„Hatalomról van szó és azokról, akik nem akarják feladni” – Evelyn Regnert, az Európai Parlament nő jogi bizottságának elnökét kérdeztük a nők helyzetéről Európában

Az Európai Bizottság javaslata, miszerint női kvótákat kellene bevezetni a vállalatok igazgatótanácsaiban a köz- és a magánszektorban egyaránt a vállalkozások fellendítése és ennek eredményeként a sikeres, változatos gazdaság érdekében, egyelőre még mindig kevés uniós tagállamban került elfogadásra. Ahol viszont igen, ott szemmel látható a pozitív hatása, az eredmények magukért beszélnek. De mielőtt egyáltalán kvótákról kezdünk beszélni, a nők védelmére, elismerésére és a bérszakadék felszámolására lenne szükség.

„Hatalomról van szó és azokról, akik nem akarják feladni” – Evelyn Regnert, az Európai Parlament nő jogi bizottságának elnökét kérdeztük a nők helyzetéről Európában
Fotó: Getty Images

Evelyn Regner, az Európai Parlament női jogokkal és nemi egyenlőséggel foglalkozó bizottságának (FEMM) az elnöke elkötelezett 21. századi feminista, a női jogok egyik kulcsfontosságú élharcosa az Európai Unióban és Parlamentben. Őt kérdeztük modern feminizmusról, modern férfiakról, a női kvóta fontosságáról és arról, mikor érezné azt, hogy nincs már több dolga.

Evelyn Regner

Mi motiválta abban, hogy a női jogokkal foglalkozzon? Mit jelent önnek a feminizmus?

Gyerekkorodban nem érzékeled a különbségeket, de ahogy egyre idősebb leszel, észreveszed az üvegajtókat, amikbe beleütközöl. Igazságtalannak érzed ezeket az akadályokat, és egyre dühösebb leszel, nem érted, miért történnek veled ezek a megkülönböztetések, hiszen minden lehetőség adott, megvan a megfelelő képzettséged, de mégsem vagy elégedett. Keresed a válaszokat a miértekre, megpróbálsz megoldásokat találni. Egyedülálló anyaként felelősségem is, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek és minden létező ajtón benyissak. A másik dolog meg, hogy amikor este hazaérek, akkor szeretnék én is szórakozni, élvezni az életet, és a saját helyzetemben ez nehéz – emiatt vagyok feminista. A társadalmunk emberekből áll, nem csak nőkből, és ebben a közösségben a nők és a férfiak ugyanazt az életminőséget élvezhetnék. A nemi egyenlőség 50%-ban a nőknek szól, de 50%-ban a férfiaknak is. Nem is tudom megérteni azokat az embereket, akik nem ebben a közösségi képben hisznek.

Úgy gondolom nőkként születésünktől fogva feministák vagyunk, hiszen azt szeretnénk, ha a férfiakhoz hasonló minőségi, sikeres életet élhetnénk saját akaratunkból, épp ezért a férfiak támogatására van már szükségünk ennek a célnak az eléréséhez. Mit gondol ön erről? Hogyan tudjuk még jobban motiválni a férfiakat, hogy a női esélyegyenlőség mellett álljanak ki?

Nagyon sok minden van ebben. Először is azt gondolom, hogy a tipikus női munkákért is több bér járna a nőknek, amellett, hogy ugyanolyan esélyekkel kellene indulniuk a többi szektorban is. Sok fiatal férfival beszélgetek erről, és azt látom, hogy természetesen ők is arra vágynak, hogy sikeresek legyenek, jól keressenek, de mellette szeretnének egy kiegyensúlyozott szakmai és magánéletet. Munka után hazamenni és főzni vagy épp elmenni teniszezni. A nők viselik a háztartás vezetésének a mentális terhét, ők tartják észben, hogy el kell menni bevásárolni, mi a helyzet a gyerekekkel. A férfiak pedig hagyományosan akkor veszik ki ebből a részüket, ha a nők ezt nekik mondják. És hogy tovább is klisékben beszéljek, a férfiak pedig a pénzügyi terhét cipelik a családi életnek, ők keresik általában a több pénzt és ennek megfelelően többet is kell dolgozniuk. Igenis szeretnének ebből leadni ők is a nők javára, és többen vannak azok a férfiak, akik így gondolkoznak, mint azt hinnénk. Nekem nagy bizalmam van a fiatal generációban, úgy látom, hogy ha a lehetőségek megengednék, akkor ők is szívesen otthon maradnának a gyerekkel, lehet nem épp a születés után rögtön, de például 6 hónap után. Viszont ameddig még mindig rajtuk van a nyomás, hogy meg kell keresniük azt a pénzmennyiséget, amivel el tudják tartani a családjukat, addig meghozzák ezt az áldozatot és inkább bevállalják a több munkát. Tehát a fiatal generációban megvan a hajlam, nekünk pedig, akik a törvényhozásban dolgozunk, felelősségünk, hogy megteremtsük nekik azt a lehetőséget, hogy kiegyensúlyozottak legyenek a munkában és magánéletükben egyaránt, ehhez pedig meg kell szüntetni a bérszakadékot a férfiak és nők között. Ezért is kell több nőnek vezető pozíciókhoz jutnia, hiszen ez mindkét fél számára kölcsönösen jövedelmező lenne, többszáz példát tudnék még felhozni, ami illusztrálja ennek az előnyeit.

