Legalább 2102-ig várnunk kell, amíg megszűnik a bérszakadék a nők és a férfiak között
Magyarországon több mint 4 millió ember áll alkalmazásban, a fizetésnap sokaknak a hónap egyik kiemelt napja: a legtöbb ember számára a fizetés az egyetlen bevételi forrás, amelyből magát és a családját is fenn kell tartania, a szórakozásra vagy kikapcsolódásra fordíthat, sőt, elvileg ebből kellene fedeznünk a váratlan kiadásainkat és félretennünk a nyugdíjra is. Ez önmagában is szép kihívás, de különösen nehéz Magyarországon, ahol a nettó átlagkereset az egyik legalacsonyabb az EU-ban, csak Romániában, Lettországban és Bulgáriában rosszabb a helyzet. A fizetések jelentős hatással vannak arra is, hogy ki mennyi nyugdíjat kap, így a több mint 2,5 millió nyugdíjas számára is meghatározó jelentőségű a korábbi fizetése. A fizetések körüli kérdéseket mindezek ellenére általában titkok és találgatások övezik, sem a munkáltatók, sem a munkavállalók nem szívesen beszélnek a kérdésről. Akarjuk vagy sem, a fizetés milliók számára az élet egyik legmeghatározóbb kérdései közé tartozik.
Ezeket láttad már?
A magyar munkaerőpiac rengeteg egyenlőtlenséget fenntart és újratermel, de még az ezzel foglalkozó elemzések is gyakran elfeledkeznek a legtöbbeket érintő egyenlőtlenségről: a nemek közötti bérkülönbségről. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, még legalább 2102-ig várnunk kell, amíg megszűnik a bérszakadék a nők és a férfiak között.
Az Európai Unióban 16 %, Magyarországon 12 % a két nem közötti bérkülönbség órabérre számolva. Vagyis, amiért egy férfinek egy ezres, azért egy nőnek csak 880 forint jár. Ez azt jelenti: a magyar nők heteket dolgoznak minden évben - ingyen. A különbség még jelentősebb, ha hozzávesszük a fizetés nélküli, otthon végzett munkát. A bérszakadék kialakulásának több oka van, és mindegyikkel foglalkoznunk kell. Mindannyiunkat érintő kérdés a láthatatlan munka, amelyet nagyobb arányban vár el a nőktől a társadalom, ami azt eredményezi, hogy sokszor emiatt dolgozik több nő részmunkaidőben. A vezetői pozíciókban sokszor rugalmatlan munkaidőbeosztás és a hagyományos nemi szerepek szerinti elvárt viselkedés ahhoz vezethet, hogy különösen a vezető pozíciókból szorulnak ki nők. Bár a diplomások között 56% a nők aránya, a cégvezetésben hátrányban vannak: a Magyarországon működő cégek fele olyan, amelyeknek tulajdonosai és cégvezetői között is csak férfiak vannak. A vezetők közt a bérkülönbség még nagyobb: egyharmadával keresnek kevesebbet a nők a férfiaknál.
A bérkülönbség kialakulása már az iskolában és a családban elkezdődik: brit adatok szerint a fiúk 5-13%-kal több zsebpénzt kapnak, mint a lányok, és velük szemben a nevelésük során többször fogalmazódik meg az az elvárás is, hogy családfenntartóként is helyt kell majd állniuk. Ennek már rögtön az első állásinterjú előtt szerepe lesz: a férfi jelentkezők magabiztosabban jelentkeznek egy állásra akkor is, ha a megítélésük szerint csak 60%-ban felelnek meg egy kiírásnak, ugyanakkor a potenciális női jelentkezők sokszor be sem adják a jelentkezésüket, ha nem felelnek meg teljesen minden feltételnek. Az álláskiírások szóhasználata is meghatározó lehet abban, hogy kik jelentkeznek, mert bizonyos tulajdonságokat férfiasnak vagy nőiesnek ítélhet a társadalom. Egy kutatás szerint egy felvételi eljárásban ugyanarra a pozícióra két különböző álláskiírást adtak ki, amelyek csak abban különböztek, hogy az egyikben „versenyszellemet és határozott fellépést” vártak el, a másikban pedig „lelkesedést és innovációra való képességet” és a jelentkezők között a nők aránya rögtön 5-ről 40%-ra növekedett.
A férfi jelentkezők sokszor magasabb fizetést is kérnek, a férfi vezetők pedig sokszor megértőbbek a magasabb fizetési igényt megfogalmazó férfitársaikkal, vagy minden évben inflációkövető béremelést kínálnak nekik, miközben a szülési szabadságon lévő nőknél nem alkalmazzák a bérkorrekciót, amikor az anya visszatér. Előfordul, hogy a munkáltatók nem vesznek fel egy pályakezdő nőt vagy próbaidő alatt indoklás nélkül szüntetik meg a munkaviszonyát, mert attól tartanak, hogy nekik fog bonyodalmat okozni, ha szülési szabadság idejére a pótlásáról kell gondoskodniuk, vagy az anya visszatérésekor ki kell adni vagy meg kell váltani a szabadnapokat. És vannak munkáltatók, akik egyszerűen csak azért adnak kevesebb fizetést ugyanazért a munkáért, mert a munkavállaló nő.
