Innen tudhatod a szakértő szerint, ha a környezeted rombolja az önbecsülésed
Van, amikor nem feltétlenül az élet nagy traumái teszik próbára az önbecsülésünket, hanem az apró, mindennapi helyzetek: egy félmondat, egy grimasz, egy „túl érzékeny vagy” kijelentés. Sokszor észre sem vesszük, hogy valaki lassan kikezdi a hitünket önmagunkban. Mégis, van egy pont, ahol már egyértelműen érezhető, hogy valami nincs rendben. Egy szakértő segít felismerni ezeket a jeleket, és azt is, hogyan állíthatjuk meg időben a folyamatot.
Ezeket láttad már?
Az önbecsülésünk határozza meg, ahogyan mélyen, belül viszonyulunk magunkhoz. Ha valaki folyamatosan lekicsinyel, kritizál, vagy megkérdőjelezi a döntéseinket, az lassan áthangolhatja ezt a belső párbeszédet. Ilyenkor gyakran nem az a kérdés, hogy valóban mi változtunk-e meg, hanem az, hogy milyen hatással van ránk a másik viselkedése. Megkérdeztünk egy szakértőt, miből lehet egyértelműen észrevenni, ha valaki rombolja az önbecsülésünket, és mit tehetünk annak érdekében, hogy visszavegyük az irányítást. A megoldás sokszor egyszerűbb, mint gondolnánk.
Innen tudhatjuk, hogy valaki rombolja az önbecsülésünket
„Az önbecsülésünket romboló emberek gyakran nem nyílt bántással, hanem apró, ismétlődő gesztusokkal hatnak ránk” - mondja Buda Christina pszichológus. „Ha valaki rendszeresen kritizálja a döntéseinket, leértékeli a sikereinket, megkérdőjelezi az érzéseinket, vagy viccnek álcázott megjegyzésekkel sérteget, akkor idővel elbizonytalanodhatunk önmagunkban. Szintén intő jel, ha úgy érezzük, folyamatosan bizonyítanunk kell.” A szakértő úgy véli: az ilyen kapcsolatokban azt éljük meg, hogy egyre kisebbek, halkabbak leszünk. A lényeg nem az, hogy a másik rosszat akar-e, hanem hogy milyen hatással van ránk a viselkedése.
Félünk, hogy elveszítjük azt, akit szeretünk
A pszichológus így folytatja: „Azokkal, akik közel állnak hozzánk, mély kötődés és szeretet kapcsol össze minket. Emiatt természetes, hogy védeni próbáljuk őket még akkor is, ha fájdalmat okoznak. Gyakran reménykedünk abban, hogy majd megváltoznak, vagy azt hisszük, mi reagáljuk túl a dolgokat” - hangsúlyozza. Véleménye szerint a megszokás és a múlt közös története szintén erős kapocs: néha egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik az élet a másik nélkül. A legnagyobb blokk azonban belül van: az a félelem, hogy ha határt húzunk, akkor elveszítünk valakit, akit szeretünk.
Mi a megoldás ilyen helyzetben?
„Először is fontos, hogy időt adjunk annak, hogy megbarátkozzunk a gondolattal: valami nem jó számunkra, nem szolgál minket. Ez már önmagában is egy bátor lépés. A határhúzás gyakran nem drasztikus, hanem finom távolságtartással kezdődik. Kevesebbet osztunk meg, tisztábban kommunikálunk, és kimondjuk, hogy mi esik rosszul.”
2 dolog, amit egy egészséges kapcsolatban sosem tenne meg veled a másik
Buda Christina példamondatokkal is szolgál: „Nem szeretném, ha így beszélnél velem” vagy „Ez azt váltja ki belőlem, hogy...”. A szakember szerint az is sokat segíthet, ha szorosabbra fűzzük a kapcsolatot körülöttünk azokkal, akik tisztelettel bánnak velünk. „A lényeg, hogy mindig emlékeztessük magunkat: a határaink kijelölése nem mások ellen irányul, hanem önmagunk érdekében történik.”
