A természet jobb partner, mint rabszolga

2021.november.25.

Egyre gyakrabban találkozhatunk itthon is a permakultúra kifejezésével, ami azonban jóval több, mint egzotikusnak tűnő kísérlet, vagy hogy paradicsomot és tököt termesztünk nagyvárosi házak gangján vagy erkélyein. Lényege, hogy olyan élőhelyeket alakítunk ki (ez lehet egy gangos bérház vagy egy környezeti szempontból leromlott földterület is), ahol a természetes rend uralkodik, mi pedig ezzel harmóniában élve élvezzük annak áldásait. Magyarországon is folynak már ilyen irányú kutatások méréssel, modellezéssel, a Perőcsényi PermaPagony projekt keretében pedig remélhetőleg már permakultúrás alapokon nyugvó mintaterület is lesz rá. A kis léptékű projektek és a hozzá kapcsolódó tudományos modellezések lehetővé tehetik azt, hogy több, jelenleg teljesen fenntarthatatlanul működő ágazatot gondoljunk újra, előtérbe helyezve a permakultúra gondolatrendszerét.

A természet jobb partner, mint rabszolga
Fotó: GettyImages, Montázs: Glamour

A természet jobb partner, mint rabszolga – írja Toby Hemenway, a permakultúrában jártas amerikai biológus a Gaia Kertje című könyvében. Ez a gondolat nagyszerűen összesűríti a permakultúra filozófiáját, melyről napjainkban egyre több szó esik a közbeszédben, ám inkább az ökologikus kertépítés, fenntartható élelmiszertermelés szinonimájaként jelenik meg.

A permakultúra magába foglalja ezeket, ám sokkal több ennél: leginkább egy szemlélet, egy paradigma, egy gondolkodási rendszer, melynek központi eleme a körülöttünk zajló folyamatok rendszerszintű megértése, illetve a környezetünkkel (legyen az természeti, tárgyi vagy emberi) való minél harmonikusabb együttműködés.

Szűkebb értelemben, a természeti környezetre vonatkoztatva olyan élőhelyek kialakítását célozza meg, amiket a természeti rend működése hat át, az élet minden formáját (növények, állatok, gombák) támogatja, ám az ember számára is bőséget nyújtó környezetet jelent.

Nem ma indult a permakultúra, de most volna rá igazán szükségünk

A permakultúra, mint fenntartható mezőgazdaság (permanent agriculture) mozgalma a múlt század hatvanas éveiben jött létre; elméleti alapjait az ausztrál Bill Mollison és David Holmgren fektették le, az első gyakorlati megvalósítás az osztrák Sepp Holzer nevéhez fűződik. Magyarországon Baji Béla és Gyulai Iván idevágó munkássága a mérvadó.

A természettel összhangban működő, az ősi, még a mezőgazdasági forradalom előtti időkhöz visszanyúló gazdálkodásnak fontos előzménye Masanobu Fukuoka munkája. Ő a huszadik század eleji Japánban kezdett el foglalkozni a természetes gazdálkodás (natural farming) módszertanának kidolgozásával, gyakorlatba ültetésével, illetve a lepusztult területek regenerációjával; nagy ihletet adva ezzel Mollisonnak és a permakultúra úttörőinek.

A permakultúra megjelenése tehát egyértelmű összefüggésben van az emberi tevékenység földi környezetre gyakorolt káros és végzetes hatásainak felismerésével.

Áthatja a változtatás vágya, hogy az eddigi környezetpusztító mezőgazdasági gyakorlatok helyett dolgozzunk ki a természeti törvényekhez alkalmazkodó, nem az ellen harcoló, hosszú távon fenntartható módszereket. Az elmúlt évtizedekben a legkülönbözőbb domborzati és éghajlati körülmények között valósultak meg permakultúrás alapokon nyugvó kertek, alátámasztva azt a feltevést, hogy a természettel való együttműködés nemcsak jól hangzik, nemcsak a jövőnk záloga, de még lehetséges is. Az egyre fokozódó környezeti pusztulás eredményeképpen megfogalmazódott az igény, hogy

nem elég fenntarthatóságban gondolkodni, napjainkban már a regeneráció, a leromlott, lepusztult területek újraélesztése, változatos, önfenntartó élőhellyé alakítása a cél.

