. Meg kell azonban említeni, hogy az adatbázis szerint mindössze két település – Kaposvár és Budapest XII. kerülete – rendelkezik tematikus, alkalmazkodási célértékekkel és hozzá tartozó beszámolási kötelezettséggel. Holott a helyi szint megfelelő szerepvállalása nélkül nincs sikeres klímaadaptáció.

Pozitívumok: vannak stratégiák, látjuk a veszélyeket és kockázatokat

2021 második felére már mindegyik megyeszékhely vagy rendelkezik elfogadott stratégiával, vagy nagyon közel áll ehhez és a társadalmasítás utolsó lépéseit végzik. Ez mindenképpen nagy szó és örömteli hír. Ugyancsak pozitívum, hogy ezek a stratégiák alapvetően jól fogalmazták meg a legfontosabb területeket, ahol a legsürgetőbb beavatkozásokra vannak szükség: általánosságban megállapítható, hogy a hőhullámokkal és az extrém csapadékos viszonyokkal szembeni védekezés áll a középpontban szinte mindegyik dokumentumban.

Egy stratégia természetesen csak akkor ér valamit, ha az megvalósítható megoldásokat vázol fel egy elkötelezett helyi döntéshozói testület mellett. Ezért is fontos, hogy az utóbbi években született stratégiákban már egyre nagyobb szeletet kapnak az alkalmazkodási területek – míg a 2016-2018 között született anyagok jellemzően mitigáció-fókuszúak voltak jelentős oldalbeli túlsúllyal, addig ez a trend mára kiegyenlítődni látszik.

A teljesség igénye nélkül, a következő eszközöket javasolják a hazai nagyvárosok a negatív hatások enyhítésére: zöldfelületek mennyiségi és minőségi javítása, szárazságtűrő növények ültetése, extrém csapadékmennyiségek kezelésére szolgáló vízgyűjtők kialakítása, települési vízgazdálkodási stratégia kialakítása, hőségriadó-terv kidolgozása, közszolgáltató intézmények klímabaráttá tétele, klímaközpontú közterületfejlesztés, helyi mikroklíma javítása, árnyékolt felületek növelése, stb.

És hogy miért hiányzott a stratégiák adaptációs lába? Az alkalmazkodási beavatkozásoknál, szemben a mitigációs megoldásokkal, nehezen számszerűsíthetők a hasznok. Mekkora pénzbeli értéke van ugyanis a hirtelen lezúduló vízmennyiségek helyben tartásának? Vagy éppen a hőhullámok során kitelepülő vízosztó helyeknek?

Fontos azonban, hogy sikeres adaptáció csak megfelelően progresszív és kellően ambiciózus üvegházgáz kibocsátási célértékkel valósítható meg. A pozitívumok mellett érdemes azonban néhány szót ejteni a dokumentumok hiányosságairól is, ezért a következőkben néhány elgondolkodtató, esetleg javítandó tendenciára szeretnénk felhívni a figyelmet.

Ami hiányzik: a problémákra adandó megoldások és azok társadalmi-gazdasági vetülete

Az előbb említett „elsőhullámos”, illetve a 2019-től születő klímastratégiák között éppen a hiányosságok tekintetében látható igazán szembeötlő különbség. A korábban készült dokumentumok esetében ugyanis visszatérő hibaként jelentkezett a definiált klimatikus hatások és a beavatkozások közötti inkonzisztencia.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg egy városi klímastratégia a helyzetfeltáró fejezetek között – helyesen – lehatárolta azokat a klimatikus hatásokat, melyek az adott város szempontjából igazán relevánsak, addig ennek a hatásnak az ellensúlyozására, a társadalmi és gazdasági rendszerek alkalmazkodóképességének javítására nem különböztetett meg semmilyen megoldást.

Fotó: Lamm Lenke / Másfélfok

Így a negatív hatás – pl. hőhullámok emelkedő száma – továbbra is terheli, sőt egyre jobban terheli a város lakosságát. A következetlenség egy másik, ám talán az előzőnél kissé kevésbé problémás megjelenési formája, amikor az alkalmazkodási beavatkozások olyan hatással szemben nyújtanak megoldást, melyet korábban nem találtak relevánsnak helyi szinten.

Ebben az esetben a „túlbuzgóság” gazdaságossági, hatékonysági kérdéseket vet fel: be kell ugyanis látni, hogy nem lehet reális cél a klímaváltozás által kiváltott összes negatív hatás nullára mérséklése. Ahogy azt a környezetgazdaságtan tudományterületén már korábban is kimutatták: egyes környezetszennyező tevékenységeknél nem a teljes szennyezésmentesség a cél, hanem a társadalmi optimum megtalálása.

Javuló tendencia, jó gyakorlatok

A 2019 utáni időszakban elkészülő városi klímastratégiák módszertani és stratégiaalkotási szempontból kifejezetten jó minőségben kerültek vagy éppen a következő hónapokban kerülnek elfogadásra. A korábban felvázolt hatás-beavatkozás torzítás már nem tapasztalható, sőt, létezik olyan dokumentum is, ami a hazai viszonyok között egyedülálló módon és terjedelemben foglalkozik a témával.

