Vajon mekkora akarat, elszántság és önszeretet kell ahhoz, hogy egy súlyos betegség, hosszú kórházban töltött idő és rehabilitáció után valaki bebizonyítsa, hogy igenis helye van az élsportban? A július-augusztusi GLAMOUR magazinban Ekler Lucával világcsúcstartó, világ- és Európa-bajnok magyar paraatlétával beszélgettünk, aki most további kérdésekre is válaszol.
Ezeket láttad már?
Hogy érted el, hogy elfogadd magad?
Ez egy hosszú folyamat volt, aminek talán sosem lesz teljesen vége. Most már ki merem mondani, hogy megtanultam magamat szeretni, ami nagyrészt a hozzám hasonló társaimnak, a támogató családomnak és az elfogadó barátaimnak köszönhető. Nagyban hozzájárult ehhez az is, hogy időközben a fővárosba költöztem. Senki nem ismert, tényleg olyan volt, mintha tiszta lappal indítottam volna az életemet. Mindenki nagyon pozitív és elfogadó volt körülöttem, abban az évben megismertem a mostani páromat, aki így szeretett meg és fogadott el, ő is sokat segített abban, hogy az elfogadás útjára lépjek.
Gyakran egy rossz élmény után hajlamosak vagyunk magunkat hibáztatni és a miértekre válaszokat keresni. Téged is foglalkoztatott a tragédia után ez?
Talán egyszer, de azonnal meg is válaszoltam magamnak. Hiszek abban, hogy azért történt, mert valaki azt gondolta fentről, hogy ez a baleset és a maradandó sérüléseim kellettek ahhoz, hogy a későbbiekben nagy dolgokat érjek el. Küzdjek egy még elfogadóbb társadalomért, képes legyek felülemelkedni a korlátaimon, példát mutassak, segítsek azoknak, akik hasonló cipőben járnak.
Olvasd el a teljes interjút a GLAMOUR július-augusztusi számában!
Smink és haj: Nyírő Fruzsina