A természet jobb partner, mint rabszolga
Fotó: Lamm Lenke / Másfélfok

A központi alapelv a rendszerben való gondolkodás: az ember a természet részeként él ezen a bolygón, a létezése alapvetően függ a természeti környezet állapotától. A Föld nevű bolygó, melyet Lovelock nyomán Gaianak is nevezünk, tekinthető egy nagy ökoszisztémának, melyben az élő és élettelen részek szorosan együttműködnek, összefüggenek, homeosztatikus egységet alkotnak, azaz képesek létezésük feltételeit tág határok között fenntartani.

Ha leromboljuk, beszennyezzük, elpusztítjuk az élő környezetünket, nemcsak az Univerzum egy óriási csodáját, Gaiát pusztítjuk (el), hanem a saját létfeltételeinket is ellehetetlenítjük. Ennek elkerülésére dolgozta ki Bill Mollison munkatársaival a permakultúra alapját jelentő etikai rendszert, melynek három eleme

  • a természeti környezet minden elemének figyelembe vétele, tiszteletben tartása (Earth Care),
  • a felesleg megosztása, visszaforgatása (Fair Share), illetve
  • a közösségek iránti felelősségvállalás (People Care).

Az ökológiai tudomány és a modellezés fontossága

Ahhoz, hogy a természettel kölcsönösen előnyös együttműködést alakíthassunk ki, szükséges, hogy megismerjük a működését. Ehhez szolgál segítségül az ökológia tudománya, mely az élőlények és környezetük kapcsolatát, a földi bioszféra működését vizsgálja. A bioszféra az életünk tere, a Föld levegőburkának, vízburkának és kőzetburkának élettel teli metszete, ahol rengeteg egymással összefüggő biológiai, fizikai, kémiai folyamat zajlik.

A természetben az energia (napsugárzás, szél, hő) és anyagok (víz, tápanyagok) körforgásba rendeződnek: minden hasznosul, felszívódik, majd elpusztul, lebomlik, s újra élő szövetbe épül. Közben a természet „tanul”: kiválasztja és továbbfejleszti a legjobban működő mintázatokat.

Minél mélyebben ismerjük ezeket a mintázatokat, megértjük e folyamatok működését, annál tudatosabban, hatékonyabban tudunk bekapcsolódni a természetes körforgásokba.

A világunkat alkotó különböző jelenségek megértéséhez szükségünk van a bennük rejlő hasonlóságok, mintázatok felismerésére. A hasonlóság egy absztrakció, lényege a közös tulajdonságok azonosítása és a lényegtelen különbözőségek elhanyagolása, melyek segítségével a végtelen bonyolultságú világ befogadhatóvá válhat.

A modellalkotás során a megismerni kívánt, modellezett rendszer leglényegesebb tulajdonságait megkeressük, és azok alapján létrehozzuk a valóságos rendszerhez hasonló rendszert, a modellt. Ilyen gondolati modelleket használunk, mikor egy épület megtervezéséhez makettet készítünk, de akkor is, amikor fejben megtervezzük egy nagytakarítás folyamatát.

Az ökológiai rendszer esetében a talajfizika, a növényélettan, a növénytan, a meteorológia, a hidrológia, az agroökológia, az erdészet ismeretanyagát összefésülve részletes leírást kapunk a talaj-növény-légkör-rendszer anyag- és energiaforgalmáról. A szénforgalom (fotoszintézis, légzés, bomlás), a nitrogénforgalom (nitrogénmegkötés, mineralizáció, ammonifikáció, denitrifikáció), a vízforgalom (párolgás, párologtatás, elfolyás, talajnedvesség-mozgások) és az energiaforgalom (a napfény sugárzó energiájának útja) különböző lépéseinek és kölcsönhatásainak matematikai leírásával, gondolati modellből számítógépes modellt létrehozva lehetőségünk nyílik arra, hogy számszerűen is vizsgáljuk az ökológiai rendszerek folyamatait.

