Kalandvágy, ígéretesebb jövő, több pénz, új környezet, kihívások, jobb időjárás - a legnépszerűbb okok, hogy valaki miért költözik külföldre. Vagy hát a munka, a szerelem - nekem utóbbi hozta meg azt a döntést, amiről sosem gondoltam volna, hogy meglépem.
Ezeket láttad már?
- Külföldön nehéz megszokni az új környezetet, az anyanyelv és a magyar ételek hiányát.
Tulajdonképpen soha nem akartam elköltözni Magyarországról, és soha nem volt a terveim között még egy fél év Erasmus sem. Mindig is azt gondoltam, hogy nem tudnám megállni a helyem, nem láttam, hogy mi lenne az első lépés. Ezen kívül pedig szerettem itthon élni, úgy éreztem, a kis mikrokörnyezetemben sikerült megteremteni valami olyan életet, amit szerettem volna.
Van, amit nem lehet megszokni
Aztán az elmúlt 3 év mást hozott, először Párizsba költöztem, majd Brüsszelbe, majd Abu Dhabiba, most pedig Dubajban élek. Az biztos, hogy az angol nyelvterületeken egyszerűbben boldogulok, így végre a külföldi élet varázsát, pozitív oldalát is megélhetem, de egy biztos, bármennyivel is könnyebb vagy nehezebb kint, egyes dolgokat nem tud megszokni az ember.
Egy ideig azt hittem, hogy minden barátság fenntartható, és nem lesz kérdés, hogy a viszonyok ugyanúgy alakulnak majd. És azt kell hogy mondjam, a barátságaim jelentős részét megtartottam, és akik fontosak számomra, azok most is az életem részei. Ám ettől függetlenül, meg kell szokjam, hogy a sorrendben már máshol foglalok helyet. Ahogyan ők megtanulnak azzal együttérni, hogy nem én megyek át proseccózni kedd este, nekem is, hogy mást hívnak helyettem. Meg kell érteni, hogy ez nem a szeretetről szól, egyszerűen más valakit minden nap, személyesen az életedben tudni, és más távolról.
Hiányoznak a magyar ételek
Amikor Pesten járok, a bőröndöm visszafelé mindig tele van. Pokolian nehéz megteremteni a saját ízlésem, a saját szájízem szerint megfőzni a dolgokat, ha mások az alapanyagok. Egyszerűen rájön az ember, hogy sok mindent lehet mondani, de a magyar kaja igenis jó. A paprika máshol nem ilyen, ahogyan a fokhagyma és a szalámi sem. Nincs ilyen jó minősége, más fűszerezések dominálnak, amelyek más országokra jellemzőek. Sőt, sok dolgot nem is lehet kapni, nem lehet úgy elkészíteni. Próbálkozunk persze a húslevessel, de sose lesz olyan íze, mint a pesti kispiacon vett zöldségekből.
Álomélet Dubajban? Ilyen fizetésre számíthatsz, ha az Emírségekben vállalnál munkát
A színház szintén egy érzékeny pont, ahogyan a stand-up comedy, vagy a koncertek is. Más az anyanyelveden hallani a poénokat, vagy ordítani a kedvenc számodat. Más hazai előadókat nézni közelről, akiknek tudod a sorsát, ismered az útját. És máshogyan ülnek a poénok. Amikor külföldön hallgatod a vicceket, rájössz, hogy magyarul mennyivel szebben és választékosabban szól minden, és hogy az anyanyelveden mennyivel színesebben meg tudnád fogalmazni.
Már te sem vagy ugyanaz
És közben kicserélődsz te is, mert ugyan már nem keresed a szavakat, és megérteted magadat más nyelven is, mégis idegen az egész. Azt érzed, mintha az angolul beszélő ember egy másik személyiség lenne, és mintha az igazi éned közben elveszett volna. Sokszor poénkodunk azon a kollégákkal, hogy a másik elképzelni sem tudja, az anyanyelvünkön mennyire viccesek vagyunk, és milyen szórakoztatóak. Hiába tudod szótár szerint a szavakat, az a kis plusz, az a fűszer teljességgel hiányzik az idegen nyelven.
Amikor az ember visszajön Magyarországra, valahogy jobban tud örülni annak, ha süt a nap, vagy szépek a virágok. Hirtelen sokkal nagyobb jelentősége lesz annak, ha a nap beragyogja a Dunát, vagy ha a Margitszigetet belepi a hó. Más lesz a rakparton borozni, mintha minden pillanatban egy olyan emlékképet élnél át, ami pokolian fáj, hogy soha nem jön már vissza, és tudatosul benned, hogy pontosan mi is az ára az új életednek.
Mindent átértékelsz
A ki nem bontott Egri Csillagok, a fel nem bontott téli szalámik, a meg nem tartott lakásavató a fancy budai kerületben, ahol gondoltad, hogy majd megöregedsz, és a meg nem kapott előléptetés álmaid munkahelyein, ahová az egyetemen még nagy svunggal készültél. Más lesz a karácsonyi vásár, a hó újra csoda - főleg ha a sivatagban élsz -, ahogyan képes vagy arra is, hogy 3 órát állj éjszaka az erkélyen, mert esőt sem láttál még évek óta. Amikor elkezded értékelni a friss levegőt, a fákat, a tájakat, az erdőt, a hegyeket - minden olyan dolgot, amit irodalom órán hetedikben még dögunalomnak tartottál, de hirtelen azonosulni tudsz az összes magyar költő verseivel, és azzal, mennyire szépnek látta a hazáját.
És persze egy élet is kevés elfogadni azt, hogy otthon már túl kívülálló vagy, máshol túl otthoni. Kicsit kapsz az országból, amikor hazajössz, de te már nem ide tartozol, de amikor máshol vagy, valamennyire azért visszavágysz. Aztán újra és újra átértékeled, jó volt-e egykor mindent hátrahagyni, megérte-e. Elképzelsz egy párhuzamos valóságot, ahol a helyes egyetemista srác a pasid, ahol talán lassabban haladsz, de minden családi ebéden ott vagy, ahol mindenki hallja, hogy milyen humoros vagy az anyanyelveden, és ahol egy nehéz nap után tele van a hűtő az összes kedvenceddel.
