„Azt tanácsolták, hogy suttogva beszéljek szülés közben a feleségemhez” - Férfiak a szülőszobában
Vajon hol kezdődik az apaság, és mitől lesz valaki elég jó szülő férfiként? Az apás szülés egy fantasztikus dolog, de az biztos, hogy nem az ünnepélyes köldökzsinór-átvágás fogja meghatározni az eljövendő családi élet minőségét.
Ezeket láttad már?
Míg a hatvanas-hetvenes években a fejlett országokban is ritkaságszámba ment, ha az apa jelen lehetett gyermeke születésénél (Magyarországon a nyolcvanas évek közepe óta van lehetőség az apának is részt venni a szülésen), addig ma már az apás szülés olyan alapvető, mint az, hogy a nők is dolgoznak, és nem a konyhában a helyük.
A nemek közötti egyenlőség fontos mércéje az is, hogy egy apa részt vesz-e a babatervezés, a terhesség és a gyereknevelés folyamatában is. Kihordani egy magzatot és szoptatni ugyan nem tud, de minden mást igen. Például megismerni a várandóssággal kapcsolatos élettani folyamatokat, a szülés és vajúdás szakaszait, és azt is, hogyan kell ellátni egy csecsemőt. Míg ez utóbbiak sajnos még sok pár életében nem egyértelműek – például az, hogy egy apa is pontosan tudja, milyen vizsgálatokat és miért végeznek a várandósság alatt, vagy éppen azt, hogy mit kell beszerezni egy újszülött részére az első hetekben, addig az már elég alapvető, hogy részt vegyen a szülésen. De mi van akkor, ha valamelyik fél nem akarja, hogy ez így legyen?
Szél Dávid tanácsadó szakpszichológussal, az Apapara blog és Facebook-oldal szerzőjével beszélgettünk az apás szülés pszichés oldaláról. „Az, hogy egy férfi is részt vehet a saját gyereke születésén, része annak az emancipációs folyamatnak, amely értelmében az apaszerep nem abban merül ki, hogy valaki focizik a gyerekével, ha az már elég nagy hozzá” – mondja a szakértő.
„Az elmúlt néhány évtizedben egyre természetesebbé vált az, hogy az apa is jelen van a szülőszobán, ami nagyon fontos és jó, ugyanakkor nem ez a puszta jelenlét fogja meghatározni azt, hogy ő elég jó szülő lesz-e vagy sem. Számomra például a köldökzsinór elvágása egy olyan teátrális gesztus, mint a szalag átvágása az autópálya-átadáson. Egy apróság a fotó kedvéért, de a jelenlétre nem akkor van szükség. A szülővé válás ugyanis nem egy-egy ilyen esemény által történik meg, hanem egy hosszabb folyamat eredményeként.”
Mindenkinek joga van a saját érzéseihez
Ma már valószínűleg az keltene megdöbbenést, ha egy apa nem szeretne bemenni a szülőszobára, pedig ahogy ideális esetben a gyerekvállalásról, később a szülés módjáról, helyéről és a nevelési kérdésekről is sokat kell beszélgetnie egy párnak, úgy azt is meg lehet beszélni, hogy melyik félnek miért jó vagy miért nem jó, ha az apa jelen van a szülésnél. Ahogyan a rendszer káros beidegződéseit sem fogadjuk el kritika nélkül csak azért, mert „így szokás”, úgy például az apás szülést mint alapvető pozitívumot sem kötelező mindenkinek hasonló lelkesedéssel fogadnia.
Szél Dávid szerint ennek ellenére érthetően konfliktust okozhat az, ha a két fél eltérő állásponton van ebben a kérdésben. Ez viszont elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy az adott házasságban vagy párkapcsolatban mennyire lehet őszintének lenni egymással, mennyire tekintjük érvényesnek a másik érzéseit akkor is, ha azok szöges ellentétben állnak a mieinkkel? Ha annak tekintjük és képesek vagyunk a nyílt kommunikációra az egyoldalú kinyilatkoztatások helyett, akkor lesz jó megoldás a helyzetre, akár úgy, hogy végül a férfi vagy a nő megérti, hogy miért jó, ha az apa is bent van a szülésen, akár úgy, hogy mindketten el tudják fogadni, hogy ne legyen bent, és más módon tudja megélni a szülői szerepét.
Apaszerep
A pszichológus szerint még akkor is érdemes beszélgetni a témáról, ha egyértelmű, hogy az apa is bent lesz a szülésnél. Olyan gyakorlati kérdésekre is ki kell térni, hogy mi lesz egy esetleges komplikáció vagy császármetszés esetén, de a legfontosabb azt végigvenni, hogy mivel támogathatja a férfi a nőt a folyamat során. „A szülésnél az anya a főszereplő, ezért az is fontos, hogy a férfi tudja, mivel segíthet a partnerének. A szülőszobán elhangzó szavaknak hatalmas erejük van. Remek szülésfelkészítő tanfolyamok vannak, ahol nagyon jó tanácsokat kaphatnak az apák is. Nekem például azt tanácsolták, hogy suttogva beszéljek szülés közben a feleségemhez, és ez az éles helyzetben nagyon hasznos volt.”
A pszichológus arra is felhívja a figyelmet, hogy az apákat is teljes körű szülői jogok illetik meg. „Emlékszem, engem először nem akartak beengedni valahová az újszülöttem után, és amikor rákérdeztem, hogy miért nem, akkor derült ki, hogy tulajdonképpen jogom van hozzá, de „nem ez a megszokott”. Senkit sem buzdítok arra, hogy agresszív legyen, de fontos, hogy legyünk tisztában a jogainkkal, és érvényesítsük is azokat - persze mindeközben tanúsítsunk együttműködést a kórház dolgozóival.”
Az apás szülés tehát egy kiemelt állomása lehet egy férfi szülővé válásának, de ideális esetben nem ott kezdődik, és semmiképpen sem ott végződik az ő szerepe. Egy gyermek világrahozatala fontos és meghatározó pillanat, de hogy kiből lesz elég jó szülő, azt az elkövetkező évek, évtizedek döntik majd el.
