Kellenek-e modern macsók?

"Szerinted nem tök mindegy, hogy a mosdóba belépve a férfi hajtja föl, avagy a nő hajtja le a WC ülőkét, mielőtt használja? Ki és mikor döntötte el, hogy melyik az ülőke ideális állapota?"

Egy régi jó barátom - férfiről van szó - tette fel nekem ezt a kérdést, és őszintén elgondolkodtatott. Mert tény, hogy az együtt élő párok szóváltásainak egyik jellemző forrása a WC ülőke helyzete. Van köztetek olyan, aki még nem vitázott ezen? És őszintén belegondolva, nem tök mindegy, hogy föl van hajtva vagy le van hajtva? Péter aztán áttért arra a szerinte elszomorító jelenségre, hogy a modern nők egy része a hagyományos, és a szó még pozitív értelmében vett macsóságot módszeresen kiirtotta a pasikból, így ma már lassan tényleg csak a papucs és a megrögzött szemétláda kategória létezik. Péter kissé hajmeresztő elmélete szerint a megrögzött "szemétláda" nagyfokú elterjedését éppen az okozta, hogy a hagyományos macsóság ellen lázadók némelyike addig lázadt, amíg túl nem lőtt a célon.

Na, jó, kérdeztem én, de akkor mégis mit tehetünk, hogy helyreállítsuk a rendet? Barátom szerint az a megoldás, hogy megfogadja minden nő, ezentúl nem vitázik a pasijával olyasmiért, ami pusztán csak a két nem különbözőségéből fakad. Ha ezt sikeresen elérte, akkor nyugodt szívvel várhat el cserébe sok mindent. Azaz: ha legközelebb egész vasárnap ruhákat akarunk próbálgatni a plázában, tegyük meg azt a szívességet, hogy a barátnőnket visszük, nem a pasinkat, ha partnerünk a legjobb barátja születésnapján egynél több pohár bort szeretne elfogyasztani és nem indulna haza tizenegykor, ne fenyegessük szex megvonással, ha pedig éppen a kedvenc csapata kupamérkőzése megy a tévében, várjuk meg a közvetítés végét, mielőtt lelki támogatást kérnénk brutális és szükségtelen fogyókúránk elviseléséhez. És szálljunk le a WC ülőkéről! Persze csak képletesen? Ha ezek után a szóban forgó férfi nem zár karjaiba minden alkalommal, amikor szükségünk van rá, nem fejezi ki szóval és tettekkel, milyen boldog, hogy velünk élhet és nem igyekszik a kedvünkre tenni az ágyban, csapjuk le jó hangosan és jelzésértékűen az ülőkét a mosdóban, és távozzunk. Örökre.