Az aktivista, aki nélkül nem lenne ma anyák napja végül csalódott az ünnepben
A történelem során sokan, sokféleképpen ünnepelték az édesanyákat, hivatalos ünnepnappá azonban csak 1914-ben vált, Anna M. Jarvis-nak köszönhetően.
Ezeket láttad már?
Az ünnep elüzletesiedése elborzasztotta, még azt is megpróbálta elérni, hogy töröljék el az anyák napját. Egy szanatóriumban halt meg, orvosi számláit a virág- és üdvözlőkártya-iparban dolgozók fizették.
A ma is ismert anyák napjának története is egy édesanyával indult. Anna Maria Jarvis (1864–1948) édesanyja, Ann Reeves Jarvis kilencedik gyermekeként született. Tizenhárom gyermeke közül azonban csak négy éri meg a felnőttkort. Ann Reeves Jarvis maga is aktivista volt, már 1858-ban is szervezett anyák napi munkaklubokat (Mothers’ Day Work Clubs), hogy javítsa az egészségügyi körülményeket és megfékezzék a közösségükben a döbbenetesen magas csecsemőhalandóságot.
Az Egyesült Államokban először 1872-ben, Bostonban ünnepelték az anyák napját, Julia Ward Howe költőnő és aktivista Anyák Napi Kiáltványával. Howe ezt az ünnepséget arra használta, hogy a háború ellen szólaljon fel, és megemlékezzenek azokról az anyákról, akik a polgárháborúban vesztették el a fiaikat, férjeiket.
Ann Reeves Jarvis szociális munkásként hangoztatta, hogy szükség van egy napra az évben, amit az anyák tiszteletének szentelnek. 1905-ben, május második vasárnapján elhunyt. Lánya, Anna M. Jarvis egy kis megemlékezést szervezett édesanyja emlékére a nyugat-virginiai Graftonban, ezután kezdett országos kampányba. 1912-ben szövetséget alapított (Mother’s Day International Association, vagyis Anyák Napja Nemzetközi Szövetség), melynek védjegyévé váltak a ,,május második vasárnapja” és az ,,anyák napja” kifejezések. Szimbólumként a fehér szegfűt választotta, hiszen ,,fehérsége az az anyai szeretet igazságát, tisztaságát és széleskörű szeretetét, illatát, emlékét és imáit szimbolizálja. A szegfű nem hullatja le szirmait, hanem a szívéhez szorítja őket, amikor meghal, és így az anyák is a szívükhöz szorítják gyermekeiket, az anyai szeretet soha nem hal meg.” Jarvis azt szerette volna, ha ez az ünnep egy családi esemény legyen, melynek során elismerik mindazt az erőfeszítést, amit egy anya tesz a családjáért.
Erőfeszítéseinek hála az ügyben Elmer Burkett nebraskai szenátor terjesztette elő az elsõ törvényjavaslatot 1908-ban, hogy aztán 1914-ben Woodrow Wilson amerikai elnök hivatalos, nemzeti ünnepnappá tegye az anyák napját. Édesanyja emlékére május második vasárnapját jelölték ki erre a célra. Az első hivatalos anyák napja május 10-ére esett.
Az ünnep egyre népszerűbbé vált, és egyre nagyobb üzletet jelentett az ajándékkereskedőknek. Anna ennek nem örült, hiszen szerinte ennek hatására az ünnep meghitt családi eseményből puszta ajándékozássá silányult. A sors fintora, hogy éppen ezek a kereskedők kezdték el népszerűsíteni az ünnepet Európában – a nagyobb haszon reményében –, ahol gyorsan elterjedt. Jarvis hevesen, ám eredménytelenül tiltakozott (például bojkottot hirdetett azon virágkereskedők ellen, akik az ünnep közeledtével felemelték a fehér szegfű árát), még a törvénnyel is összeütközésbe került. Még azt is megpróbálta elérni, hogy töröljék el az anyák napját. Élete végén pedig már nem szerette volna, ha a neve valaha is felmerül az anyák napjával kapcsolatban, úgy érezte, hogy ,,szörnyet teremtett”. A mozgalmából semmilyen haszna nem származott, és gyermeke sem született.
Tóth Réka