Mérési eredmények kellenek a modell működtetéséhez és a kimeneti adatok ellenőrzéséhez, azaz a modell jóságának (model goodness) a vizsgálatához. A modellfejlesztés örök körforgás. Miután megértettük a vizsgálandó problémát, feltérképeztük a jelenséget, fejlesztettük a modellt, megvizsgáljuk a működését és a tapasztalatokat beépítve visszanyúlunk a gyökerekhez: mélyebbre ásunk a probléma megértésében (részben már a modelleredményeknek köszönhetően), és az új ismeretek alapján továbbfejlesztjük azt.

Így hatunk a környezetünkre: hazai kutatások és a Perőcsényi PermaPagony

Magyarországon évtizedek óta folynak az ökológiai rendszerek működését modellező tudományos kutatások többek között a hazai fejlesztésű Biome-BGCMuSo modellel. Ez a biogeokémiai, számítógépes modell meteorológiai, növényélettani és talajadatok felhasználásával számolja a talaj-, növény- és légkörtározók szén-, nitrogén- és víztartalmát, illetve a tározók közötti áramlást, így alkalmas arra, hogy akár változó éghajlati és/vagy emberi tevékenység által meghatározott körülmények között tudjuk vizsgálni különböző ökoszisztémák (gyepek, mezőgazdasági területek, erdők) folyamatait. A modellről részletesebben annak honlapján lehet olvasni.

Használatával választ kaphatunk olyan kérdésekre, amire a térben és időben korlátolt érvényességű mérésekkel vagy gondolati következtetéssel ‒ mivel a változások sok fronton zajlanak, így az eredő hatás intuitíve nem megjósolható ‒ nem tudunk válaszolni.

Igen ám, de milyen kérdéseket érdemes feltenni? Logikus ötlet, hogy megvizsgáljuk, a különböző éghajlati előrejelzésekkel hogyan változik a különböző ökoszisztémák (erdők, mezőgazdasági növények, gyepek) szén-, nitrogén-, és vízháztartása. Választ kaphatunk olyan kérdésekre, hogy:

  • Mikor, hány száraz és forró nap után érdemes ahhoz öntözni, hogy a haszonnövényeink életben maradjanak?
  • Milyen hatással van a terület szénelnyelő-képességére, ha egy felhagyott szántót gyeptársulássá vagy erdővé alakítunk?
  • Milyen hatása van az egyre fokozódó aszálynak a különböző vegetációtípusok produktivitására?

A megfigyelések és a modellezés összekötésére teszünk kísérletet egy permakultúrás projekt elindításával a hazai szakértők bevonásával. Magyarországon két szervezet is foglalkozik a permakultúra elméletének és gyakorlatának terjesztésével. Mind a Permaculture Resource Ireland Kárpát-medencei képviselete, az Életfa Permakultúra, mind a MAPER (Magyar Permakultúra Egyesület) szervez permakultúrás tervezői tanfolyamokat, ahol a résztvevők megismerkednek a permakultúra fogalmával és a tervezés, gazdálkodás alapelveivel. Az oktatás mellett foglalkoznak kutatással, tervezéssel, a permakultúra iránt érdeklődők összekapcsolásával.

Mindkét szervezet támogatásával, a szerző és családjának szervezésében idén megkezdődött a Perőcsényi PermaPagony létrehozása. A célunk egy közösségi erőfeszítés eredményeképpen megvalósuló, változatos, sok elemű élőhely kialakítása a permakultúra elveit szem előtt tartva, ahol a részek között egészséges, fenntartható egészet megteremtő együttműködések alakulhatnak ki. A fent nevezett szakirodalmak alapján összeváltogatott permakultúrás tervezési alapelvek (maguk is több mintázatot alakítva) az alábbi ábrán láthatók.

