Télen és nyáron is tökéletes úticél a Budapestről szűk hat óra alatt elérhető paradicsom, Gran Canaria, amiről sokak fejében él az a tévképzet, hogy csak a tengerpartjai miatt érdemel említést. A valóság ettől nem is állhatna távolabb. Hat napot tölthettem el nemrég a Kanári-szigetek legszebbikén, mutatom, miért érdemes oda szervezned a következő nyaralásodat.
Ezeket láttad már?
Ha bepötyögjük a keresőbe, hogy Gran Canaria, a találatok jelentős része az Atlanti-óceánban fekvő sziget tengerpartjairól készült képeket dobja fel, így nem csoda, hogy a legtöbb turista azt hiszi, hogy a strandolás az egyetlen program, amit a spanyol szigeten csinálhat. Pedig a természeti csodáit tekintve kicsit sem túlzás azt állítani, hogy Gran Canaria egy konkrét minikontinens, a sivatagtól elkezdve az óceánparton át a sziklás hegységekig és a zöldellő magaslati erdőkig mindent megtalálhatunk itt, egy fél Heves megyényi (mindössze 1560 négyzetkilométer) területen.
Annyit mindenképp el kell mondani, hogy aki Gran Canariára utazik, és nem csak az óceánparton hűsölne, annak kötelező az autóbérlés, mert ez a legpraktikusabb módja az ottani közlekedésnek. Az úthálózat viszonylag jól kiépített, keleten autópálya húzódik végig a part mentén, a hegyekben pedig kacskaringós utakon lehet eljutni A-ból B-be.
A Spanyol Turisztikai Hivatal és a Turismo de Gran Canaria közös szervezésű sajtóútján keresztül-kasul bejárhattam a Kanári-szigetek harmadik legnagyobb tagját. A felfedezésével töltött napok - hála Guillermónak, az idegenvezetőnknek -, dugig voltak programokkal, így bele sem fér minden egy cikkbe.
Maspalomas híres dűnéi
A hat nap során a bázisunk délen, Maspalomasban volt a Seaside Collection Palm Beach Hotelben, nem messze az ikonikus dűnéktől, így már megérkezésünkkor kiszúrtuk ezt a kisebbfajta sivatagot, ami természetvédelmi területként védettséget élvez. A földgömbre pillantva jól látszik, hogy Gran Canaria egy vonalban van a Szaharával, és biztos megirigyelte Afrikától, ezért lett egy sajátja. A rezervátum az óceánparton fekszik, nagy része homok, de van benne egy pálmaerdő és egy lagúna is, ami rengeteg állatfajnak - főként hüllőknek és gázlómadaraknak - ad menedéket.
Három éve élünk Spanyolországban, és már nem akarunk hazaköltözni
A Playa del Inglésen található kilátó- és információs ponttól (Mirador de las Dunas) lehet a legjobban megcsodálni ezt a területet, és innen indul egy kötelekkel kijelölt, 1-2 kilométeres túraútvonal is Maspalomas világítótornyáig (Faro de Maspalomas). Itt tehát közelebbről nézhetjük meg az élővilágot, de a dűnék nagy részére ezen kívül tilos a belépés, ezt pedig komolyan is veszik a helyi erők: látogatásunkkor rendőrök figyelték a bámészkodókat, és sípszóval figyelmeztettek mindenkit, aki letért az engedélyezett területről.
Zöldellő szurdokok és vulkáni kráterek
Gran Canaria felszínét évezredes vulkáni működés formálta olyanra, ahogyan ma kinéz: drámai szakadékok és szurdokok (barrancos) valamint vulkáni kráterek vagyis kalderák szelik át minden irányban. Csoportunk rögtön az első napon a Barranco Azuaje-ban túrázott másfél órát, pontosabban Firgasból ereszkedtünk le a völgybe kaktuszok, aloe verák és más egzotikus növények között, miközben körülöttünk repkedtek a lepkék - a pompás királylepke, és a világon csak itt található, zöld-fehér csíkos pillangó (Euchloe grancanariensi).
Őszinte leszek: az egyik legutolsó dolog, amit a hétköznapjaimon szoktam csinálni, az a túrázás és a természetjárás, ezt az útvonalat azonban bármikor újra bejárnám (csak vinnék egy alkalmasabb cipőt). Visszatérve a felszínformálódáshoz: a kaldera nem egy szokványos vulkáni kráter, hanem egy hatalmas mélyedés, amely akkor alakul ki, amikor a vulkán kitörése után a kiürült magmakamra önmagába omlik.
Gran Canarián három ilyen is van: a fővárostól 20 percre található, 200 méter mély Caldera de Bandama, a sziget szívében elterülő Tejeda Caldera, amelyben Gran Canaria két ikonikus sziklacsúcsa, a Roque Bentayga és a Roque Nublo is áll, valamint a Los Marteles. Mi a Tejeda kráterben kalandoztunk egy fél napot, szerpentineken kanyarogtunk végig a Mirador de Tejeda kilátópontig, ahonnan az előző két sziklacsúcsot pompásan lehetett látni, majd a buszunk elvitt minket egészen a Roque Bentayga aljáig, hogy onnan megmászhassuk. Ezt a tériszonyom miatt csak 50%-ban teljesítettem, viszont aki bírja a magasságot, ne hagyja ki, mert megnézheti közelről az ottani “almogarént”, az őslakosok szent helyét.
