Ha nőként jobban keresel mint ő, akkor vége van a szerelemnek?
A nemek közötti egyenlőség kérdése évtizedek óta folyamatosan napirenden van, a fizetések kérdéskörében is. Időről időre felüti a fejét egy-egy olyan jelenség, amely azt sugallja, van még hova fejlődni! Kozma-Vízkeleti Dániel család és pszichoterapeutával beszélgettünk a sokakat érintő témáról.
Ezeket láttad már?
Két amerikai tanulmány is megjelent, amelyek érdekes trendet mutatnak be. Az egyikből kiderül, hogy gyakoribb a válás az olyan heteroszexuális párok esetében, ahol a nő keres többet, a másik pedig ugyanilyen párok esetében gyakoribb félrelépésekről számol be a férfi részéről. Pedig a közbeszédben évtizedek óta a nemek közötti egyenlőség és a poros szexista tradíciók iránti ellenszenv az alapvetés. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha megkérdezünk egy modern értelmiségi férfit arról, zavarja-e, ha a felesége többet keres nála. A kérdés azonban sokkal inkább az: vajon amit állít és amit érez, a között van-e különbség. Úgy tűnik, nem is kicsi.
Beleragadtunk a sztereotípiákba
Mi lehet az oka annak, hogy a jelenleg „elvárt” értékrend és az emberek valódi érzései ennyire különböznek?
Amit az aktuális kultúra elvár, ami politikailag korrekt, az sokszor köszönőviszonyban sincs a valósággal. Mielőtt azonban elszomorodnánk, hogy a férfiakat nyomasztja, ha a feleségük többet keres, gondoljunk bele, micsoda haladás, hogy egyáltalán már beszélhetünk erről! A nők ma már kiteljesedhetnek a karrierjükben, vezető pozíciókat tölthetnek be, családfenntartók lehetnek. A felvilágosult férfiak pedig évtizedek óta támogatták ezt, viszont nem voltak felkészülve arra, mi lesz, ha megvalósul, amiért harcoltak. A férfiak jelentős része egyelőre még nem tud mit kezdeni a megváltozott nemi szerepekkel.
Úgy látom, sok nő is benne ragadt ezekben a sztereotípiákban.
A modern társadalomban mindkét nem rengeteg egymásnak ellentmondó elvárással szembesül. A nőkkel szemben évtizedek óta sok ilyen van, például az, hogy legyenek egyszerre tökéletes anyák és fókuszáljanak a karrierjükre. Ma már a férfiak is szembesülnek ezekkel. Az egyik ideál, hogy a férfi rendelkezzen figyelemre méltó karrierrel és keresettel, de vállaljon jelentős részt a gyereknevelésben, házimunkában is. Sok emancipált nő örül, hogy jó állása van, de azért szeretné, ha a férfinak magasabb fizetése lenne, mert azt tartják férfiasnak. Fontos nekik a nemek közötti egyenlőség, de – gyakran nem is tudatosan – a férfiaktól a tradicionális viselkedésmintákat is elvárják. Ráadásul a pénz önmagában is kínos téma. Nehéz róla beszélni, ezért gyakran nincs is mód, hogy egy pár föloldhassa az ezzel kapcsolatos konfliktusait. Ehhez még hozzájön a fent említett társadalmi elvárás. Egy felvilágosult férfi esetleg még önmagának sem tudja bevallani, hogy zavarja, ha a felesége többet keres nála. Ez pedig lélektani értelemben is egyfajta meghasonulás. Tudja, mit kellene éreznie, de mégsem azt érzi.
A férfi vadászik, a nő őrzi a tüzet és gyűjtöget
Hogyan lehetne ezen változtatni?
A mostani húszas-harmincas generáció átmeneti időszakban él. A szüleink még más értékekben hittek, mint mi. Úgy gondolom, három generációnak kell eltelnie ahhoz, hogy természetessé váljon az, ami ma még csak a társadalmi diskurzus szintjén van jelen, de hiszek benne, hogy ez változni fog az egyén szintjén is. A társadalom most születő vagy felnövekvő tagjai már mások lesznek, ha más példát látnak. Egyelőre még nincs forgatókönyv, mert évezredes, évmilliós modellekről van szó. Evolúciósan rögzült minta van arra, hogy a férfi reggel elmegy vadászni, a nő pedig otthon marad és gyűjtöget. Ezt nem lehet tízhúsz év alatt fölülírni, de hosszabb idő alatt lehetséges. Új-Zélandon járva láttam erre jó példát. Ott már teljesen természetesnek tűnt a férfiak és nők egyenlősége. Ők új közmegegyezést teremtettek. Például gyakorlatilag nincs olyan, hogy tipikus férfi- vagy tipikus női munka. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor egy boltból mentem kifelé, cipelve a sok bevásárolnivalót, és az alacsony, filigrán eladónő teljesen magától értetődően ajánlotta föl, hogy segít nekem, hiszen ő szolgál ki engem. A mi kultúránkban még elképzelhetetlen lenne, hogy egy nő cipekedjen adott esetben a férfi helyett. Jövedelmi viszonyokról nem esett szó, de úgy képzelem, ott ez sem lehet probléma, és nyilván azért nem, mert ott sokkal hamarabb elkezdődött a régi modellek felülírása, és már volt idejük alkalmazkodni.
Mit kell földolgoznia a mai nőknek és férfiaknak ahhoz, hogy ez sikeres legyen?
Jelenleg az akár csak pár évtizeddel ezelőtt jellemző kéthárom minta mellett mindkét nem számára tíz- vagy százféle minta áll rendelkezésre azt illetően, hogyan kellene megvalósítania önmagát. Ehhez egyesek jól alkalmazkodtak, sokakat azonban összezavar. Fontos, hogy idővel mindenki megtalálja az esetenként szélsőséges nemi szerepmodellek közül azt, ami hozzá illik. Tudni kell, hogy ha egy férfit zavar, hogy a felesége többet keres nála, akkor általában az önértékelése sérül, és tulajdonképpen kasztrálva érzi magát egy ilyen helyzetben. Nagyon sokat segít ilyenkor az őszinte, nyílt kommunikáció. Emellett fontos, hogy a nő is elfogadja azt, ha a férje kevesebbet keres, és az is, hogy a férfit – és persze a nőt is – érje elismerés azért, amit ő hozzátesz a kapcsolathoz, a család működéséhez, akkor is, ha ez nem pénzben mérhető.
