Zseniális analóg munkák magyar fotóművésznőktől, melyeket kár lenne kihagyni
A girl’s film club című csoportos kiállítás hét kortárs hazai női fotográfus analóg technikával készült munkáját mutatja be, melyek finoman reflektálnak egymásra – ez a kiállítás az Analog Sparks nemzetközi analóg fotóverseny első állomása. Az alkotások előzetes bejelentkezéssel március 9-ig tekinthetők meg a House of Lucie Galériában, a Falk Miksa utca 30. alatt.
Ezeket láttad már?
Szombat Éva az íven túl című sorozata a személyes boldogság és a mentális jóllét jelenségeit kutatja, és azt, ahogy ezek felbukkannak az emberek életében. Évának két könyve jelent meg a témában: a Happiness és a Practitioners, majd 2021-ben az Orgazmust kérek, nem rózsát című sorozata került bemutatásra – a fotóművésznő nekünk is mesélt a női szexualitás kendőzetlen megélését feldolgozó projektjéről, amellyel elnyerte a Capa-nagydíjat.
Kóti Réka festményszerű, kísérletező, duplaexpozíciós képein keresztül arra törekszik, hogy megértse az emberi elme működését, ahogyan a változó környezetre, élményekre és találkozásokra reagál – miközben a képek teret engednek a néző saját narratívájának is.
“A becsben tartott, hosszú percek egy félelemmel teli szépséget hordoznak, mely alkotásra késztet ugyanakkor meg is bénít” – meséli a sorozatáról Sutus Fanni. Fotósorozata egy reményekkel és bizakodással telített reflexió Anikó hosszadalmas, lassú várakozására az életében pár éve megjelent ismeretlen betegséggel való küzdelemben.
Markó Luca a Hosszú napok, rövid hetek című munkájában az anyaság kezdeti, kihívásokkal teli időszakát mutatja be. A kiállításban szereplő képek a sorozat legújabb darabjai, a második várandósság időszakát járják körül, amelyre az alkotó szerint jellemző az „újfajta testtapasztalások és az érzelmi hullámzások”.
Rédling Hanna képei a jelen bizonytalanságaival kapcsolatos létérzetre, illetve egyéni és kollektív nosztalgiák megértésére és definiálására fókuszálnak. Munkájának célja azoknak az életünk során megtapasztalt lelki és fizikai ’köztes állapotoknak’ az ábrázolása, melyek megélésekor már elindultunk valahonnan, de még nem értünk oda, ahová tartunk.
A kollázsművész Krász Kíra 2021-ben Brightonban szerzett diplomát fotográfia szakon. Idei, a fák életét bemutató sorozatáért Leica-díjat vehetett át. A kiállításon legfrissebb saját- és talált képekből álló kollázsai láthatóak.
Száraz Kata a kiállított projekten azért kezdett el dolgozni, hogy kézzelfoghatóbbá tegye az absztrakt fogalmat, amit otthonnak hívunk. A polaroidokról leválasztott emulzió lebegő anyagát használva reflektál az absztrakt, megfoghatatlan térre.
