A COVID és a nők: parkolópályára kényszerült életek, világszerte mélyülő egyenlőtlenségek

2021.július.14.

Az Európai Parlament nőjogi és nemi egyenlőségi bizottsága – a FEMM – az utóbbi ülésein kiemelten foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a COVID miként hatott a nőkre.

A COVID és a nők: parkolópályára kényszerült életek, világszerte mélyülő egyenlőtlenségek
Fotó: Gettyimages.com

Legutóbbi, július 7-i nyilatkozatukban arra hívták fel a figyelmet, hogy a koronavírus elleni kezelések kifejlesztésekor a kutatók nem veszik figyelembe a nemi különbségeket. Mint Dr. Sabine Oertelt-Prigione és szerzőtársai írták július 6-án a Nature Communications folyóiratban, a klinikai vizsgálatoknak mindössze 4 százaléka tér ki erre a szempontra. Számos korábbi kutatás kimutatta az orvostudomány gendervakságának veszélyeit a nők egészségére vagy akár életére nézve: például a szívinfarktus is más tünetekkel jelenik meg nők, mint férfiak esetében.

A FEMM bizottság ezért sürgeti, hogy a COVID-kutatások vegyék figyelembe a nemek közti biológiai különbségeket az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés érdekében.

A COVID-nak azonban nemcsak fizikai veszélyei, hanem ún. másodlagos hatásai is vannak, és ezek egy része szintén bír gendervonatkozásokkal. Súlyos megbetegedés és halálozás tekintetében a vírus a férfiakra bizonyult veszélyesebbnek, ugyanakkor gazdasági, társadalmi következményei a nőket és lánygyermekeket érintik fokozottabban. Ezért tárgyalt a FEMM bizottság június 15-i ülésén az európai bérminimumról is. A nők az EU munkavállalóinak ugyanis 48 százalékát teszik ki, a minimálbért keresőknek ugyanakkor 59 százalékát. Ráadásul a minimálbérnél alacsonyabb jövedelemből tengődők többsége is a nők közül kerül ki. Különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból a fiatal nők, az aluliskolázott nők és a falusi anyák.

A FEMM június 15-i meghallgatásán, továbbá, a Plan International – egy 1937-ben Spanyolországban alapított nemzetközi fejlesztési és humanitárius szervezet – munkatársa bemutatta a szervezet 2020-as és 2021-es jelentéseit arról, hogy a pandémia miként befolyásolta a nők életét. A szervezet munkatársai 7105 15-24 éves nőt és lánygyermeket kérdeztek meg a pandémia alatt szerzett tapasztalataikról 14 országból a világ minden tájáról.

A legaggasztóbb eredmény az iskolai lemorzsolódás növekvő veszélye a lányokra nézve: az UNESCO becslései szerint a járvány következményeként a vártnál 10 millióval több középiskolás korú lány fogja megszakítani a tanulmányait. Ennek oka egyrészt a digitális egyenlőtlenség: egy 2018-as kutatás szerint a férfiak globális átlagban mintegy 25 százalékkal nagyobb eséllyel jutnak internethez, és közel kétszer nagyobb valószínűséggel rendelkeznek okostelefonnal. A válaszadó lányok közül többen jelezték, hogy ha volt is digitális eszközük, nem rendelkeztek stabil internetkapcsolattal, illetve nem volt pénzük adatvásárlásra. A digitális oktatás hatékonyságát csökkentette, másrészt, a zavartalan otthoni tanulási környezet, valamint a segítség hiánya (többek elmondása szerint a szülő nem tudott, a tanár pedig nem akart segíteni, illetve nehezen tudták őt elérni, ha nem értettek valamit).

A fejlődő országokban a lánygyermekekre, a tanulás további akadályaként, megnövekedett házimunka-terhek is hárultak. Több válaszadó szerint a család úgy vélekedik, hogy ez a tanév (vagy, általában, az tanulás lehetősége) már elveszett a lány számára, és/vagy ha már úgyis otthon van, akkor segítsen a házimunkában és a testvérek ellátásában. A felnőtt nők házimunka-terhei globális átlagban is megnövekedtek: az Oxfam felmérése szerint 44-55 százalékkal. Egy USA-beli kutatás pedig azt találta, hogy a lezárások alatt ugyan mind az anyák, mind az apák több otthoni munkát végeztek, de a terhek megosztása így sem egyenlően történt.

