A külföldre költözés az egyik legromantikusabb döntésnek tűnik addig, amíg valóban meg nem történik. Amíg csak tervezed, addig minden egy inspiráló Pinterest board. Új város, új lakás, új karrier, új verzió önmagadból. Azt érzed, hogy végre kilépsz abból, ami már szűk volt, és valami nagyobbat, valami izgalmasabbat választasz. És hidd el, ez valahol így is van.
Ezeket láttad már?
Ám arról már kevesebben beszélnek, hogy a kezdeti eufória után jön egy hullámvölgyekkel teli szakasz, amin szinte minden külföldre költöző magyar átesik. Nem azért, mert rossz döntést hozotak, hanem azért, mert ez a valóság.
1. A magány érzése előbb utóbb mindenkit utólér
Az első mélypont általában a magány, és ez sokkal alattomosabban érkezik, mint gondolnád. Az első hetekben minden új, minden érdekes, mindenre rácsodálkozol. Tele vagy teendőkkel, ügyintézéssel, lakásberendezéssel, felfedezéssel. Aztán egyszer csak eljön egy teljesen átlagos kedd este, amikor hazamész egy hosszú nap után, és nincs kinek elmesélned, milyen volt.
Nincs az a barátnő, akit csak felhívsz, nincs az a vasárnapi ebéd a családdal, ami eddig automatikusan ott volt, egy karnyújtásnyira, és amire annyiszor nem akartál elmenni. Ilyenkor tudatosul igazán, hogy most tényleg mindent egyedül építesz fel. Még akkor is, ha vannak körülötted emberek, a valódi kötődéshez idő kell, és ezt az időszakot sokan nehezebben viselik, mint előre gondolták.
2. Egy új ember vagy, és újra bizonyítanod kell
A második mélypont akkor érkezik, amikor rájössz, hogy külföldön senkit nem érdekel, ki voltál otthon. Lehet, hogy Magyarországon stabil karriered volt, elismertek a szakmádban, pontosan tudtad, hol a helyed. Egy új országban viszont újra kell definiálnod magad. Lehet, hogy kompromisszumos munkát vállalsz, lehet, hogy nem ott kezded, ahol szeretnéd, és az egód ezt nem mindig kezeli elegánsan.
3 személyiségtípus, akinek nem ajánlott a külföldi élet
Ez az a pont, amikor sokan belül vívódnak. Vajon visszalépés ez, vagy stratégiai előrelépés? A válasz általában az, hogy hosszú távon stratégia, rövid távon viszont fáj. Mert újra bizonyítani kell, újra láthatóvá kell válni, és ez mentálisan sokkal keményebb, mint amilyennek kívülről tűnik.
3. Sehol sincs kolbászból a kerítés
Szintén mélypontot okoz a realitás, ami akkor csap arcon, amikor a romantikus költözés narratívája találkozik a bürokráciával és a hétköznapokkal. Legyen szó Párizsról, Londonról vagy Baliról, minden országban van egy pont, ahol azt érzed, hogy a rendszer nem neked lett kitalálva. Papírok, engedélyek, biztosítás, vízum, bankszámla, adózás.
Még ha beszéled is a nyelvet, az ügyintézés szintje teljesen más. Ilyenkor könnyű elbizonytalanodni, és feltenni magadnak a kérdést, hogy valóban megérte-e. A válasz nem az adott pillanatban születik meg, hanem hónapokkal később, amikor már túl vagy ezen a szakaszon. De amikor benne vagy, nagyon is valóságos a frusztráció.
4. A honvágy akkor is gyötör, ha otthon nincs senkid
Az egyik legkínzóbb pont a honvágy, ami nem mindig a család vagy a barátok miatt jelentkezik. Sokszor inkább az hiányzik, hogy minden magától értetődő. Hogy nem kell minden egyes beszélgetésnél koncentrálnod, hogy nem kell kulturális különbségeket elemezned, hogy nem kell újra és újra alkalmazkodnod. Hiányzik az anyanyelved biztonsága, az a fajta természetesség, amit csak ott érzel, ahol felnőttél. Ilyenkor hajlamos az ember idealizálni az otthont, és elfelejteni azokat az okokat, amiért eljött. Fontos felismerni, hogy a honvágy nem gyengeség, hanem az alkalmazkodás egyik természetes állomása.
5. Minden döntésnek kiemelt súlya van
Szintén az egyik leggyakoribb mélypont, és talán a legkomolyabb, mert ekkor már nem az első nehézségekről van szó, hanem egy mélyebb kérdésről, a maradok vagy hazamegyek kérdése. Amikor már nem turista vagy, hanem valóban ott élsz, akkor jön el az a pont, amikor mérlegelsz. Hol látom magam hosszú távon? Hol tudok szakmailag fejlődni? Hol érzem magam érzelmileg stabilnak? Ez a döntés nem fekete-fehér, és nincs rá mindenféle szempontból jó válasz.
Van, aki marad, mert rájön, hogy a nehézségek ellenére is itt tudja azt az életet élni, amit elképzelt. Van, aki hazamegy, mert felismeri, hogy számára más értékek fontosabbak. Egyik út sem kudarc, ha tudatos döntés áll mögötte, így ne félj akár a visszalépés, akár a maradás mellett dönteni, hidd el, mindenhogyan jó lesz.
Három éve külföldön élek, ezek hiányoznak a leginkább Magyarországról
A külföldre költözés identitásváltás is
Egy olyan önismereti folyamat, ahol kénytelen vagy szembenézni azzal, mennyire vagy rugalmas, mennyire vagy kitartó, és mennyire tudsz egyedül is stabil maradni. A mélypontok nem azt jelentik, hogy rosszul választottál, hanem hogy valóban belevágtál valamibe, ami nagy feladat, és tele van kihívásokkal.
Ha most éppen egy ilyen szakaszban vagy, érdemes egy dolgot tisztán látni: nem az a kérdés, hogy lesznek-e nehézségek, hanem az, hogy mit kezdesz velük. A külföldi élet nem azoknak való, akik sosem bizonytalanodnak el. Hanem azoknak, akik a bizonytalanság ellenére is képesek továbbmenni, és közben újra és újra felépíteni önmagukat.
