Hallottál már a gyógyító kapcsolatokról: valószínűleg szükséged van rájuk
Ezeket láttad már?
Bilics Tímea vagyok, Önismereti mentor, Coach, a tudatos társkeresés szakértője. A mai világban, a megváltozott társadalmi lét és elvárások miatt már nem megy automatikusan és könnyedén a társunk megtalálása. A hozzám fordulók gondolkodásmódjában számos hasonlóságot tapasztalok, elakadásaikban számos párhuzam fedezhető fel. A szerelemről, a szeretetről, és a párkapcsolat működéséről, sőt egyáltalán az érzelmekről nem tanítanak az iskolában, önmagunktól pedig természetszerűleg nem tudjuk, hogyan működnek. Hiszem, hogy a valóban tartalmas, boldog és elégedett élethez, és a boldog párkapcsolat megtalálásához önmagunkon keresztül visz az út, így elengedhetetlennek tartom az önismereti munkát és tudatos életmódot. Ezért ebben a témában írok egy blogot és cikkeket.
Vannak olyan emberek és kapcsolatok, amik azért érkeznek az életünkbe, hogy gyógyítsanak, tanítsanak és új távlatokat nyissanak. Hogy begyógyítsák a sebeinket, megmutassák azt, ami hiányzott korábban, kimozdítsanak egy helyzetből vagy új világot nyissanak számunkra. Mintegy katalizátorok az életünkben, betöltenek, feltöltenek, előre mozdítanak, új szintre emelnek.
Lehet, hogy egyszer csak jön valaki, mint egy égi áldás, hűs, nyári zápor a megtépázott és kiszáradt lelkednek. Jön, a keblére ölel és marad egy ideig. Olyan, aki mellett megpihenhetsz, aki mellett nyugalmat találhatsz, aki mellett úgy érzed, talán lehorgonyozhatsz.
Megtisztítja és bekötözi a sebeidet, a szeretetével és figyelmével balzsamozza a lelkedet. Jól esik nagyon, iszod magadba, mint szikkadt föld mindezt a törődést. Telnek a napok és a hetek, és lassan újra át mered adni magadat a másik embernek, megtanulsz újra bízni, újra támaszkodni. Elhiszed, hogy értékes vagy, hogy szerethető vagy, hogy kívánatos vagy, hogy szükség van rád, hogy kellesz. Pont azt adja, ami legjobban hiányzott. Te pedig csak szívod magadba és belemerülsz mindebbe a szépségbe.
Aztán egy gyanútlan napon, halvány hiányérzet sejlik fel benned, ami csak átsuhanó gondolatnak tűnik, de beférkőzik az érzéseid közé és lassan növekedésnek indul. Azon veszed észre magad, hogy egyre többször jelentkezik, egyre erősebb lesz ez a hiányérzet és már másképp nézel a párodra.
Elhessegeted a gondolatot újra és újra, és a jóra koncentrálsz, hálás vagy mindazért, amit kaptál. Ám az nem hagyja magát, jön, nyomul, egyre többször és egyre gyakrabban áraszt el, folyton ott motozik, befúródott tüskeként szúrja az éppen csak behegedt szívedet.
És szúr és fáj, egyre gyakrabban és egyre jobban, egészen elvonja a figyelmedet a hétköznapokról, cselekvésre sürget, menekülésre ösztönöz. Bűntudatod van, hogy neked már semmi se jó, pedig itt van egy drága lélek, aki mindenestől neked adta magát.
Egyszerre érzed magad hálásnak és hálátlannak, egyszerre vagy tele és tölt be a hiány, egyszerre mennél és maradnál, kétfelé húznak, mintegy szétszakítanak az érzések.
Jusson eszedbe, hogy ezek azok az emberek és kapcsolatok, amik azért érkeznek az életünkbe, hogy gyógyítsanak. Hogy valamit megtanítsanak, hogy új távlatokat mutassanak. Mintegy katalizátorok az életünkben, amik előre mozdítanak, új szintre emelnek, de sokszor nem a végleges kikötők.
Hanem gyógyító kapcsolatok, amelyeket azért kapunk, hogy begyógyítsák a sebeinket, megmutassák azt, ami hiányzott korábban, kimozdítsanak egy helyzetből, új világot nyissanak számunkra.
