Életed élménye lehet, de jó, ha ezeket tudod előre a Transzszibériai Expresszről, mielőtt jegyet váltanál rá
Ezeket láttad már?
Íme a Transzszibéria Expressz legfőbb előnyei és hátrányai:
Talán ez volt az egyik legmeggyőzőbb érv sajátmagam számára is, hogy miért szálljak fel és utazzak 14 helyett 160 órát Oroszországon és Mongólián át. Napról-napra alakult át táborrá a vonaton lakók társasága, egyfajta sorsközösséget vállalva egymással. Számos olyan emberrel találkoztam, akik beleuntak a nyugat-európai civilizáció látványába, ezért újabb kihívásként választották Szibériát, a szokatlant.
Hiánytermék. Azt hiszem a sosem mosott takarók miatti éjszakai krákogást szívesen hanyagoltam volna a portól. A kocsik mérsékelten tiszták, a 70-es évekbeli magyar vagonokra emlékeztetnek, a klasszik acél wc-vel együtt, amelyre nem jutott takarító, az ember inkább kevesebbet evett-ivott, csak hogy ne kelljen visszajárnia. Tusolási lehetőség csak az első osztályon van, nekünk az otthonról hozott babakendő maradt. Hat napig.
Bár az első 2500 km-en csak bokrokat és fákat látott az ember, úgy érezve, hogy fel-alá ingázik Aliga és Fehérvár között, később megérkezett a puszta is, mint látkép, majd a föci órákon mantrázott sztyeppén legeltethettük a tekintetünket a végeláthatatlan síkságon, következett a mongol dombság, ahol mindent beborított az egész országot átívelő füst, a belső-mongóliai részekre is átnyúló kopár és meleg sivatag, végül pedig a kínai Zhanghjiakou várost is körülvevő hatalmas hegyvonulat. Azt hiszem joggal mondhatom, hogy ez a legérdekesebb része az útnak: átkelve az Urálon az ember szinte végig kevésbé vagy egyáltalán nem ismert városokkal találkozik. Bár nincs sok idő a pályaudvarokon (5-től 20 percig tartó megállások voltak), azért óriási élmény volt kicsit beszabadulni a városba Omszknál, Novoszibirszknél, Krasznojarszknál, Irkutszknál vagy Ulanbátornál.
"Elég irritáló volt, ahogyan megnehezítette a sok időzónán való lassú, napi szintű átkelés a napszakok beazonosítását. Mintha kicsúszott volna az idő a lábunk alól, többször fordult elő velem, hogy amit délután négy órának hittem első nap, az nyolc, majd tíz, később már éjfél volt. Ezt az sem segítette, hogy a telefonomon budapesti, az étkezőkocsiban moszkvai, a kalauznál kínai idő járt."
"Amellett, hogy milyen eltérő helyeken utazik az ember, tagadhatatlanul jó érzéssel tölti el, hogy egy jó hosszú útvonalon tudja kitapogatni a gömbölyödő Földgömbön, hogy milyen utat tett meg. Arról nem is beszélve, hogy az irdatlan nagy távok egy fokkal kézzelfoghatóbbak lettek."
Ha valaki nem kalandként, inkább spórolásként akarna felülni az Expresszre, annak csalódnia kell. A Moszkva-Peking járat 177 ezer forintba került, amely a fülkén belül egy ágyat (khm… deszkát) és pár pokrócot jelent. Oroszországban az étkezőkocsiban csak orosz rubellel lehet fizetni, ahol az étlapon 1000-től 4000 Ft-ig terjednek az árak, meglepő, de vannak friss hús- és halételek, a dobozos sör 600 Ft. Mongóliában és Kínában lecserélték az étkezőkocsikat és jellegzetes ételeik közül lehetett rendelni az étlapról. Egy közös elem volt a háromban: a tömegpusztításra alkalmas kávé.
"A végére hagytam az igazi traumát jelentő folyamatos vonatkattogást és a váltókkal járó zötykölődést, amelytől állandóan felfordult a gyomrom. Nem nagyon lehetett tőle olvasni vagy filmezni, mert tényleg hányingert okozott. Öt nap után jött a kínai csoda, a határátkelőnél egy hangárban szétszedték az összes kocsit, öt méter magasságba emeltek minket és lecseréltek minden kereket (más az orosz és a kínai nyomtáv a vonatsínek között). Innentől kezdve megszűnt a jellegzetes kattogás és rázkódás, olyan volt, mintha lebegnénk a vonattal. "
