Megérkezett az új trend, ami pokollá teszi a párkeresést, még a ghostingolásnáál is rosszabb

A legújabb trend, a fizzling ennél sokkal kegyetlenebb. Itt nem történik azonnali, gyors kilépés vagy eltűnés. Az illető inkább hagyja, hogy szép lassan elhaljon a dolog. Ez jóval frusztráltabbá teszi az embert, és jóval nehezebbé a folyamatot, hogy megértsük, mi történik és miért.

Mi az a fizzling?

Van ennél fájóbb és kellemetlenebb szituáció? Jön egy szuper match, izgalmas beszélgetések, jó hangulat, azt gondolod, hogy ebből most tényleg bármi lehet. Aztán a másik fél elkezd ritkábban írni, a válaszok egyre rövidebbek, már nem tesz fel kérdéseket neked, nem érdeklődik igazán irántad. Mégsem tűnik el teljesen: néha azért válaszol. Kicsit olyan, mintha még ott lenne, de mégis tudod, hogy ez már nem ugyanaz, teljesen megváltozott ő is, és a kettőtök viszonya is. Ez az a pont, amikor már nem ghosting, hanem fizzling a viselkedés neve. A partner nem vágja el hirtelen a szálakat, hanem szépen lassan tűnik el a radarról, ahol néha azért megjelenik.

Ez a fajta eltűnés különösen becsapós, mert közben még él a kommunikáció, legalábbis részben, és ez reményre adhat okot. Te ezalatt végig azon gondolkodsz, vajon mi történt, vajon mi rosszat mondtál, miért hiszi már, hogy nem vagy elég menő, vicces, csinos, vagy éppen miért nem érdekled már? Pedig hidd el, ez nem rajtad múlt, valószínűleg egyszerűen csak nem működik a kettőtök dolga.

A fizzling azért lehet sokkal rombolóbb, mint a ghosting, mert itt nincs egyértelmű vége. A te fejedben pedig, amíg ez kimondásra nem kerül, ott visszhangoznak a kérdések, vajon lesz-e még belőle valami. Sőt, a néhai feltűnésével egyértelműen azt gondolod, valamennyire érdekelned kell, különben ghostingolhatna is.

Meddig várj a jelekre egy alakuló kapcsolatnál? 4 helyzet, amikor a csend is egyértelmű válasz

Miért választja valaki a fizzlinget?

Amikor valaki így viselkedik, akkor a közös impulzus elhal, az izgalom eltűnik, aztán már csak az automatikus válaszok maradnak. Az emberben folyamatosan ott motoszkál a kérdés: vajon újra ír majd? Ha nem, miért nem? Ezzel a bizonytalansággal pedig együtt növekszik a stressz, csökken az önbizalom, azt kezded érezni, hogy talán nem vagy elég értékes, talán nem vagy elég érdekes.

Lehet, hogy az illető egyszerűen nem akart megbántani, nem akart konfrontálódni, csak ki akart lépni a történetből anélkül, hogy szemtől szemben kellene ezt elmondania. Ennél kevés kényelmesebb lezárás létezik a számára, ugyanis nem tartozik indoklással, azt gondolja a másik fél, hogy a történet egyszerűen csak elhal magától - ez pedig megszabadítja minden felelősségtől.

Ha azt ismered fel, hogy a másik fél már egyre kevesebbet ír, nem kérdez, az aktivitása jóval többet csökken, akkor az árulkodó jel lehet. És persze a saját érdekedben, talán érdemes már ilyenkor kilépned a kapcsolatból, mert úgysem lesz jövője. Így pedig megkímélheted magadat attól, hogy még tovább húzzák az idődet. Akármennyire is fáj, hiszen ez mégiscsak egy szakítás, ez nem a te hibád. Ha a másik fél nem tud egyenes maradni, nem tud szépen kilépni a kapcsolatból, az nem rólad árulkodik.

Nem kell másra várj, te is léphetsz

Ilyenkor nem kell feltétlenül megkérdezni a másikat, nem kell megadni a lehetőséget a magyarázatra. Hiszen a másik fél pontosan azért tűnik el egyre gyakrabban, mert nem szeretne nyíltan kommunikálni. Úgyhogy sajnos hiába is vársz konkrét válaszokat, valószínűleg csak terelést és védekezést kapsz majd vissza.

Nehéz ilyenkor elhinni, de a lehető legjobb megoldás az, ha nem vársz döntést és válaszokat mástól, és gyakorlod, hogy az életednek te vagy az irányítója. Ha mástól várod, hogy megtegye azokat a lépéseket, amelyeket te is meg tudnál, hogy előre lendítse az életedet, akkor nem leszel igazán boldog. Még ha nehéz is eldönteni, hogy továbblépsz, hidd el, a végén büszke leszel majd magadra, hogy ennyire stabilan kontrollálod az eseményeket, és nem hagyod, hogy más hangulata alakítsa a sorsodat.