A figyelemzavar nem múlik el a gyerekkorral, így ismerheted fel, ha egy felnőtt ezzel küzd
Kinek ne lenne olyan felnőtt ismerőse, rokona, aki három projekten dolgozik egyszerre, négy könyvet olvas párhuzamosan, és bár egyiket se fejezte még be, simán belekezd egy következőbe. Egyszer úgy belemerül valamibe, hogy megszűnik számára a külvilág, máskor egy percet nem bír egyhelyben ülni, mindenkinek a szavába vág, elkésik, esetleg egyszerűen elfelejti lemondani a találkozót.
Ezeket láttad már?
- Az ADHD jelentős hatással lehet a társas kapcsolatokra és a munkahelyi teljesítményre.
Túlzásba viszi, túlszervezi a dolgokat, rendre elragadja a fanatikus kaland, aztán csodálkozik, hogy kórosan fáradt. Az ilyen ember nagy eséllyel érintett a felnőttkori ADHD-problémában, és a látszat ellenére egyáltalán nem érzi jól magát. Azt sem veszi észre, hogy mások simán elutazgatnak a fölös energiáin, jó ötletein.
Nem múlik el a gyerekkorral
Az Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder egy neuropszichiátriai rendellenesség, amelyet figyelemhiány, hiperaktivitás és impulzivitás jellemez. Napjainkban már diagnosztizálják és kezelni is tudják, de azok, akik a 2010-es évek előtt voltak gyerekek Magyarországon, még a szűrésekhez sem jutottak hozzá. Rossz gyerekek voltak, lány létükre túl elevenek, minden lében kanalak, jó tanulók kettes magatartással, akik felé mindig az volt az intelem, hogy ha volna szorgalmuk is, akkor vinnék valamire az életben. Miközben többen meghatározó, inspiráló élményt jelentettek a társaiknak.
Az ADHD nem múlik el a gyerekkorral, és az érintettek számára egyre kellemetlenebb azt érezni, hogy valami nem stimmel velük, nem sikerülnek a dolgaik olyan perfektre, ahogy elképzelték. Elégedetlenek magukkal, és tulajdonképpen ellenük van a külvilág. Lehetnek okosak, mint a nap, lehetnek briliáns ötleteik, a szakmai, emberi kiteljesedés, vagyis az úgynevezett sikeres élet olyan elérhetetlennek tűnik a számukra, mint amilyen a plátói szerelem.
A felnőttek ezzel a defekttel rosszabb helyzetben vannak, mint a gyerekek, mert tőlük már elvárja a környezetük a megfelelő viselkedést. Provokatívnak, rendetlennek, érzéketlennek, lustának mondják őket, amikor belülről ezt úgy is körül lehetne írni, hogy a felfogóképessége sokszor gyors, de azonnal továbbmegy a következő inger felé, a gondolatai előbbre járnak, ezért rég lejátszotta magában a másik számára aktuálisnak, neki unalmasnak tűnő beszélgetést, valamint a nyughatatlansága miatt néha úgy kimerül szellemileg és fizikailag, hogy mozdulni sem tud.
ADHD: Nem vagy más, csak máshogyan lettél huzalozva
Nem tudják becsomagolni a gondolataikat
Az impulzivitás gyakran jár együtt váratlan döntések meghozatalával, túlzott kockázatvállalással, amit felelőtlenségként értékel a környezet a maga szabályrendszerében. Ide tartozik még az önuralom hiánya, a mindenkire és mindenre – saját magára is – kiterjedő hirtelen fellángoló, majd ugyanolyan hirtelen tovaszálló indulat, ami a társas kapcsolatokban okoz konfliktusokat. Az érintettek emiatt bűntudatot éreznek, pedig igazuk is lehet, csak éppen rosszul választották meg, illetve nem választották meg a pillanatot. Nem tudják becsomagolni a gondolataikat, pedig könnyebb dolguk lenne, ha tízig számolnának, kivéve, ha művészekről van szó, mert akkor ebből lehet trendet, aztán üzletet csinálni.
Mint a punkmozgalom nagyjai. Az intézményi struktúrákban dolgozó ADHD-snak nehezebb, komoly gondjai lehetnek a munkafolyamatok szervezésével, a határidők betartásával, a feladatok befejezésével. Ha a figyelemzavar a dominánsabb, akkor gyakoriak az emlékezet- és a koncentrációproblémák, ha pedig a hiperaktivitás van hangsúlyosabban jelen valami állandó készültségi állapot formájában, akkor a mozgásigény és a közléskényszer zavarhatja a többi embert. Miközben mindezt úgy éli meg az érintett, hogy folyamatosan mozgásban kell lennie, különben stresszel és szorong, ami megint csak lerontja a teljesítményt.
Az ADHD-s egy párkapcsolatban sokszor megkapja a szétszórt és figyelmetlen minősítést. Persze az időzavar, az állandó készenlét csak egy másik ADHD-s számára lehet alapból komfortos, egy kiegyensúlyozott személy horrorként éli meg ugyanezt, de a kevésbé szélsőséges személyiségek számára sem feszültség- és konfliktusmentes a dolog. Egy nem érintett társ gyakran magányosnak érzi magát, jogosan, hiszen nem tudja, hogy pusztán a prefrontális kéreg működésében, azaz az agy viselkedésszabályozó rendszerében van különbség közte és a párja között.
