Miért lehet egy nő számára nehezebb megérteni, hogyha egy másik nőbe szerelmes?

Egy transznemű férfi küzdelmes, de inspiráló története: az öngyilkos gondolatoktól az önelfogadásig

A mai interjú során pedig egy Bécsben élő fiatal leszbikus pár mindennapjaiba nyerhettek betekintést, akikkel olyan fontos témákat fogunk boncolgatni, mint a szexuális és nemi identitásunk felfedezése; a társadalmunk befolyásoló ereje ezzel kapcsolatban; a családjuk és közvetlen környezetük reakciója arra, hogy egy párt alkotnak; illetve a jövőbeli terveik.

Filipa (24), Portugália és Gi (23), Brazília

„Néha nőként több ideig tart, hogy megértsd, az ellenkező nemhez is vonzódsz, mert a kapcsolatok, amiket nőként alakítasz ki más nőkkel, nagyon különböző természetűek, mint a férfiaknál. Ráadásul a társadalom mindig nemek alapján különíti el az embereket, ezért egyértelműen tudod, hogy ott van egy (szexuális) feszültség. A női barátságokban viszont ezek a határok összemosódnak, mert teljesen ártalmatlannak tűnhet az is, hogyha egy ágyban alszotok, vagy együtt zuhanyoztok... és úgy vagyunk nevelve, hogy ezeket barátságként fogjuk fel” – magyarázza nekem Filipa azzal kapcsolatban, hogy miért lehet egy nő számára nehezebb megérteni, hogyha szerelmes lesz egy másik nőbe.

Ez a fiatal pár gimnazista kora óta ismeri egymást Portugáliából, 6 éve vannak párkapcsolatban, jelenleg pedig Bécsben élnek együtt. Filipa egy biszexuális nő, Gi pedig nembináris leszbikusként identifikálja önmagát. A kettejük coming out sztorija nagyban különbözik. Gi már kamaszkorában ráébredt, hogy a nőkhöz vonzódik. Ezzel ellentétben Filipa mindig tudta, hogy vonzódik a férfiakhoz, viszont csak 18 évesen döbbent rá, hogy a nők is érdeklik. A szexualitását tekintve úgy látja, hogy ez egy folyamat, ami folyamatosan ingadozik – vannak periódusok az életében, mikor jobban érdeklik a nők, máskor pedig a férfiak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy abban az időszakban teljesen heteroszexuálisnak, vagy leszbikusnak mondható.

„Mivel az én megjelenésem kifejezetten cisz női, a párom viszont férfiasabb megjelenésű, ezért róla hamarabb is gondolnák, hogy queer, mint rólam. Szóval én nem igazán éreztem a változást az életemben, amíg el nem kezdtünk randizni a párommal” – számol be a tapasztalatairól Filipa, mikor az előítéletekkel kapcsolatban kérdezem.

Sok ember számára nem világos, mit is jelent a nembináris nemi identitás és mindenki máshogy definiálja, ezért megkérdeztem, mit jelent Gi számára. „Soha nem illettem igazán bele abba, amit a társadalom mondott arról, mit jelent nőnek vagy férfinak lenni...” – kezdett bele a magyarázatba – „valahogy mindkettővel tudom magamat azonosítani, viszont mindkettőnek vannak részei, amivel nem.”

Elmesélte nekem, hogy az elején nagyon össze volt zavarodva, mert a fiús öltözködése miatt sokat gondolkozott azon, hogy transznemű férfi-e. Végül viszont arra jutott, hogy férfiként sem érezné magát teljesnek. 17 évesen találkozott először a nonbináris kifejezéssel és ekkor végre úgy érezte, hogy be tudja magát sorolni valahova. Szerinte az embereknek ebben sokkal nehezebb megtalálni önmagukat, hiszen a szexuális identitásunkról sokkal gyakrabban kerül szó, mint a nemiről.

A családjuk, barátaik reakciója is nagyon eltérő volt, mikor először beszéltek nyíltan a szexuális irányultságukról. Filipa barátai nagyon szkeptikusan voltak – megkérdezték tőle, hogy Gi miatt „változott-e” leszbikussá, holott biszexuálisként coming outolt. A szülei pedig egyszerűen ignorálják a tényt, ami például abban nyilvánul meg, hogy nem hajlandóak beszélni a barátnőjével. Gi barátai nagyon lazán kezelték a témát és volt olyan, aki azt is megjegyezte, sokkal hamarabb is elmondhatta volna. A szülei viszont nem vették komolyan és pszichológushoz is elküldték.

„A bátyám régóta együtt van a feleségével és azt hiszem, a szüleim egy idő után elkezdték látni, hogy Filipa és én pontosan ugyanúgy szeretjük egymást, mint ők” – kezd bele az azóta történtek mesélésébe Gi, amiből kiderül, hogy a családja jobban megpróbált tájékozódni a témában és végeredményben sikerült elfogadniuk a kapcsolatukat.

Mikor Portugáliában nyilvánosan jelentek meg együtt párként, sokszor bántó megjegyzéseket, utánuk kiabálásokat kaptak férfiaktól és sokan illetlen módon a szexről kérdezték őket. Viszont mindketten mástól tartanak – Filipa sokszor aggódik azon, hogy túl kihívóan öltözködik-e, mert nem szeretne zaklatás áldozata lenni. Ezzel ellentétben a Gi ellen kifejezett erőszak inkább fizikális természetű.

Bécsben nagy különbséget látnak, mert az emberek többször fellépnek a zaklatások és erőszak ellen, emellett pedig sokkal elfogadóbbak is. Végezetül pedig a gyerekvállalás kérdéséről is megkérdeztem őket, hiszen ez egy sokat vitatott téma.

„Hogyha egyszer gyerekeket vállalunk, mindenképpen adoptálni szeretnénk – ugyanez lenne a szituáció, hogyha egy férfival lennék kapcsolatban. Nem szeretnék még egy gyermeket világra hozni annak a tudatában, hogy mennyi gyerek van így is a földön, akiknek szükségük van egy családra.”

Hogyha tájékozottabbnak érzitek magatokat a témában Gi és Filipa sztoriját hallva, akkor olvassátok el a cikksorozat előző részeit is! A jövő hét folyamán érkezik az utolsó interjú, a világutazó Leonnal (23), aki Boszniából indulva járt és élt több, mint 40 országban az elmúlt években – vajon mennyire elfogadóak az emberek a világ különböző tájain?

Szerző: Horváth Anett