A pandémia következményeként súlyosan sérültek a nők szexuális és reprodukciós jogai is. Becslések szerint hathónapnyi lezárás világszerte mintegy 47 millió nőt fosztott meg a fogamzásgátláshoz való hozzáféréstől, 7 millió nem kívánt terhességet, és 2,7 millió nem biztonságos (önkezű, vagy nem szakképzett személy által végzett) abortuszt eredményezve. A PLAN válaszadóinak több mint 20 százaléka nem tudott hozzáférni a menstruációs, illetve fogamzásgátlási eszközökhöz, mert korábban ezeket a járvány alatt bezáró intézményekből, klinikákból szerezte be – a legnagyobb probléma ebből a szempontból az afrikai országokban jelentkezett. Többen megemlítették azt is, hogy e klinikák, illetve az iskolák bezárásával elveszett a lehetőségük, hogy autentikus információkat kapjanak a szexuális és reprodukciós egészségről. Néhány válaszadó kitért arra is, hogy az LMBTQ-fiataloknak további lelki megpróbáltatást jelentett az elfogadóbb baráti, iskolai környezetből az elutasító családhoz való visszatérés.

A családtagokkal való összezártság miatt becslések szerint a felmérés féléves időtartama alatt az átlagnál kétmillióval több lánygyermek esett át nőinemiszerv-csonkításon, és 13 millió lánygyermeket kényszerítettek férjhez. A gazdasági válság miatt fokozódó szegénység folytán sok szülő dönt úgy a fejlődő országokban, hogy taníttatás helyett (aminek fontosságáról épp csak a közelmúltban kezdték meggyőzni a pandémia alatt szintén szünetelő felvilágosító programok) inkább férjhez adja tizenéves lányát. A szegénység ráadásul fokozza a prostitúcióba kerülés vagy az alkalmi tranzakcionális szex esélyét, amely magában hordozza a további erőszak, nem kívánt terhesség és szexuális úton terjedő betegségek kockázatát.

A családon belüli erőszak esetei a becslések szerint 31 millióval nőttek - és nem csak a fejlődő országokban: Franciaországban pl. 30 százalékkal emelkedett az esetek száma. (Magyarországon 88 százalékkal.) Ez az elhúzódó gazdasági következmények miatt hatékony beavatkozás nélkül vélhetően csak romlani fog: a Világbank egy 2019-es tanulmánya szerint 1 százalékos munkanélküliség-növekedés a férfiak körében 2,5 százalékkal növeli meg a nők elleni kapcsolati erőszak esetszámát.

Az eredmények nem reprezentatívak, de így is rávilágítanak a „gender ideológia” ellenes fundamentalista diskurzus által érdemtelenül ostorozott gender mainstreaming fontosságára. Azaz arra, hogy minden politikai és költségvetési döntésnél, illetve fejlesztési tervnél meg kell vizsgálni, hogy az miként fog hatni az egyes nemekre.

Az Európai Parlament nőjogi és nemi egyenlőségi bizottsága – a FEMM – 1984 júliusában alakult. Jelenleg 35 tagja van. Elnöke az osztrák szociáldemokrata EP-képviselő Evelyn Regner. A bizottság legutóbbi, elsöprő győzelme, hogy az EP jún. 25-i plenáris ülésén elfogadta a nők szexuális és reproduktív egészségét védő, egyben a terhesség korai szakaszában az abortuszhoz való jogot is leszögező Matic-jelentést.

Szerző: Antoni Rita

Ez is érdekelhet

Dőlnek a szextabuk: „Megtörtént velem az elképzelhetetlen”

Dőlnek a szextabuk: „Megtörtént velem az elképzelhetetlen”

G-Életstílus

8 dolog, amit csak azután értesz meg, ha már összetört a szíved

8 dolog, amit csak azután értesz meg, ha már összetört a szíved

Monitor

21 megható fotó Erzsébet királynőről és fiáról, III. Károly királyról

21 megható fotó Erzsébet királynőről és fiáról, III. Károly királyról