Amikor a GLAMOUR Women of the Year gálára gondolunk, legtöbbször a lélegzetelállító ruhaköltemények, a villanó vakuk és a díjazottak inspiráló beszédei jutnak eszünkbe. Idén a csillogás mellé valami sokkal mélyebb, társadalmi szinten is sorsfordító jelentőség társult: az érzékenyítés és a valódi, megalkuvás nélküli láthatóság.
Ezeket láttad már?
A sztárvilág eseményei kívülről gyakran tűnnek egy távoli, elérhetetlen elefántcsonttoronynak, ahol minden tökéletes és makulátlan. A GLAMOUR Women of the Year gálája azonban évről évre bebizonyítja, hogy a vörös szőnyeg akkor ragyog a legszebben, ha nem egy steril álomvilágot mutat, hanem tükrözi a valóságot – annak minden sokszínűségével, erejével és akadályt nem ismerő tehetségével együtt.
A láthatóság ereje elsöprő tud lenni
Sokan hajlamosak a kerekesszéket még ma is egy szűk és sötét prekoncepció mentén látni. A társadalom kollektív tudatában a székhez leggyakrabban a betegség és a kórház fehér falai, vagy az utcai kéregetés képe társul. Az idei GLAMOUR Women of the Year gála azonban segített darabokra törni ezt a mélyen rögzült, hamis és kártékony narratívát. Újságíróként nem a színfalak mögött megbújva, hanem a „tűzvonalban”, közvetlenül a vörös szőnyeggel szemben, a fotósoknak fenntartott helyen készítettem tartalmat, ami sokkal nagyobb érzékenyítő erővel bírt, mint gondoltam volna.
Ez a fizikai közelség ugyanis több volt, mint egy jó munkaállomás - ez a láthatóság diadala volt. Szem előtt lenni abban a pillanatban azt jelentette, hogy a kerekesszék nem egy „segélykiáltás”, hanem egy újságírói munkaeszköz része. Amikor pedig a hírességek tekintete találkozott az enyémmel, úgy vélem, nem egy elesett, segítségre szoruló embert láttak, hanem egy médiamunkást, aki gőzerővel dolgozik a lehető legminőségibb tartalom előállításán.
Ők lettek a GLAMOUR Women of the Year nyertesei 2026-ban
Szakítottunk a „fehér holló” státusszal
Sajnos az exkluzív, nívós eseményeken még mindig fehér hollónak számít egy kerekesszékes résztvevő. Ennek oka a társadalmunkba mélyen beágyazódott, sokszor tudattalan előítélet: a többség fejében a kerekesszék képe még ma is elválaszthatatlan a szegénységtől, az elesettségtől, sőt, néha még az igénytelenség hamis képzetétől is.
Mintha a fizikai állapot automatikus velejárója lenne a méltóság és a stílusosság elvesztése is. Az ilyen rendezvényeken való részvétel azonban idővel segíthet eltörölni azt a láthatatlan határvonalat, amely hosszú ideje elválasztja a fogyatékossággal élő embereket a magas szintű társadalmi eseményektől.
Az inkluzivitás nem trend, hanem közös felelősség
Az érzékenyítés akkor a leghatékonyabb, ha nemcsak beszélünk róla, hanem meg is mutatjuk. Kerekesszékes újságíróként ott lenni a forgatag közepén nem csupán a szakmai feladataim elvégzését jelentette, hanem egy erőteljes állásfoglalás is volt az inkluzivitás mellett. Amikor egy ilyen kiemelt eseményen természetessé válik, hogy a riporteri kérdéseket egy fogyatékossággal élő újságíró teszi fel, az falakat dönthet le. A reprezentáció pedig ott kezdődik, ahol nem „különleges vendégként”, hanem egyenrangú szakemberként lehetünk jelen ezeken a fontos eseményeken.
Hálás vagyok a GLAMOUR szerkesztőségének, amiért nem csupán hirdetik az elfogadást, hanem tesznek is érte. A csapat teljes értékű tagjaként végre nem egy olyan környezetben voltam látható, amivel a társadalom a fogyatékosságot automatikusan azonosítja. Nem egy kórházi folyosón vagy egy rehabilitációs intézetben, hanem egy ragyogó, élettel teli eseményen. A gála pedig aznap este minden kétséget kizáróan nemcsak a női energiákról szólt, hanem arról is, hogy a GLAMOUR közössége kész és képes befogadni mindenkit, aki értéket teremt.