A bérkülönbség puszta számainál is brutálisabb az az üzenet, amit az indokolatlan különbségtétel jelent: hogy kevesebbre értékeljük a nők munkáját és magukat a nőket is. A bérszakadék jelensége a nőket az egész karrierjük során elkíséri, sőt még azután is, ugyanis a nők így kevesebb nyugdíjra számíthatnak, ezért idősebb korukban is jóval kiszolgáltatottabbak. De nem csak a karrierről van szó, hanem a rekreációs és szabadidős tevékenységek elérhetőségéről, a pihenésről és a szórakozásról is.
A nemek közötti bérkülönbség nem csak emberi jogi kérdés, és nem is pusztán “női ügy”. Több annál, és mindannyiunkat közvetlenül érint. Kutatási becslések szerint, ha ugyanannyi nő tudna dolgozni, mint férfi, az európai gazdaság teljesítménye 12 %-kal nőhetne a következő 15 évben. Kutatások kimutatták a kapcsolatot a bérkülönbségek csökkentése és a GDP növekedése között is: ha csökken a bérszakadék, növekszik a gazdaság. Az is tény, hogy a kérdésnek demográfiai és családpolitikai jelentősége is van: ott születik több gyermek, ahol a nők jobban össze tudják hangolni a családi és munkahelyi kötelezettségeiket.
Eljött az idő, hogy tegyünk egy lépést az indokolatlan bérkülönbségek csökkentése felé. Munkavállalóként is kérhetjük a munkahelyünket, hogy tegye közzé az összesített béradatokat. Nekünk munkaadóknak pedig, akár a magánszektorban, akár a közszférában vagyunk jelen, határozott lépéseket kell tennünk. Először teremtsük meg az átláthatóságot, mert csak így tudunk majd érdemi lépéseket tenni a bérszakadék megszüntetéséért. Az Amnesty Magyarországnál ezért indítottuk el az Egy Lépéssel Közelebb kampányt.
Több mint ötvenezer munkavállaló dolgozik olyan munkahelyen, amely a kampányban már vállalta, hogy nyilvánosságra hozza a szervezetükben a bérkülönbségekre vonatkozó adatokat. 2021-ben, a Nemzetközi Nőnapon további cégek, önkormányzatok követik a már csatlakozott 25 munkahelyet. Természetesen ez csak az első lépés egy nagyon hosszú úton: a bérszakadék csökkentéséhez a jogszabályi környezet változtatására, a szabályok következetes betartására, tréningekre és szemléletformálásra is szükség van. Ezek mellett pedig a munkaerőpiacon tapasztalható nemek közötti egyenlőtlenség többi okát is orvosolnunk kell.
Ezen az úton sok dolgunk van férfi munkatársként és férfi munkáltatóként is. A legfontosabb annak a tudatosítása, hogy a bérszakadék csökkentése a férfiak és nők közös érdeke, és csak együtt érhetjük el ezt a célt. Férfi kollégaként -többek között- fontos tudatában lennünk annak, hogy a kutatások szerint egy megbeszélésen nők és férfiak is gyakrabban szakítják félbe a női kollégákat, mint a férfiakat vagy hogy társadalmi átlagban a munkahelyeken nők többet végeznek olyan önkéntes feladatokat, amelyek nem jelennek meg a fizetésükben vagy nincs szerepük az előléptetésekben. Mindennap tehetünk azért, hogy ez megváltozzon.
Férfi munkaadóként nekem ebben különleges felelősségem és feladatom van. Mióta az Amnesty Magyarország igazgatója vagyok, sokat tanultam, de a legfontosabb, hogy rájöttem, hogy még rengeteget kell fejlődnöm. Rájöttem, hogy a munkavállalói elégedettséghez és a kiváló munkaerő megtartásához elengedhetetlen a fizetési átláthatatlansággal és a bérszakadékkal való szembenézés. Figyelnem kell arra, hogy a kollégák egymásról készített éves értékeléseiben milyen szerepet játszhat a nemi szerepekhez kapcsolódó jelzők használata. Megtapasztaltam, hogy a rugalmatlan szabályok nem kizárólag a nőket érintik hátrányosan, hanem sokszor a kisgyerekes apáknak is nehézséget okoznak, mert elzárják őket a családi élettől. Megértettem, hogy szinte minden döntésnél meg kell vizsgálni, hogy a társadalmi elvárások, szokások által teremtett konstrukciókkal szemben létezik-e egy tisztességesebb, igazságosabb választás, amely a lehető legjobb a munkavállalóknak és közben még a szervezet versenyképességét is növeli.
Messze nem csinálok mindent tökéletesen, szoktam hibázni. De elkötelezett vagyok abban, hogy a szervezetemben és a társadalomban is képviseljem a nemek közötti egyenlőség gondolatát, ezért a munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy ne kelljen 2102-ig várnunk Magyarországon a bérszakadék megszűnésére. Ezért természetesen az idei Nőnapon a csatlakozókkal együtt mi is nyilvánosságra hozzuk a bérkülönbségre vonatkozó adatainkat. Lehet, hogy lesz olyan szervezet, ahol a tükörbenézés az első alkalommal nem lesz kellemes, de a titkolózással csak fenntartjuk és újratermeljük az egyenlőtlenséget. Tartozunk annyival, hogy végre tegyünk valamit, hogy egy ezres mindenkinek tényleg ezer forintot is érjen.
Szöveg: Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója
