"Legyen a tisztelt lelke másé/nekem elég a teste is"
A férfiaknak szüksége van női energiákra, a nőknek pedig férfienergiákra. Ez nem egy ilyen new age hülyeség, ezt mindannyian érezzük olykor. Ha van csajunk/pasink, akkor tiszta sor, hogy honnan kapjuk ezt az energialöketet. Na de mi van akkor, ha hosszú ideje egyedülállóak vagyunk?
Ezeket láttad már?
Megfigyeléseim szerint férfiismerőseim ilyen időszakokban vagy egyéjszakás kalandokat hajszolnak vagy visszatérő éjszakai vendégek egy olyan nőnél, akit nagyon bírnak, de barátnőnek valahogy nem tudnák elképzelni. "Energiahiányban" szenvedő nőismerőseim pedig ilyenkor szoktak igent mondani kábé minden randimeghívásra, vagy pedig feltárcsázzák egyik lelkes hódolójukat, akit nagyon bírnak, de járni valahogy nem tudnának vele.
Ha épp nincs ilyesfajta hiányunk, vagy épp párkapcsolatban élünk, nincs szükségünk a másikra. Kegyetlenül hangzik, de így van. Ha viszont ránk tör a magány, olykor őrületesen vágyjuk az illető közelségét. És bármily hihetetlen a másik számára, a legtöbb esetben tényleg annak az egy bizonyos nőnek vagy férfinak a közelsége kell. Egyfelől ez talán segít megérteni, azokat a "szemétládákat", akiknek "csak arra" kellünk, másfelől végre magunkba mélyedünk, és elismerjük, bizony, mi nők is éppúgy hajlamosak vagyunk a férfiak kihasználására, csak fordítva. Nekünk a legmegalázóbb viszonyok egyike, ha a férfi, akibe szerelmesek vagyunk, kizárólag péntek éjszakánként jelentkezik be, és kizárólag azért, hogy szexuális gyönyörökben részesítsük egymást, de reggel már egy nyamvadt youtube videót nem mutathatunk neki, mert rohannia kell, és aztán nem is hallunk felőle vagy két hétig.
Érdekes módon sok nő számára meglepően hangzik, de ennek tökéletes ekvivalenciája egy férfi számára, amikor a nő, akibe szerelmes, kizárólag akkor jelentkezik be, ha kicsi lelkét valami trauma érte, és kizárólag azért, hogy a férfi jelenlétével és kedves szavaival megvigasztalja, de az este végén már fáradtságra hivatkozva tuszkolja ki őt az ajtón, mert csókról, ölelésről aztán szó sem lehet. Legközelebb pedig akkor hív, amikor ismét éri valami bánat. Egy férfi számára ez ugyanolyan nehezen kezelhető és hosszútávon megalázó viszony, mint többségünknek az, ha egy pasinak csak a szexre kellünk. És higgyétek el: ezeket a férfiakat is éppúgy buzdítja a baráti köre, hogy felejtsen már el minket, mint ahogy a mi barátnőink is igyekeznek távol tartani bennünket a csak testi kapcsolatot kereső pasiktól.
A végső poén pedig az, hogy ha történetesen megfordítjuk a dolgot, és mi használunk egy férfit csak a szex kedvéért, avagy egy pasi csak beszélgetni és együtt lógni szeret velünk, de mást nem, sokkal kevésbé sérül az egónk, mint a klasszikus felállásban. Így vagyunk megszerkesztve. Ezúton ajánlom figyelmetekbe Heltai Jenő Vallomás című remekét e témában.
