Hogy tesz depresszióssá a Facebook?
Ollé, ismét bebizonyosodott, milyen gyorsan repül az idő! Jó barátunk, a Facebook, immáron tíz éves. Ennek örömére készítettek is egy applikációt, mellyel megnézheted, hogy pontosan mennyi időt is töltöttél a szájton regisztrálásod óta. Ha kipróbálod, készülj fel, nekem sokkoló volt az élmény!
Ezeket láttad már?
A GLAMOUR márciusi számában is sok érdekességet olvashatsz a Facebook-függőségről, ami immáron napi szintű problémává kerekedett a legtöbb profillal rendelkező ember életében.
Ugyanaz jellemzi ezt, mint a többi függőséget, azaz, hogy éghetetlen vágyat érzel arra, hogy megnézd az újdonságokat. Az idő előrehaladtával egyre nő benned a feszültség, hogy megnyithasd az oldalt, és hatalmas megkönnyebülés, amikor látod a hírfolyamodat. Azt, hogy megint nem maradtál le semmiről. Ismerős? Persze ne felejtsük el, hogy más oldalak, közösségek is nagyban hozzásegítenek ehhez, hisz több hely is van, ahova Facebook profil nélkül nem tudsz belépni.
De azon kívül, hogy függővé válunk, hogy a napi munka során folyamatosan nyitva van valahol a számítógép sarkában a közösségi oldal, más hozadéka is van a dolognak. Mégpedig, hogy egyre elégedetlenebbek leszünk az életünkkel.
Anno láttam egy posztot, ami valahogy így hangzott: "Kívánom, hogy egyszer tényleg olyan életed legyen, mint amilyet a facebookon mutatsz.". Szerintem a legtalálóbb bejegyzések egyike volt, amivel találkoztam.
Mindenkinek van ugyanis egy homlokzata, az, amit általában mutat magáról, magából. A fogalom kitalálója, ezt a "valós" életre alkalmazta. Legjobban a randival tudnám leírni. Hasonlítsd össze az első randit, mondjuk egy évvel későbbi mozis esttel. Gyanítom, eléggé másképp viselkedtetek a két szituban. Először csak a szépet, jót mutatjuk, talán egy kicsit túl is cicomázzuk, de ahogy a másikat közelebb engedjük, úgy láthat a homlokzat mögé.
Na ez az, amit facebookon nem teszünk. Azaz, ott marad a külsőség, csak az, amit mutatni akarunk magunkból. Ami mindig pozitív. Megmutatjuk, hogy vidámak vagyunk, szexik, sokoldalúak, tudunk főzni, sok barátunk van, és örökké járjuk a várost, a világot. Tehát az élet tökéletes.
Korábban ezt a tökéletességet a plakátokon, reklámokban láttuk, most azonban bővült a kör, barátaink is remekül néznek ki. Te is olyan sikeres akarsz lenni, mint a többiek, és elfelejted, hogy ők sem mindig azok. Mert ahogy sikerei vannak mindenkinek, ugyanúgy kudarcai is. Nincs olyan ember, aki kizárólag az élet napos oldalán él, csak ezt nem fogod látni a hírfolyamodban.
Mi a megoldás?
Ebben az esetben nem hiszek a drasztikusságban, abban, hogy törölni kell a profilt. A kapcsolattartás, az információszerzés, a kikapcsolódás nem rossz dolog, csak érdemes limitálni. Előrelépés tehát, ha csak csökkented az oldal használatát.
Észrevetted például, hogy ha bárkinek várnia kell valahol, első dolga elővenni a telefont? Megoldás lehet például, hogy törlöd az applikációt, és inkább az emberekre, a környezetre, egy könyvre, újságra figyelsz.
Tűzd ki, mikor nézel facebookot és mennyi ideig. Ha valóban függő vagy, az elején még nehéz lehet. De hidd el, rövidesen észlelni fogod, mennyi hasznos idő felszabadult. Hajrá!