Ön szerint van előrelépés a nők vezető pozícióhoz való juttatása tekintetében? Mire lenne még szükség?

Igen, nagyon sok minden történt, van előrelépés, az Európai Parlamentnek is sikerült ezügyben sokat tenni, a bérszakadék megszüntetésén dolgozunk most, továbbá a parlamenti bizottságok egyenlő vezetőségi irányelvének elfogadására és bevezetésére várunk, így már nemcsak a női ügyekkel foglalkozó bizottságokban lennének nők, hanem például olyan területeken jelentene nagy változást, mint a mezőgazdaság, az iparűzés vagy a pénzügy. A női szemszöget és szempontokat is figyelembe kell venni, sok előrelépés volt ezügyben, ahogy a munka és a magánélet kiegyensúlyozásában is, de még sok dologra várunk. Az egyik legnagyobb kihívást jelenleg az jelenti, hogy nagyon erős a radikalizálódás pillanatnyilag és egyre elterjedtebbé válik a nőgyűlölet. Gazdag, befolyásos emberek nagyon sok pénzt fektetnek abba, hogy a kereszténység égisze alatt olyan csoportokat támogassanak, amelyek a nők ellen uszítanak a közösségi médiában, és mint tudjuk például a Facebookon ezek fénysebességgel terjednek. És látjuk is az eredményét, hiszen az olyan országok, mint Magyarország is mellőzik a női jogokat, vagy Lengyelország, ahol a nőket a saját testük fölött gyakorlott döntés jogától fosztják meg. De a saját otthonomban is jelen van, Ausztriában, ahol 1,2 milliárd eurót vett el a gyereknevelés támogatására szánt büdzséből – és mint azt tudjuk, a gyerektámogatás kulcsfontosságú a nemi egyenlőség javításában – a konzervatív, korrupt, férfiakból álló kormánypárti csoport.

Hogyan változtatta meg a nők helyzetét a pandémia?

A pandémia nem tett jót a nőknek. Drámaian nőtt a nők elleni erőszak száma, a csukott ajtók mögött a régi szerepek felerősödtek, a nők otthon tanították a gyerekeket, a stressz elviselhetetlenné vált és ennek rengeteg nő esett áldozatául. A nemi egyenlőség stratégiának az egyik fókusza pont ez, a nők ellen elkövetett erőszak elleni küzdelem, amibe a kibererőszak is beletartozik, hiszen ez is egyre elterjedtebbé válik. A járvány azt is felerősítette, hogy a nők mennyire láthatatlanok ilyenkor, a tévében, a médiában szinte kivétel nélkül csak férfiakat látunk ezzel kapcsolatban nyilatkozni, ezzel kapcsolatban végeztünk is egy kutatást, és az eredmények azt mutatják, hogy a komoly, közéleti témákkal foglalkozó nők száma csökken a médiában. Ez a helyzet ismét rávilágított arra, hogy szükségünk van Európában egy gondozási egyezményre: ki az, aki gondját viseli a gyerekeknek, időseknek, betegeknek? A nők. Mivel ezek a munkák rendszeresen fizetetlenek, ez azt jelenti, hogy nincs rá kapacitásuk máshol, máskor pénzért dolgozni. Egyik megoldás a szociális munkák jobb megfizetése lenne, ugyanakkor a férfiakat is valamilyen formában be kellene ebbe vonnunk. Gondoljunk csak bele, egy férfi édesapja öreg, beteg, ő fogja gondozni a munkája mellett? Nem, ez teljesen elképzelhetetlen, még ebben az esetben is ez a feladat a nőre hárul egy családon belül. Ő viszi a hátán ezeket a mentális és fizikai terheket, persze, hogy nem jut ideje a munkájára koncentrálni, ott haladni előre.

