Így váltunk családdá: Zsófi és Adri története

Müller Zsófi párjával Adrival hat éve alkotnak egy párt, fél éve pedig a legnagyobb harmóniában és egyetértésben nevelik közösen kislányukat.

Hogy indult a kapcsolatotok?
Hat éve találkoztunk a feleségemmel, mindketten a Vígszínházban dolgoztunk és viszonylag gyorsan egymásra találtunk. Az első három év kicsit rögösebb úton haladt. A homoszexualitásom felvállalása mindig is az életem természetes része volt. Kilenc éves korom környékére, már rájöttem, hogy minden szempontból a nőket szeretném magam körül tudni, a gimi elején nyilvánvalóvá vált, hogy a hozzájuk vonzódom. Nálunk a családban soha nem volt probléma, azonban a párom Adri oldaláról nem ment ennyire könnyen. Alapvetően nem így képzelte az életét, nem azt a képet látta magáról gyerekként, hogy majd egy nő fogja feleségül venni. Ráadásul egy teljesen klasszikus családból származik, ahol viszonylag nehezen fogadták el a másságát. Senki nem számított rá, hogy Adrinak ebben a felállásban lesz családja. Én nagyon bíztam benne az elejétől, optimistán hittem benne, ha az ember szereti a gyerekét és azt látja, hogy boldog, akkor előbb vagy utóbb megenyhül.

Mikorra rendeződött igazán a viszony?
2019-ben volt az esküvőnk, a teljes családunk, barátaink körében. Addigra mindenki elfogadta a kapcsolatunkat, teljes harmónia jellemezte a napot. Nagyon szép élmény volt, majd ezt követte a nászutunk Cipruson, ahonnan nem ketten, hanem már hárman tértünk haza. Lombikbébi program segítségével fogant a kislányunk, egy nagyon kedves barátunk segítségével.

Miért Cipruson történt a beavatkozás?
Aki jártas a témában valószínű tudja, de aki nem annak fontos elmondani, hogy azért volt szükség egy külföldön található egészségügyi intézményt felkeresnünk, mert itthon ebben a felállásban sem jogilag, se anyagilag nem támogatott beavatkozás. Azonos nemű párok nem vehetnek részt lombik programban és mivel bejegyzett élettársi viszonyban kapcsolatban vagyunk, a barátunk és a párom nem is jelentkezhetett volna egy ilyen jellegű egészségügyi programra.

Mindig is egyértelmű volt, hogy majd akartok gyermeket vállalni?
Ahogy egy klasszikus férfi-női kapcsolat esetében nálunk is felmerült a kérdés. Adri már az első randin kijelentette, hogy nagy családot szeretne. Akkor én még nem éreztem annyira erősnek ezt az érzést, kellett egy kis idő, hogy bennem is megszülessen a gondolat. Felmerült a kérdés, hogy ismerőstől kérjünk segítséget vagy a donoros megoldást alkalmazzuk. Sokáig úgy gondoltam nem lenne jó egy harmadik félt is bevonni, de aztán Adri megerősítette bennem, hogy szükség van erre, hogy a későbbiekben ne legyen a gyerekben hiány. Igenis tudja, hogy ki az apukája. Azóta folyamatosan tartjuk a kapcsolatot vele.

Hogy élitek a mindennapokat?
Akárcsak egy teljesen átlagos család. Szerencsések vagyunk, mert egy olyan szociális háló van körülöttünk, ami alig enged be negatív megnyilvánulást. Hálásak vagyunk mindezért a minket körülvevő, védelmező családi és baráti közegnek.