Hogyan teheted jobbá a kapcsolatodat?

Minden kapcsolatnak megvan a maga üteme, mintázata, dinamikája, de abban talán mindenki egyetért, hogy az eleje a legintenzívebb, mert még minden új, minden érdekes, mindent tudni akarunk a másikról, és mindent ki akarunk próbálni vele. Aztán, ahogy egyre több a közös tapasztalat, úgy kezd csendesedni a kezdeti hév, majd jönnek a kisebb-nagyobb problémák, feladatok, idővel pedig egyre szürkébb lesz minden.

Nyilvánvaló, hogy a fenti pár sor egy nagyon leegyszerűsített kapcsolati modell, ugyanakkor tény, hogy egy idő után ott lesz a megszokás. Ami nem feltétlenül jelent rosszat, hisz rengeteg dolog vesz körül minket, amit már megszoktunk, és pont ettől lesz biztonságos. Ilyen például a lakás, ahol élünk. Ugyanakkor, ahogy azt is szeretjük újítgatni, átrendezni, feldobni néha ezzel-azzal, úgy érdemes a kapcsolatunkkal is ezt tenni.

Ennek sok útja lehet. Akár kereshetünk közösen valami olyan programot, amit addig soha nem csináltunk, talán eszünkbe se jutott. Dönthetünk úgy, hogy többet mozdulunk ki együtt, de kipróbálhatjuk azt is, milyen belekezdeni valamibe egyedül. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindig külön kell lenni. Heti pár óra tökéletesen megteszi, hisz a közös élmények nem pótolhatók. Egyszerűen meg kell találni az egészséges egyensúlyt

A kapcsolatok elején nagy kíváncsisággal hallgatjuk egymást, mert érdekes, ami addig történt velünk, az addigi tapasztalataink, az, ahogy aktuálisan a világot látjuk. De ezt vissza lehet hozni később is.

Ha ismét elindultok egy kicsit külön utakon, (és itt semmiképpen sem arra gondolok, hogy új partnerekkel ismerkedtek, sokkal inkább új hobbira, külön férfi/női programokra) akkor ismét sokat tanulhattok egymástól, ismét hallgathatjátok egymás sztoriait. Persze ehhez el kell engedni a másikat, ami nem mindig könnyű, hisz bekapcsolhatnak különböző frusztráló gondolatok, amik leginkább a féltékenységből, a másik elvesztésétől való félelmekből táplálkoznak.

Nehézség lehet az is, ha csak az egyik fél szeretne új tapasztalatokat szerezni, miközben a másik nemhogy a támogatását nem adja, de még le is húzza az egyiket a különböző törekvéseiben. Ez gyakran vezet akár a szétváláshoz is, mert annyira különböző szellemi szintre kerülhet a két ember, hogy tényleg nem tudnak a továbbiakban együtt élni. Persze ilyenkor a döntés mindenkinek a sajátja, hogy marad-e az új dolgoknál, vállalva, hogy a másikat elveszíti, vagy inkább visszatér a megszokott, régi kerékvágásba.

Mindenesetre, ha a dolog működik, akkor viszont nagyon nagyokat lendíthetünk egymáson, egymás életén azzal, hogy megengedjük magunknak és a másiknak is a fejlődést, az új tapasztalatok szerzését, amit aztán megoszthatunk, így téve teljesebbé és izgalmasabbá a kapcsolatot.