Legfrissebb adatok: Az EU-ban heti ötven nő hal meg családon belüli erőszak miatt

Említette a nemi esélyegyenlőség stratégiáját, mi is ez pontosan?

Több területet foglal magába, az egyik például a nők ellen elkövetett erőszak elleni küzdelem, ehhez kapcsolódik az isztambuli egyezmény is. Valamiért még mindig vannak, akik ezt nem akarják elfogadni, hiszen semmi másról nem szól, mint arról, hogy a nőket megvédjük az erőszaktól. Ebben a világ összes politikusának, vezetőjének egyet kellene értenie politikai nézettől függetlenül, nincs semmi más ebben a dokumentumban. Ez nem magánügy, nem (csak) a férfi dolga megvédeni a nőt, hanem az államnak is. Szigorítani kell a nők ellen elkövetett erőszak büntetési tételeit, több pénzt fordítani a menedékhelyekre , ezek lennének a kormányok feladatai ezen a téren. Finnország ebben a tekintetben már hozott is törvényeket, és látszik is az eredményeken, az erőszak száma csökkent, ebből is látszik, ha felelősséget vállalunk, akkor az pozitív hatást hoz magával. Egy másik fontos pillére az egyenlőségi stratégiának a kibererőszak kezelése, erre kell egy európai megoldás, hiszen ez a fajta erőszak a világhálón történik, ami nemzetközi helynek minősül, így fontos, hogy legyen rá helyi törvénykezés. Továbbá a pénzügyi függetlenségre is fókuszálunk, ez magában foglalja a bérszakadék, sőt a nyugdíjszakadék felszámolását, ami még látványosabb a nők és férfiak között. Ausztriában például ez 30%, de vannak olyan országok, ahol 50-60%-kal kevesebb nyugdíjat kapnak a nők a férfiaknál. Ez azt eredményezi, hogy a nők továbbra is a férfiaktól függnek, ez különösen jellemző a szegénységben élő nőkre. A nemi esélyegyenlőségi szemontok érvényre juttatása a költségvetésben szintén az egyik fókuszunk, ez Magyarország számára is releváns. Mit jelent ez? Összesen 750 milliárd eurót kapnak jelenleg az európai tagállamok, és minden országnak be kellett nyújtani egy tervezetet, hogy mit tesznek annak érdekében, hogy növeljék, erősebbé tegyék a gazdaságot, és egy kitétele ennek az a nemek közti egyenlőség szempontja. Tehát azt a pénzt, amit Magyarország kap az EU-tól, azt ugyanúgy be kell fektetni a nőkbe is, mint a férfiakba. Az Európai Tanácsnak nagyon szigorúan kell ezt venni, tüzetesen felülvizsgálni, hogy ezek a szempontok megvalósulnak, és őszintén nekem aggályaim vannak. Lesarkítva, nincs pénz, ha nincs egyenlőség. Kíváncsian várom, hogy ezzel kapcsolatban olvassak híreket a magyar sajtóban, mert amennyit én láttam a magyar tervezetből, nem igazán volt benne nemi egyenlőségi elképzelés.

Fizetés, szülési szabadság, kvóták: mely országokban érdemes élni és dolgozni nőként?

Mit kell tudni a vezetőségi kvótákról? Mit jelent ez?

