Nem figyelsz rám, nem vagyok fontos
Utálom, amikor beszélek valakihez, és ő közben a telefonját nyomkodja. Ilyenkor általában megállok, hátha észreveszi a másik, hogy épp a figyelmére várok. Sokszor azonban arról próbálnak ilyenkor meggyőzni, hogy attól, hogy a telefon a kézben van, semmivel sem kapok kevesebb figyelmet. Sajnos én ezt nem így érzem.
Ezeket láttad már?
Az, hogy mennyire vagyunk sikeresek az életben, bárkinek, bármit is jelentsen ez a szó, nagyban függ attól, hogy mennyire vagyunk magabiztosak. Ez a magabiztosság pedig sok tőről fakad, de az egyik legfontosabb a társak visszajelzése. Nem hiába az a nagy lájkvadászat a különböző fórumokon. A kérdés azonban az, hogy az ér többet, ha egy rólunk készült fotót százan kedvelnek vagy az, ha valaki leül velünk szembe, és őszintén azt mondja: szép vagy?
Ha az utóbbi, akkor viszont mit keres a kezünkben az a kütyü? Miért nem figyelünk a másikra, hogy aztán egy valós helyzetre valós érzelmekkel válaszoljunk? Bár ez kétségtelenül nehezebb, de jó lenne felnőni a feladathoz, ahelyett, hogy azt üzennénk egymásnak: nem is vagy olyan fontos.
