Csak egy éve érkezett a Diorhoz, Jonathan Anderson máris átírta a szabályokat
Oké, kár volna tagadni, mi is imádjuk a könnyed, szórakoztató és bizsergető, de alapvetően természetesen jobbára egy kaptafára készülő romantikus regényeket.
Ezeket láttad már?
Nincs is pihentetőbb, mint belefeledkezni egy ilyen negédes álomvilágba, ahol mindenki erős, gazdag és gyönyörű, és ahol bizton számíthatunk rá, hogy a felkavaró bonyodalmak ellenére végül minden csodásan alakul. Az ilyen romantikus könyvek már a borítójukkal sem szoktak zsákbamacskát árulni. A izzó szenvedélyek, és a tökéletes testek, romantikus, sőt erotikus egymásba fonódása már a címoldalon figyelmeztet rá, hogy a realitást nyugodtan hagyhatjuk a regény lapjain kívül.
Azonban a kisördög természetesen ott van az emberben, hogy mi lenne, ha. Például, ha realitás legalább valamilyen szinten része lenne ezeknek a regényeknek. Azonkívül, hogy sok-sok zseniális paródiát ismerünk, ami kiforgatja ennek az álomvilágnak a panelelemeit (például Parti Nagy Lajos A test angyala címmel írt feledhetetlen szerelmesregény paródiát Sárbogárdi Jolán álnéven), de most itt egy zseniális fotós, Kathleen Kamphausen, aki a vizuális megjelenést tette paródia tárgyává.
A szirupos álomvilág irracionálisan tökéletes főhősei helyett egyszerű, hétköznapi embereket szerepeltetett a nyugodtan mondhatjuk, nyálas kulisszák között, az eredeti beállítások megőrzésével. Nem tudunk többet mondani: elképesztően vicces!