Ezzel a nemek szerinti megoszlás egyensúlyát szeretnénk elérni a vállalatok vezetői pozícióiban. Tulajdonképpen egy nagyon szerény javaslatról van szó, amiről az Európai Parlamentben döntöttünk, szinte nevetséges, azt kell mondanom. Azt szeretnénk, ha az igazgatói tanácsok minimum 40%-a nő lenne, természetesen lehet jóval több is, de ami ennél is fontosabb, hogy a vezetőségi tagok kiválasztása abszolút objektív, szakmai úton történjen, és abban az esetben, ha épp két jelentkező szakmailag abszolút megfelelő, ilyenkor az alulreprezentált neműt válasszák). Jelenleg férfi kvótáink vannak, hiszen amikor egy-egy vezetői pozíció betöltésére keresnek új embert a vállalatok, akkor ezt ismeretség útján teszik sokszor, ki kit ismer, ki kivel golfozik, és persze férfiakról beszélünk – természetesen most túloztam, de a dolgok végülis így történnek. Amit mi kérünk annyi, hogy nagyon konkrét kikötések mentén válasszák ki a vezetőségi tagokat, a releváns tanulmányi háttér, a kellő mennyiségű szakmai háttér és a szükséges nyelvek ismerete legyen a mérvadó. Szerencsére sok államban látjuk az erre való törekvéseket, de sajnos vannak tagállamok, amelyek nem akarják ezt bevezetni, például Magyarország, Lengyelország és Németország. De én bizakodó vagyok, főleg, hogy az EU soros elnöksége jövőre francia lesz, és a franciák nagyon jól alkalmazzák ezt a módszert, mondok pár példát: Franciaországban nem kapják meg a fizetésüket a vezetőségi tagok, ameddig nem tartják be a kvótát. Érdekes módon, ha felszabadul egy hely, akkor pillanatok alatt sikerül a megfelelő emberrel betölteniük a pozíciót. De egy vállalkozás vezetése pont attól lesz sikeres, ha a vezetősége változatos, különböző hátterű és nemű emberek tudják ezt megvalósítani, ez egyértelmű. Olaszország szintén bevezette a kvótát és azt a visszajelzést kaptam, hogy rendkívül elégedettek vele, mert a vezetőségek minősége látványosan javult ennek köszönhetően. Ha haverok haveroknak adnak munkát, akkor a cégeket inkompetens emberek vezetik, viszont ha objektív elvárásoknak kell megfelelni, akkor a férfiak is jóval keményebben dolgoznak, hogy megfeleljenek ezeknek. Az egész cég sokkal sikeresebb ezáltal. Tehát csak pozitív eredményei vannak eddig. Tulajdonképpen nincs másról szó, mint a hatalomról és azokról, akik ezt nem akarják feladni. Még egy fontos dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban kiemelni: sokan azzal takaróznak, hogy ők nem látják a különböző nemeket, ez őket nem befolyásolja. Nos, ameddig nem látjuk a nemeket, addig nem is tudunk semlegesek lenni velük kapcsolatban. A nőknek igenis láthatónak kell lenni, a dialógusokat kell megváltoztatnunk, a belénk kódolt régi nemi szerepeket kell felülírnunk, csak így lesz sikeres a társadalmunk. Egymást és egymás munkáját kell tisztelnünk.

Még több nőt a politikába! Kutatások azt bizonyítják, hogy ez az egész társadalmunk javára válna

Egy utolsó kérdés, mikor látná azt, hogy a munkáját elvégezte, nincs már rá szükség?

Amikor egy nő kimegy egy bárba a barátaival és este a sötétben, amikor hazafelé sétál az utcán, nem fél. Amikor egy férfi hazatér a munkából és nem azt kérdezi a feleségétől, hogy miben segíthetek, milyen feladatot vehet át tőle, hanem simán magától csinálja, tudja mit kell tennie. Amikor 4.30-kor egy értekezlet után azt mondja a férfi a kollégáknak, hogy oké, hazamehetünk, holnap találkozunk, mert most megyek felveszem a gyereket az óvodából vagy az iskolából – ezt egyébként már látom a skandináv országokban. Ekkor nem lesz már többé szükség a munkámra.

Az interjú szerkesztett és összevont a közérthetőség érdekében.

Október 25-28. között került megrendezésre az Európai Nemi Egyenlőségi Hét a Parlamentben, ahol többek között Evelyn Regner, a FEMM elnöke is felszólalt. Az esemény teljesen visszanézhető az EP oldalán, közöttük Regner elnök beszéde is.

A megjelenített tartalom az EP Kommunikációs Főigazgatósága által támogatott együttműködés keretében készült, annak tartalmáért az Európai Parlament felelősséget nem vállal.

Ez is érdekelhet

„Ha tudtam volna, milyen valójában egy házasság, sosem megyek bele”

„Ha tudtam volna, milyen valójában egy házasság, sosem megyek bele”

Tedd & Ne tedd

Katalin hercegné újrahasznosított kabátban kezdi új életét

Katalin hercegné újrahasznosított kabátban kezdi új életét

Monitor

Marilyn Monroe ritkán látott utolsó fotói

Marilyn Monroe ritkán látott utolsó fotói