Annak érdekében, hogy az elért eredményeket értékelni tudjuk, a PermaPagony létrehozását a környezeti változások monitorozásával tervezzük kísérni: az Életfa és a MAPER segítségével vegetációs mérések alkalmazásával kívánjuk vizsgálni, hogy milyen hatásokkal jár egy permakultúrás kertkialakítás a helyi ökoszisztémára.

A fent említett modell segítségével hatástanulmányokat tervezünk készíteni, hogy az alternatív földhasználási módok (szántó, gyep, erdő) mellett hogyan alakulna a terület szén-, nitrogén- és vízháztartása. Reményeink szerint a projekt alatt szerzett ismeretek segítségünkre lesznek abban, hogy a modellt továbbfejlesszük olyan irányban, hogy a homogén vegetációtípusok mellett diverz ökoszisztémák működésének vizsgálatára is alkalmas legyen.

A célunk tehát nem minél több fa elültetése minél rövidebb idő alatt, nem egy önfenntartást biztosító zöldségeskert vagy egy produktív mezőgazdasági terület létrehozása, hanem tudatos játék a természettel:

az adott terület igényeit, lehetőségeit felmérve egy leromlott terület folyamatos regenerációja úgy, hogy közben megfigyelve a változásokat, tanulhassunk a természettől.

Kicsiben is el lehet kezdeni, hogy aztán nagyobb rendszereket változtassunk meg. Egy ilyen projekt megvalósítható kicsiben akár egy erkélyen, pár balkonládában (lásd Lőrinczi István ferencvárosi példáját, vagy nagy léptékben, egy konvencionális mezőgazdasági terület újragondolásában (lásd a Mérgezett Föld című filmben bemutatott példát). A lényeg a kapcsolódás a földdel, a természettel. Akár úgy, hogy állatokkal, növényekkel foglalkozunk, akár csak úgy, hogy gyönyörködünk a minket körülvevő és éltető természet szépségében.

A permakultúra tehát a természeti világ bölcsességén alapul. Annak a felismerésén, hogy egy körforgásos rendszer részeként létezünk, amiben ha megtaláljuk a helyünket, felmérjük a valós szükségleteinket és képességeinket, tudatosan és hosszú távon gondolkodva kapcsolódunk a természeti körforgásokba, akkor lehetőségünk van egy harmonikus, fenntartható élet létrehozására egyénileg, közösségileg és talán emberiség szinten is.

A permakultúra fogalmáról részletesen olvashatunk Bill Mollison: The Permaculture design című könyvében angolul vagy Baji Béla Permakultúra és önellátó biogazdálkodás című könyvsorozatában magyarul. Gyulai Iván Ember-és környezetkímélő kertművelésről, vagy A mélymulcsos gazdálkodás, a permakultúra és a talaj kapcsolata című kiváló videójából is rengeteget lehet tanulni a permakultúrás szemléletről.

A modelleredmények értelmezésekor mindig szem előtt kell tartanunk, hogy nem a valóságot írják le, csupán az általunk figyelembe vett folyamatok eredőjét mutatják. Bár a modelleredményeket nem is érdemes, nem is szabad arra használni, hogy „megjósoljuk a jövőt”, a mérések mellett hasznos szerepet tölthetnek be az élőhely-átalakítások, a regenerációs tevékenységek hatásvizsgálatában.

Szerző: Hidy Dóra, Meteorológus, szociológus, a biológia tudományok doktora (PhD). Az MTA-MATE Agroökológiai Kutatócsoport és az ELTE Kiválósági Központ tagja.

Ha szeretnél még több izgalmas cikket olvasni az éghajlatváltozásról, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnod a másfelfok.hu oldalra, ahol rengeteg érdekes téma közül választhatsz.

Ez is érdekelhet

Dizájner darabokkal a fenntartható magyar textiliparért

Dizájner darabokkal a fenntartható magyar textiliparért

5 előjáték, ami szuperintenzív orgazmushoz vezet

5 előjáték, ami szuperintenzív orgazmushoz vezet

Szépséghírek

Menő a férfi manikűr? Harry Styles szerint biztosan

Menő a férfi manikűr? Harry Styles szerint biztosan