A dopaminszint-szabályozás zavara
Az ADHD-s agyban ez a döntéshozatalért, tervezésért és magatartások kontrollálásáért felelős terület hajlamos a diszfunkcióra, és ezt az átlagosnál alacsonyabb dopaminszint okozza. A dopamin az a neurotranszmitter (ingerületátvivő kémiai folyadék), amelynek kulcsszerepe van a figyelem és a motiváció szabályozásában.
A diagnózis összetett: pszichiátriai vizsgálatok sora kell ahhoz, hogy kiszűrjék, milyen mértékű rendellenességről van szó, illetve hogy milyen más problémákkal társul az ADHD. A gyógyszeres kezelés – amit kizárólag szakorvos rendelhet el – célja az egyszerre mindent érzékelő és ugyanakkor befogadni akaró idegrendszer becsatornázása, a koncentráció és a teljesítőképesség fokozása.
Mindez mások számára meditációs technikákkal is elérhető, de az ADHD-s arról ismerszik meg, hogy egy jógatanfolyamba nehezebben kezd bele, mint a Himalája megmászásába egy lendületből. A dopaminszabályozó gyógyszer segíti az említett technikák elsajátítását – amire az érintettnek gyerekkorában nem volt lehetősége –, és később jó eséllyel gyógyszer nélkül is tudja alkalmazni a jobb élet érdekében. Sokan a gyógyszeres terápiában élik meg először, hogy nyugodtak és fókuszáltak tudnak lenni, ami nagyon fontos a továbblépéshez.
A magasan funkcionáló ADHD 5 jele: ha ezeket tapasztalod, valószínűleg érintett vagy
A kezeletlen ADHD-s gyerek, akivel szemben csak a büntetés volt az alkalmazott javítási-nevelési módszer, sokkal könnyebben kriminalizálódik, mint átlagos diáktársai. De alkati adottságai miatt könnyebben lesz újságíró vagy sportoló, ha stabil értékekkel rendelkező, megtartó közegben nő fel.
Erősíteni az elfogadást
Sőt válhat belőle orvos is, mint dr. Máté Gábor, aki először foglalta össze Szétszórt elmék című könyvében (2020, Libri) mindazt, amit az ADHD-ról tudni érdemes. Ráadásul olyan izgalmasan, hogy még egy figyelemzavaros figyelmét is képes lekötni. Ő a saját példájából kiindulva és hosszú távú kutatásai segítségével igyekszik bizonyítani, hogy a figyelemzavar nem örökletes betegség, hanem visszafordítható, traumák okozta károsodás.
Az ADHD-kutatással foglalkozó pszichiáterek viszont azt állítják, hogy a könyv ugyan nagyon jó abból a szempontból, hogy a tüneteket szemléletesen, jól befogadhatóan ismertette sokakkal, de a trauma-ADHD ok-okozati összefüggés magyarázatát félrevezetőnek tartják.
Az ADHD sokaknál rejtve marad – Te is érintett lehetsz?
Prof. Russell Barkley-nak számos előadása meghallgatható erről a témáról a YouTube-on. Régóta tudjuk, hogy a genetikai meghatározottság nagyon erős ADHD-ban, ezért is halmozódik családokban, ezért van az ADHD a neurodevelopmentális zavar kategóriában a diagnosztikus rendszerben. Máté Gábor elmélete eléggé a szülők hibáztatása, a nevelési hiányosságok irányába tolja a felelősséget, ami nem szerencsés, és nem is helytálló.
A befogadói oldal, vagyis a közönség érzékenyítése is lényeges a holisztikus gyógyítók szerint. Bármilyen jó terápia ellenére is visszaeshet a kezelt, ha a társadalom reakciója, a közösség, a munkahely, a család hozzáállása továbbra sem változik. Például nem ítéli el, miközben a maga hasznára fordítja mások zavarait.
Vannak olyan progresszív, nagyobb összefüggésekben gondolkodó értelmezési irányzatok, amelyek a megbélyegzés helyett az elfogadást erősítik, amelyek szerint a neurodiverzitás – vagyis az idegrendszer valamiféle eltérése az érzékelés, a motorikus képességek, a társas viselkedés, a kogníció, illetve a figyelem területén – az emberi génállomány természetes variációjának tekinthető. Inkább vegyük úgy, hogy sokfélék vagyunk, akár az etnikum, a szexuális orientáció vagy a testalkat tekintetében.
Justin Timberlake énekes, Jim Carrey és Emma Watson színészek, valamint Dave Grohl, a Foo Fighters frontembere (korábban a Nirvana dobosa) úgy lettek híres előadóművészek, hogy ADHD-val diagnosztizált és kezelt emberek. Nekik nehezebb volt hinni magukban, mint sok kollégájuknak, de talán többet is segítettek másoknak közben, mert az ADHD-s magára sem figyel jobban: adni is úgy ad, segíteni is úgy segít másoknak, hogy sokszor az a kárára van. Változtatni néha életmentő, sőt új, boldogabb életet jelent.