Ez a város pedig Kecskemét, ahol egy több, mint 150 oldalas, rendkívül alapos helyzetelemzés egészíti ki a közel ugyanilyen terjedelmű klímastratégiát. A hatékonyság és a minőség természetesen nem egyenesen arányos az oldalszámmal. Ami kiemeli a kecskeméti klímastratégiát, az a dokumentumokból átszűrődő elkötelezettség, a módszertani következetesség és a megfelelő hangsúlyok alkalmazása.

Kiemelendő még, hogy minden egyes alkalmazkodási beavatkozásnál megneveztek több olyan mérőszámot, amelynek változásán keresztül mérni lehet az adott megoldás eredményességét. Ez a fajta átláthatóság, különösen a klímaalkalmazkodási beavatkozásoknál csak mérsékelten jelent meg a hazai városi klímastratégiák körében.

A sokszor unalmasnak és szürkének mutatkozó stratégiaalkotási és írási eredmények mellett a város üzemelteti a zoldkecskemet.hu weboldalt, ahol nemcsak nyomon lehetett követni az egyeztetési fázisokat, de a szemléletformálás jegyében hírek, kérdőívek és ötletpályázatok is szerepelnek.

Természetesen közel sem minden önkormányzatnak van meg a humán és pénzügyi forrása egy ennyire részletes és mélyreható vizsgálat elvégzésére – talán egyes esetekben erre a település méretéből fakadóan nincs is szükség. A probléma felismerése, a helyi erőforrások szűkössége okán külső szakértők felkérése és egy elkötelezett városvezetés már megfelelő kiindulópont lehet a további lépések megtételéhez.

Jó példákat és gyakorlatokat nemcsak a stratégiaalkotás, de a beavatkozások tekintetében is könnyedén találhatnak az érdeklődők: ez pedig az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által működtetett Climate-ADAPT weboldal. Az EU Alkalmazkodási Stratégiájában ugyanis megjelenik három jelző a klímaadaptáció előtt:

  1. szisztematikusabb alkalmazkodás, vagyis az összes ágazatra terjedjen ki a klímaközpontú szemlélet;
  2. gyorsabb alkalmazkodás, ami a rendelkezésre álló források hatékonyabb és bőségesebb elosztását jelenti; végül
  3. okosabb alkalmazkodás, amely szerint a klímaadaptációs tudásanyagot folyamatosan bővíteni kell, aminek egyik eszköze az előbb említett weboldal az európai jó gyakorlatok megosztását elősegítendő.

A hazai nagyvárosok tehát az utóbbi években egyre jobb úton járnak, ami a klímaadaptációhoz kötődő stratégiaalkotást illeti. Tennivaló azonban van még bőven, főleg a többéves stratégiák felülvizsgálata, a túl általános és nem helyspecifikus beavatkozások megújítása, valamint a többi település részéről a vállalkozókedv tekintetében.

Akkor is muszáj alkalmazkodnunk, ha teljesülnek a klímacélok

Nem kell megijedni, ha egy önkormányzat részéről nincs meg a humán forrás egy ilyen nagy volumenű munkához: egyetemeinken és a vállalkozói szférában is megtalálható az a szakembergárda, akik tudományos igényességű, a helyi viszonyokat figyelembe vevő, hatékony és nem utolsó sorban fenntarthatósági szempontokat is szerepeltető dokumentumok előkészítésében és elkészítésében egyaránt segíteni tudnak. Csak az első lépés a nehéz, azonban egy dolog biztos: a klímaváltozás negatív hatásaihoz, kiváltképp városi szinten, de mindenképp alkalmazkodni kell, függetlenül a globális kibocsátás-csökkentést célzó együttműködések sikerétől vagy éppen sikertelenségétől.

Fotó: Lamm Lenke / Másfélfok

Ez nem riogatás vagy hiszek-nem hiszek benne ellentmondása: a tudomány ugyanis nem hit kérdése. A rendelkezésre álló éghajlati forgatókönyvek szerint egyre szélsőségesebb időjárási jelenségekkel kell szembenéznünk, a klímaadaptáció leghatékonyabb szintje pedig a helyi szint.

Szerző: Buzási Attila, Regionális és környezetgazdász, a gazdálkodás- és szervezéstudományok doktora (PhD), a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense.

Ha szeretnél még több izgalmas cikket olvasni az éghajlatváltozásról, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnod a másfelfok.hu oldalra, ahol rengeteg érdekes téma közül választhatsz.

Megosztás Küldés Messengeren Pinterest
Google Hírek ikon
Kövesd a Glamour cikkeit a Google hírekben is!

Ez is érdekelhet

Nyáry Luca, Szöllősi Nóra, Pakosz Anna kiállnak a menstruációs szegénység ellen

Nyáry Luca, Szöllősi Nóra, Pakosz Anna kiállnak a menstruációs szegénység ellen

Értesülj elsőként legújabb híreinkről

Parfüm horoszkóp: találd meg a tökéletes illatot a csillagjegyed szerint

Parfüm horoszkóp: találd meg a tökéletes illatot a csillagjegyed szerint

Megérkezett a plüss bob hajtrend, a csendes luxus megtestesítője

Megérkezett a plüss bob hajtrend, a csendes luxus megtestesítője