Miért élnek a spanyolok 8 évvel tovább, mint a magyarok? Emiatt az 5 dolog miatt biztosan
Mesés hegyi falvak
Az előbb említett vulkáni kráterek és sziklák között nemcsak túrázni lehet, ugyanis mesés települések bújnak meg a hegyekben, messze a turistaáradattól, emiatt autentikus kanári életérzést nyújtanak. Ezek közül többet is megcsodálhattunk az út során, az egyik az északon található, már említett Firgas volt, a forrásvizeiről híres kisváros, és az ottani palackozóüzem felel a sziget vízellátásának jelentős részéért. Itt nem érdemes kihagyni a 30 méter magas, mesterségesen kialakított vízesést a város közepén, melyet egy gyalogút és gyönyörű kerámiapadok szegélyeznek, a mellette lévő falat pedig Gran Canaria településeinek címerei díszítik.
Firgastól húsz percnyi autóútra fekszik a csodás Teror, a Kanári-szigetek egyik legrégebben lakott települése, Gran Canaria egyik legfontosabb vallási és kulturális központja, zarándokhelye. Híres a védőszentjéről (Virgen del Pino vagyis Fenyőszűz), színes házairól és faragott faerkélyeiről. Utóbbiak fenyőből készültek, ám az itteni fenyő a vulkáni talajnak köszönhetően olyan szívós, hogy még különösebb kezelés nélkül is évszázadokig ép marad.
Temploma (Basílica de Nuestra Señora del Pino) az 1700-as évek közepén épült, és amikor ott voltunk, épp miséztek, így kicsit bele is hallgathattunk a spanyol istentiszteletbe. Ahogy Firgasban, itt is van neves palackozott víz (Aguas de Teror, ilyet kaptunk a hotelben is). Ha tovább megyünk a sziget belseje, a Tejeda Caldera felé, rátalálunk a több mint ezer méter magasan fekvő névadó településre is, amelynek fehérre meszelt óvárosa szintén megér egy sétát.
Andalúziában élnek, a kalauzaid lesznek – és lehet, hogy önmagadhoz is közelebb vezetnek
Las Palmas de Gran Canaria
Utunk harmadik napján ellátogattunk a sziget északkeleti csücskében található Las Palmasba, ami a Kanári-szigetek legnagyobb városa, és Santa Cruz de Tenerife mellett a két főváros egyike. Noha a szigeten a mai napig erősen jelen van az őslakosok kultúrájának tisztelete, Las Palmas óvárosában, a történelmi Vegueta negyedben sétálva egyértelműen érezhető a spanyol gyarmati múlt hatása is.
A várost 1478-ban alapította Juan Rejón kasztíliai katonatiszt, ez volt az az év, amikor megkezdődött Gran Canaria spanyolok általi meghódítása, amelynek végén a seregek legyőzték a helyi guancsokat. Idegenvezetőnk megmutatta nekünk többek között a hangulatos macskaköves utcákat, a Casa de Colón-t (kormányzói házat, ahol Kolumbusz Kristóf is többször megfordult, útban Amerika felé), és a fekete vulkáni kőzetből épült katedrálist (Basílica De Santa Ana), amelynek a tetejéről (lift van!) csodás kilátás nyílt a tengerre és a többi városrészre.
Beleszerettek Tenerifébe, hétszer nyaraltak ott, mielőtt végleg kiköltöztek volna
A katedrális előtt pedig örömmel fedeztem fel a nyolc életnagyságú, öntöttvasból készült kutyaszobrot, mely annak a legendának állít emléket, miszerint a Kanári-szigetek neve a latin Canaria („kutyák földje”, canis=kutya) kifejezésből ered. Állítólag az egykori Mauretánia királya, II. Juba felfedezőket küldött ide, és amikor az emberei visszatértek, arról számoltak be, hogy tele van kutyákkal - ezt azonban Guillermo szerint semmi sem támasztja alá. (És ha már itt tartunk, a szigetcsoport nem a kanárik után kapta a nevét, hanem fordítva, a madarakat nevezték el később.)
Tengerpartok és halászfalvak
Ahogy írtuk a bevezetésben, nem csak a tengerpart miatt érdemes Gran Canariára utazni, de ha már ott hagyjuk, nem fogjuk kihagyni. Az út során nem volt olyan nap - még akkor sem, amikor a hegyekben kalandoztunk - hogy ne tértünk volna vissza a vízhez. Persze, ez nem olyan nehéz egy szigeten, de engem mégis minden alkalommal lenyűgözött, mennyire sokfélék a tengerparti települések. Az északnyugati Agaetében a hegyekkel szegélyezett, köves strandot a helyiek használják leginkább, onnan ugrálnak a vízbe, figyelik a Santa Cruz de Tenerife felé induló kompot, vagy épp ülnek egy étteremben és isszák a tenerifei barraquito-t (de lehet, hogy utóbbit csak a turisták), míg Maspalomasban szállodák sorakoznak egymás után és onnan sétálnak ki a homokos partra a vendégek.
Magyar nők Madridban: akik Európa egyik legpezsgőbb városában kezdtek új életet
Onnan tizenöt percre nyugatra található Puerto Rico, ami egészen az 1970-es évekig csendes halászfalu volt, akkor viszont felfedezték maguknak a britek és a skandináv országok lakói, mára egy konkrét nyaralótelepet húztak fel a hegyoldalakba, kikötőjében pedig vitorlások százai sorakoznak. Ottlétünk utolsó napján mi is vízre szálltunk, és elmondhatom magamról, hogy fél percig egymagam vezettem egy vitorláshajót!
Apropó kikötő: a szomszédban található Puerto de Mogánba sajnos nem jutottunk el, de ha ismét arra sodor a szerencsém, az első dolgom lesz megnézni a Velencéhez hasonlított kis települést, amit fehérre festett, színes keretekkel ellátott házak, hidacskák és virágos utcák jellemeznek, és direkt a turisták miatt alakítottak ki igencsak dekoratívra. Tele van szuper fotószpotokkal!
