„Amikor flörtölni kezdtem egy pincérrel, tudtam, hogy meg kell menteni a kapcsolatunkat”
Ellaposodott a kapcsolatod? Az még nem a világ vége, és abszolút nem jelenti azt, hogy valami végleg elromlott köztetek. Sőt!
Ezeket láttad már?
Szakértők segítségével is sokat beszéltünk már a párkapcsolatok fejlődési korszakairól. Természetes jelenség, hogy a kezdeti heves lángolást egy nyugodtabb, de mélyebb intimitáson és elköteleződésen alapuló szakasz váltja föl. Előfordul, hogy egy pár beleragad a rutinba, és valóban kicsit unalmassá válik a kapcsolat. Három olvasónk elmondja, hogyan talált kiutat belőle.
Netflix minden este
Tavaly az egész telet kanapén fetrengve, sorozatokat nézve töltöttük a párommal, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam. Úgy tűnt, őt ez nem zavarja, én viszont már odáig jutottam, hogy egyre kevesebb kedvem volt munka után hazamenni. Amikor pedig az egyik étterem felszolgálójával kezdtem el flörtölni, tudtam, hogy itt sürgősen tenni kell valamit. Leültem, és beszéltem a vőlegényemmel. Elhatároztuk, hogy heti két „kimenőnapja” lesz mindkettőnknek, amikor sportolunk vagy másokkal töltjük az időt, és legalább heti egyszer elmegyünk moziba, színházba vagy csak beszélgetni egy pohár bor mellett. Arra is odafigyeltünk, hogy otthon is interaktívabban töltsük az időt. Mindössze ennyi kellett, és néhány hónap múlva épp olyan intenzívvé vált a kapcsolatunk, mint amilyen az elején volt. Anita (29)
Nem volt saját életem
Szeretem a rutint, így elég könnyen unalmassá válik az életem, ha nem figyelek oda. Két éve tartó kapcsolatomban is afelé haladtunk, hogy minden nap ugyanaz és ugyanúgy történt. Engem ez nem zavart, de a barátom fojtogatónak érezte a légkört. Ettől kapálózni kezdtem, és még tapadósabbá váltam, ami persze pont nem segített. Viszont ekkor kerültem az egyetemre, és végül ez volt a szerencsém! Egyszerűen nem maradt időm, rengeteg különórám volt, gyakran este hatig az egyetemen voltam, olyankor már nem is találkoztunk aznap. Biztos voltam abban, hogy ez végleg beteszi a kaput nálunk, de éppen az ellenkezője történt: egyre izgalmasabbá kezdtem válni a párom számára, aki már nem unatkozott, hanem megjegyezte, hogy mennyit változtam előnyömre, és kifejezetten várta a találkozásainkat. Már látom, hogy csak annak a kapcsolatnak van jövője, ahol mindkét fél képes fejlődni és változni. Viki (22)
Időutazás
Berlinben ismerkedtünk meg, én tanulni mentem ki, ő a cégénél volt kiküldetésben. Az első látásra szerelmet három év boldogság követte, de aztán valahogyan minden elromlott. Nem volt semmi drasztikus történés, egyszerűen csak azt éreztem, már nem vágyom vele lenni. Szakítottunk, de nem találtuk a helyünket. Ekkor egy önsegítő könyv egyik sora nagyon megragadott: egy kapcsolat olyan, mint egy kényes növény. Ha nem gondozzuk, nem adjuk meg neki, amire szüksége van, akkor óhatatlanul elszárad. Rájöttem, hogy nekünk volt egy szép virágunk, amit elfelejtettünk gondozni, és talán csak ez volt a baj. Ismét elkezdtünk találkozgatni az exemmel, és elmentünk együtt Berlinbe is, ahol újra felidéztük, miért szerettünk bele a másikba. Azóta is azt gondolom, hogy egy ellaposodott kapcsolat olyan, mint egy virág, ami nem kap elég fényt vagy vizet – megtehetjük, hogy kidobjuk, de azt is, hogy elkezdjük odafigyeléssel feléleszteni. Lili (31)