Egy olyan világot, ahol megtapasztalod azt, hogy értékes vagy, hogy szerethető vagy, hogy kívánatos vagy, hogy szükség van rád, hogy kellesz. Égi ajándék, új szint, amihez belépőjegyet kapsz egy másik lélek által.
Valahol természetes, hogy ha megsérültünk, akkor a következő kapcsolatunkban gyógyulást keresünk. Így van ez akkor is, amikor társat keresünk.
Így biztosan nem tudod becserkészni a kiszemeltet: így viszont könnyedén
Így biztosan nem tudod becserkészni a kiszemeltet: így viszont könnyedén
Legfőbb szempontunk mindig az előző, legerősebb hiány betöltése, ami fáj és lüktet. A fókuszunk ott van, és sok más szempont ilyenkor háttérbe szorul, elhomályosul. Sokszor ez oda-vissza működik, egyszerre vagyunk gyógyulók és gyógyítók mindketten. A másik mellett megpihenhetünk, töltekezünk, egymást emeljük. Mindketten rájövünk, hogy értékesek, szerethetők vagyunk, hogy ránk is szükség van ezen a világon.
A gyógyulás folytán viszont, ahogy megerősödünk, ahogy csökken a fájás és gyógyul a seb, látásunk újra élessé válik és lassan előlopakodik az összes többi, háttérbe szorult szempont is.
Így van úgy, hogy el kell válni, bármelyik oldalon is vagy, gyógyító vagy gyógyuló.
Ha vérzik a seb, azt be kell kötözni, meg kell erősödni, mielőtt tovább mennénk. De nem biztos, hogy ez a végleges kikötő, és hogy utunk egy irányba visz tovább, lehet, hogy csak keresztezte egymást egy rövid időre.
Ennek felismerése mindkét oldalon nagyon fájdalmas lehet.
Lehet, hogy Te vagy az, aki mennél tovább és fáj, hogy fájdalmat okozol. Pont annak, aki kihúzott a gödörből, aki feltöltött, táplált téged, aki segített újra kilépni a fényre.
Végtelen hálás vagy neki és jó, hogy veled volt, de van, hogy úgy érzed, tovább kell menned, tovább kell keresned. Fontos ilyenkor megvizsgálni a nyughatatlanságod okát, nem csak a délibáb csalogat-e vagy megijedtél a közöstől és az együttől és követve a régi mintát menekülnél tovább.
Ha megvizsgáltad és erős a hited, hogy másra vágysz, akkor tudd, hogy ez is teljesen rendben van.
Állj elé, tárd fel az érzéseidet és hálás szívvel mondj neki köszönetet. Ha fontos vagy, ha valóban fontos vagy, akkor meg fogja érteni és utadra enged.
És van úgy, hogy a másik menne tovább. Úgy érzed, mindenedet odaadtad, szíved összes szeretetével jelen voltál, és épp csak megkaptál valamit, máris el kell engedni. és úgy érzed, nem bírod ki az újabb csalódást.
Neked ilyen fontos felismerni a különbséget a gyógyító, tanító kapcsolatok és a végleges kikötő között, a különbséget, a saját vágyam és a közös között.
Van-e közös egyáltalán, vagy csak kivetítem a sajátomat a másikra, mert annyira vágyom rá? Meghallottam-e, amikor jelzett, észrevettem-e a leválás jeleit vagy csak vakon mentem előre, az álmomat követve?
Bármennyire is úgy érzed, megérkeztél, ez csak akkor van így, ha mindketten így érzitek. Vízen úszó bólyához nem lehet a hajódat végleg kikötni, mert akkor minden egyes széllökés és hullám újra és újra megtépáz, a létedért kell folyton, és erőn felül küzdeni.
Ilyenkor arra gondolj, hogy azzal szereted igazán, ha útjára engeded és emlékeidben megtartod mindazt a szépet, amit együtt megéltetek és rálépsz arra az útra, amiért ez a kapcsolat a te életedbe érkezett. Mit adott vajon? Mit tapasztaltál meg? Mivel lettél több, bölcsebb, milyen új szintre léptél általa, milyen távlatok nyíltak meg?
Aztán veszel egy nagy levegőt, rálépsz az új utadra és megkeresed a saját kikötődet. Kívánok ehhez erőt és kitartást!
Szeretettel,
Bilics Tímea – Önismereti mentor, Coach, a tudatos társkeresés szakértője
www.bilicstimea.hu
